Rész, Fejezet

 1       I,  V      |     szõlõnek.~A lány nyilván egy szót se hallott. Kinyújtotta
 2       I,  VI     |     matronák nem fûzték tovább a szót, Titanilla okosnak hitte
 3       I,  VII    |   kiválasztottak szájába adják a szót, zavarodottan tértek vissza,
 4       I,  IX     |        de a kertész nem fogadott szót.~- Nem állok be a csordába,
 5       I,  IX     |          vagy? - fiam!~Az utolsó szót egy kicsit vontatottan és
 6       I,  IX     |          azok suttogóra vették a szót, kisompolygott a fia után.~-
 7       I,  XI     |         a vad nobilissima mindig szót fogadott. A csordás-szemekkel
 8       I,  XI     |           fizetek! - kapta föl a szót a caesar. - Galerius mindenkinek
 9       I,  XV     |        egy viasztáblára e néhány szót: Sátán, parancsolom neked,
10       I,  XVI    |  praefectus is ezt tartotta. Egy szót se szólt róla, hogy a templomtolvajnak
11       I,  XVII   |   keskeny, magas sarka ezt a két szót nyomta az iszapba: Kövess
12       I,  XVIII  |       ülne, úgy lesné szájáról a szót.~- Tûzbe - bólintott Bion
13      II,  XXIII  |       hogy kimondta a két súlyos szót. A császár lehorgasztotta
14      II,  XXIII  |          Isten gyûlöletével!~Szó szót ért, míg a szavakból parazsas
15      II,  XXIV   |         bár inkább kell Istennek szót fogadni, mint a császárnak,
16     III,  XXVIII |         is parancsolni, a hangja szót fogadott neki. Csak ennyit
17     III,  XXVIII |    lelkiereje, hogy legalább egy szót ki tudott mondani.~- Nos?~-
18     III,  XXIX   | fordítani, aki átvette apjától a szót. Õ a Keletrõl jött Rómába,
19     III,  XXX    |      Aztán komolyra fordította a szót.~- Van viasztáblád? Írjunk
20     III,  XXX    |     koszorú. - Mondom!~Az utolsó szót olyan hangon mondta, amitõl
21     III,  XXXI   |       volt az mind, egy illetlen szót se mondott volna ki, nemhogy
22     III,  XXXIII |        hogy egyik se akart olyan szót kiejteni, amely szívet fájathatna.
23      IV,  XXXVII |          a halált...~A következõ szót csak homályosan látta, s
24      IV,  XXXVII |        már? Lovag! - megnyomta a szót. - Látod, én nem csodálkozom
25      IV,  XXXVII |  kötöttem. Aki azonban kedvetlen szót mond neki, azt rögtön széthasogatja,
26       V,  XXXVIII|          Az orvos elhalkította a szót, mert már közeljártak a
27       V,  XXXIX  |         világ ura kimondta azt a szót, amit ember még nem hallott
28       V,  XXXIX  |          Jeruzsálemet, mint hogy szót fogadott volna.~- De ezt
29       V,  XXXIX  |        császári díszeket. Közben szót értett Tagesszel. Valahogy
30      VI,  XL     |         fái között, anélkül hogy szót váltanék az árnyakkal, amelyekkel