Rész, Fejezet

 1       I,  II     |         és most negyedszer kezdem újra. Nem is tudom, miért énrám
 2       I,  III    |      szegény és üres, s én ma már újra tábori fakupámból oltottam
 3       I,  IV     |       gyanánt tette a torkára.~Az újra ásított, és kelletlen arccal
 4       I,  IV     |     nobilissima elmosolyodott, és újra lekiáltott a tétovázó Maxentiusra.~-
 5       I,  VIII   |        mint mikor a szava elállt, újra sikerült hangjára találni.~-
 6       I,  X      |    mentegetõzve mondta. A császár újra földerült arccal nyújtotta
 7       I,  XIII   |          frissítõit, s fürdõ után újra visszabújt vánkosai közé.
 8       I,  XIV    |          neheztelésük okát.~Tages újra a függönyök mögé vonult
 9       I,  XIV    |           én költségemen építtesd újra, Caesar, és szállíttasd
10       I,  XVII   |     leselkedõ veszélyre. Galerius újra a keresztények bûnösségét
11       I,  XVII   |        meghallotta lánya hangját, újra elájult. Valeriának úgy
12       I,  XVII   |     viselte el a minden harmadnap újra kezdett kínzásokat három
13       I,  XVII   |          azonban az történt, hogy újra tûz támadt a szent hálószobában,
14      II,  XXII   |           istenek közül, hogy itt újra közéjük keveredjen. A fiával
15     III,  XXVII  |     keresztülbújtatott nádszállal újra megmérte a magasságát. Elkeserítette,
16     III,  XXX    | szomorúság elhessegetésére mindig újra kellett kezdeni a csókot.~
17     III,  XXXI   |    törõdött senki. A három vendég újra cserélte az eszmét. Most
18     III,  XXXII  |          s mikor az utána kapott, újra elõreszaladt.~Jó darabig
19     III,  XXXII  |    szánalom eltömte, de ez a csók újra utat szakított neki és elállíthatatlanul
20     III,  XXXIII |           felelte neki, míg arcát újra ellepték a könnyek.~- Én...
21      IV,  XXXIV  |          akkor szólalt meg, mikor újra visszaülhetett a tükre elé.~-
22      IV,  XXXV   |          és az aktákban olvasott, újra felébresztették benne azt
23      IV,  XXXV   |           kalapálja. Most a Sátán újra ki fogja vetni hálóit és
24      IV,  XXXVI  |       Ennek hamar híre szaladt, s újra felcsattogott a taps, de
25      IV,  XXXVI  |     Genesius sír!~A messzebb ülõk újra tapsoltak és kacagtak, az
26      IV,  XXXVII |          benne a vér. Akkor aztán újra próbát tett vele az a kórságos,
27       V,  XXXVIII|           felszáradtak, s elméjét újra birtokukba vették a szobájából
28       V,  XXXIX  |      postában az elsõ hírt, amely újra felfortyogtatta nyugtalan­
29       V,  XXXIX  |          is.~Nem bírta hallgatni, újra megindult a császárral,
30       V,  XXXIX  |          következõ postaállomáson újra lovat váltottak. De míg