Rész, Fejezet

 1       I,  III   |             hasonlítasz.~Azt akarta mondani, hogy a princeps az anyjára
 2       I,  III   |           piros szájért?~Azt akarta mondani, hogy „egy dajkáért”. De
 3       I,  V     |           is... Jaj, mit is akartam mondani? Hamar, Quintipor! Neked
 4       I,  V     |          hogy nem a nyakát találtam mondani. Ettõl ijedtél meg? És te
 5       I,  V     |         dadogva.~Érezte, illene azt mondani, hogy õ két kezét is odaadná
 6       I,  VII   |         akkor neki nem szabad igent mondani. Kínjában meg­vallotta,
 7       I,  IX    |        császárné szerette volna azt mondani, hogy Galerius vérszagú,
 8       I,  XIV   |       nélkül nem szólal fel, s amit mondani fog, az méltó lesz a megfontolásra.~
 9       I,  XIV   |           Úgy hallotta, azt szokták mondani, hogy nekik minden idegen
10       I,  XVI   |             aztán már többet tudott mondani a szõrös emberrõl. Mercurius
11       I,  XIX   | Heptaglossus. - Meg merem én nektek mondani az igazat.~- Tehát csakugyan
12       I,  XIX   |             Püthagorász. Azt merném mondani, hogy az ölébe ült az istennek.~
13       I,  XIX   |     függéseket. Barátunk azt akarja mondani, hogy Alexandriában állandóan
14       I,  XXI   |            s annál inkább meg tudja mondani, hol van Pantaleon, mert
15      II,  XXII  |            volna az? Mert azt merte mondani, hogy minden istenasszony
16      II,  XXVI  |       Ti-ta-nil-la!~- Nem tudom úgy mondani, nobilissima.~- Jó. Akkor
17     III,  XXVII |           voltak, hogy azt találták mondani, nem cserélnének magával
18     III,  XXVIII|         legalább egy szót ki tudott mondani.~- Nos?~- Terád, Domina.
19     III,  XXIX  |           istenteleneket nem tudott mondani.~- Nem tudsz az üldözõ rendeletekrõl?~-
20     III,  XXIX  |         mindezt õszintén el fogja-e mondani a császárnak.~- Többet is
21     III,  XXX   |           Látod, én meg merem neked mondani, mit kívántam. Azt, hogy
22     III,  XXXI  |       imádkozni.~- Mit szoktál neki mondani?~- Szégyellem megmondani.
23      IV,  XXXIV |         elsõ dühében õrültnek fogja mondani. Nem is mert ránézni, és
24      IV,  XXXV  |         nagyot nyeltem. Azt akartam mondani, „Zeuszra!”, de lenyeltem.
25      IV,  XXXV  |        hitetlen volt. Neki el merte mondani, hogy a nagy harcnak most
26      IV,  XXXV  |            is tudott volna jövendõt mondani, de itt nem kért tõle jóslatot
27      IV,  XXXVI |         jobb karjával jelezte, hogy mondani akar valamit. Egyszerre
28      IV,  XXXVII|            Tit...~Akár Titust akart mondani, akár Titildát, nem bírta
29      IV,  XXXVII|            számon. Csak azt akartam mondani, hogy mostanában már nem
30       V,  XXXIX |            uram...~Tovább nem tudta mondani, s a császár percekig nem
31      VI,  XL    |            majdnem azt merném neked mondani, hogy csak az istenek halandók -