Rész, Fejezet

 1       I,  IV    |           gyöngéden rátaszította a fiút a csillámlapokkal kirakott
 2       I,  IV    |         fürjet a rabszolga­piacon? Fiút vagy lányt?~- Õistenségeik,
 3       I,  VI    |            azzal végzõdött, hogy a fiút a pajtásai agyonrugdosták.
 4       I,  VI    |            szép fiú, szép virág? A fiút nem bánom, legyen a tied,
 5       I,  VII   |            Egy fiú meg egy lány. A fiút akarják tõlem elvenni. Most
 6       I,  IX    |         hogy te úgy szereted azt a fiút. Eddig én is szíveltem.
 7       I,  X     |         császár odakaroltatta ki a fiút. Az erkéllyel szemben Maximianus
 8       I,  X     |           császár rázta a fejét. A fiút nem azért vette magához,
 9       I,  XV    | elfelejtette a kívánságát, amint a fiút meglátta, aki búcsúzni szaladt
10       I,  XV    |     Titanilla oldalba könyökölte a fiút.~- Van pénzed, Gránátvirág?
11       I,  XVII  |           s én majdnem annyi derék fiút ismerek az istentelenek
12       I,  XX    |       észrevétlenül figyelje meg a fiút, s kövesse sétáin is. Közeledik-e
13      II,  XXII  |         kicsit szelídíteni fogja a fiút. Most látta, hogy sokkal
14      II,  XXV   |     visszaadták az egészségét, s a fiút vidámmá, arcát pirossá,
15     III,  XXVIII|       mindig maga körül tartotta a fiút, de meg tudta állni, hogy
16     III,  XXVIII|             mint halottnak tudni a fiút, és eszeveszett fájdalomban
17     III,  XXVIII|            csak a tükörbõl leste a fiút. Hol mosolyogva, hol könnybe
18     III,  XXVIII|  kétszer-háromszor körültáncolta a fiút. Mindig közelebb szorította
19     III,  XXX   |            mikor Tit már kereste a fiút. A császárné palotájában
20     III,  XXX   |          és a második harapással a fiút kínálta.~- Hát azt melyik
21     III,  XXX   |            kacagva körültáncolta a fiút.~- Tudod, mik vagyunk mink?
22     III,  XXX   |        nyugodtan, s eleresztette a fiút, pajzánkodva kapott az egyik
23     III,  XXXI  |            lány magához rántotta a fiút, és szájon csókolta. Úgy
24     III,  XXXI  |        falatot - biztatta a lány a fiút. - Hiszen te még alig ettél.~-
25     III,  XXXI  |            tesz énvelem?~Átfonta a fiút mind a két karjával. Sohase
26     III,  XXXII |  Karkinyújtásnyi közelbe engedte a fiút, s mikor az utána kapott,
27     III,  XXXII |              vonta volna magával a fiút.~De az visszahúzódott.~-
28     III,  XXXII |      találhatta volna úgy szíven a fiút, mint ezzel a nagy bizalommal.
29     III,  XXXIII|     megbetegedtem - kérte a lány a fiút. - Hiszen nekem még úgyse
30     III,  XXXIII|          bujkál még benne. Kérte a fiút, kísérje vissza, s ne haragudjon,