Rész, Fejezet

 1       I,  II    |       értem a mesterségemet, ha magam választhatok témát. De most
 2       I,  II    |      Mindjárt frissebbnek érzem magam, ha egy kicsit elveszekedhetek
 3       I,  II    |      föl.~- Olyan furcsán érzem magam, Bion, mióta úr vagyok.~
 4       I,  IV    |         a leplemet!~- Vigyem én magam?~- Azt mondtam, küldd vissza.
 5       I,  V     |        mert akkor én szégyellem magam. Engem senki sem neveltetett.
 6       I,  X     |      halnod?~- Sohase tartottam magam halhatatlannak.~- Többet
 7       I,  X     |       mikor fölveheti a bíbort, magam akarom vele simogatni, hogy
 8       I,  XVII  |         ügy védelmében, amelyet magam is a leggyûlöletesebbnek
 9       I,  XVII  |       ha tovább nem ingerlik. A magam szemével láttam, amint egy
10       I,  XVII  |   utánanézni, írtam-e már, hogy magam is életmentésben járok itt.
11       I,  XVIII |       jó, hogy kibeszélgethetem magam egy kicsit. A császárné
12       I,  XIX   |          hogy a dolgukba ártsam magam, én se kívánok tõlük ilyesmit.
13       I,  XIX   |        annak legjobban szeretek magam eleget tenni, mert félek,
14       I,  XXI   |         ne próbált volna rajta. Magam is ott voltam minden próbatételnél,
15     III,  XXIX  |          elõtted nem szégyellem magam, úgy, mint az udvarmesterem
16     III,  XXIX  |    caesar. - Az elsõ rendeletet magam hirdettem ki az udvarnak.
17     III,  XXX   |         fiú. - Nagyon jól érzem magam, Domina. Miért kérded? Domina.~-
18     III,  XXXI  |        segédje volt. Ott voltam magam is, mikor sütögették a rostélyon.
19     III,  XXXI  |      foghatjuk egymás kezét? Ha magam maradok, és jön a veszedelem?~-
20     III,  XXXII | megmondom, hogy én nemcsak hogy magam nem megyek vissza, de még
21     III,  XXXII |        Amikor neked akarom adni magam!~- Tõled, mert nem ismerlek.~
22      IV,  XXXIV |         az udvarhoz, ha megunom magam Rómában? Nagy kegyben lehet,
23      IV,  XXXV  |     felragyogott.~- Feljelentem magam mint keresztényt. Eddig
24      IV,  XXXVI |        szaladtam, ki kell fújni magam - támaszkodott neki egy
25      IV,  XXXVII|       lett, mint a halottnak. A magam két szemével láttam, mert
26      IV,  XXXVII|         többet, nem rontom vele magam, de hát tudom én azt megállni?
27      IV,  XXXVII|        gyalogló vagyok, uram. A magam lábán is hazaérnék egy év
28      VI,  XL    |       is matematikusnak nevezem magam még most is, noha már rég
29      VI,  XL    |     ütõdések árán fölvonszoltam magam egész odáig, ahol Homérosz