1-500 | 501-771
Rész, Fejezet
1 I, I | udvarmesteri hivatalra tartozott, de ott most nagy volt a felfordulás.
2 I, I | szent consistorium ülésére. De a császár útja hónapról
3 I, I | Galerius meg a vörös caesar.~De azért õ is jobbnak látta
4 I, I | az ajtóra. Magas, karcsú, de vállas fiatalember lépett
5 I, I | maradt Nonnusra nevetett, de szemével a dajkára, akinek
6 I, I | hogy senki se hallgat rá, de vétkellette volna, ha a
7 I, I | kormányzók, ugyanolyan cipõkkel, de keskeny bíborral. Honorátusok,
8 I, I | följebb, mint eggyel lejjebb, de legjobb össze nem cserélni
9 I, I | azaz „Magasságod”-nak. De már akinek „gravitas” jár,
10 I, I | a föld minden nemzeteit, de azért örök érdeme mégis
11 I, I | ugyan nem volt hadiember, de szeretett biztonságban borzongani.
12 I, I | õ is a piac felé nézett, de az öklét rázva.~- Meg, ugye?
13 I, I | lódult volna rendõrt keresni, de a kapu felõl rákiáltottak.~-
14 I, I | Jó - mondta a császár -, de kezesnek itt maradsz mellettem.
15 I, I | vonult be vezérkara élén, de lova a kapun belül megcsúszott,
16 I, I | mindenki rosszat jövendölt, de Bion sietett odafurakodni
17 I, I | szeretett volna eleget tenni, de az istenekkel nem mert ellenkezni.
18 I, I | félig-meddig állami megbízás volt, de nem éppen fényesen fizetett.
19 I, I | bemutatkozáskor került, de azért az udvarnak nagyon
20 I, I | aki egy ranggal megelõzte, de elég józan volt ahhoz, hogy
21 I, I | ugyan rangosztályba sorozva, de az kétségtelen volt, hogy
22 I, I | remélt ilyen szerencsét; de ha már maga nem juthatott
23 I, I | aureust.~- Takarodj vele! De ne hálálkodj, mert akkor
24 I, II | zelni se tudok olyan istent, de a püspökük azt mondja, éppen
25 I, II | volt, józan és tudós ember. De mikor utoljára jártam Egyiptomban,
26 I, II | magam választhatok témát. De most nem arról van szó,
27 I, II | vállat a matematikus -, de az ilyesmi ne nyugtalanítson.
28 I, II | Dominusé, sajt és szilva. De annyival különb, hogy mikor
29 I, II | sok bajom volt kezdetben, de most már nagyon rosszul
30 I, II | próbáltam már az életben, de ezt még nem. Emlékszel rá,
31 I, II | címeden szólítanálak már, de jóformán még nem is tudom.~
32 I, II | rád, kétfelé fûrészeltet. De dalmatiai kormányzónak is
33 I, III | születésnapja van egy esztendõben. De hálás volt nekik olyan megoldásért
34 I, III | mindig számot kellett vetni, de szeszélyeiket sohasem lehetett
35 I, III | kikezdte a római világot, de legnagyobb baja mégis az
36 I, III | urává lenni nem volt nehéz, de megmaradni annak csak Diocletianus
37 I, III | hadvezér volt, vakmerõ katona, de korlátolt és hiú ember.
38 I, III | kezdetben volt is köztük, de Diocletianus okossága mindig
39 I, III | talán nem is alap nélkül, de Maximianus csak tisztességet
40 I, III | szívvel vált meg fiától, de õ is könnyebbülésnek érezte,
41 I, III | maguknak Jupitert.~- Igen, de aranykarikát akasztanak
42 I, III | Galerius keze van a dologban, de sokkal jobban tisztelte
43 I, III | fakupámból oltottam szomjamat. De amely pillanatban parancsod
44 I, III | princeps az anyjára hasonlít, de nem szerette volna saját
45 I, III | a princeps. - Por lesz, de szájtátók nem elõzgetnek.~
46 I, III | nagyon szereti a gyerekeit. De én nem az õ gyereke vagyok.
47 I, III | vízben kevesen lubickoltak, de a füzesek, a virágos szakadékok
48 I, III | mondani, hogy „egy dajkáért”. De félt, hogy a fia azzal vág
49 I, III | volna megölelni az apját. De már elérték a Stavrion-hegy
50 I, III | uram. Mással nem törõdöm.~- De más törõdni fog veled -
51 I, III | támasztani a halottakat. De az istenek kegyelme velünk
52 I, III | Még sohase láttam õket, de hallottam, hogy õrjöngéssel
53 I, IV | elveszettnek gondoltak. De amint szétnyitotta a göngyöleget,
54 I, IV | birodalom - világnak világ, de többé nem haza - akkora
55 I, IV | másik sarkába dobtak üszköt, de a füstjétõl csak az törölgette
56 I, IV | katonák kémeket láttak bennük. De a kis rablótörzsekkel való
57 I, IV | lehet menteni az isteneket. De azt nem ajánlom, hogy vallásfilozófiára
58 I, IV | Maximillát, mi? Az a neve, de arra nem ért. Az apja Titanillának
59 I, IV | Titanilla. Titánka pendelyben. De úgy mondják, el is bánik
60 I, IV | ajtónyílás selyem-velumait. De csak egyet lépett, aztán
61 I, IV | csúsztatni a fiú nyakán, de az felugrott, és akkorát
62 I, IV | derûs arccal hallgatott, de a kétségbeesés csinált fintorával
63 I, IV | laposra kent kóchajához, de mindjárt vissza is kapta.~-
64 I, IV | Vonszolni kezdte a perzsát, de aztán a homlokára ütött.
65 I, IV | aranyadat, ha megjön.~- Jó. De ezt elviszem zálognak.~Lekapta
66 I, IV | akarta a szerelmeseket, de a kút körül már nem volt
67 I, IV | fölfenyegetett az ujjával.~- De egyszerre kiment a szemedbõl
68 I, V | mindig elfelejtem, ki vagy. De azért a princeps keresztre
69 I, V | Quintipor a szemét.~- Jaj, de értelmes fiú vagy! Hadd
70 I, V | mint a színek és illatok, de sokkal tovább kísértenek.
71 I, V | hallotta ezt a kérdést, de sohase tudta magának megmagya
72 I, V | földrengést elõre megmondta. De Bion istenkáromlóknak mondta
73 I, V | zavartan egyenesedett fel. De a lány már akkorra elfelejtette
74 I, V | laktam. Az én nagyanyám - de ez titok, hallod, családi
75 I, V | titkot adni érte cserébe? Ó, de jó neked, hogy nincs családi
76 I, V | Aphrodité sarukötõ szobrát. De szépnek szebb azoknál. Megindult
77 I, V | öltöztesse bele a feleségét. De az apám nekem küldte, hogy
78 I, V | legyek benne, mire megjön. De hát kinek legyek én szép,
79 I, V | cesareai legatus volt akkor, de Trulla - ez a dajkám, tudod,
80 I, V | szatírnak. A kõ nem volt nagy, de a vésés finomsága meglepõ
81 I, V | nobilissimának, ha kívánná, de nem merte. Megint megképzett
82 I, V | rabszolgához, tudod, a kezéért. De az ablakán dobd be, hadd
83 I, V | most már a tied. Megvetted. De azért majd csak akkor viseld,
84 I, V | feleségül mennem. Aludj jól.~De Quintus fia nem aludt jól.
85 I, V | bizonyosan õt várta vele. De eszébe jutott az a mosoly,
86 I, VI | hivatalos tömjén-áldozatot. De ezek a szobrok Ceresnek
87 I, VI | szomorú volt és hallgatag, de mikor a császár meglátogatta,
88 I, VI | szemgolyója üvegesen megmeredt. De szíve rendesen vert, és
89 I, VI | hanem az ébresztõ Aurora. De ez se használt. A füst ugyan
90 I, VI | a csalán fölmarta bõrét, de föl nem ébresztette egyik
91 I, VI | rá magát a hosszú útra, de úgy látszik, nemhiába feküdt
92 I, VI | volna valamit a szentélyben, de a papok hallották, hogy
93 I, VI | lefeküdjön, hallani se akart, de végre mégis engedett leánya,
94 I, VI | elõtted, térdedet átöleltem, de te csak a fiadért jajgattál.~-
95 I, VI | akit az én méhem szülne! De ne félj attól, augusta,
96 I, VI | teste alatt döngött a föld. De gömbölyû arca csattanó piros
97 I, VI | nem hajtom meg a térdemet, de aztán nehéz volna kiegyenesíteni.
98 I, VI | Vénülök, augusta, vénülök, de ez nem baj, csak az asszonyok
99 I, VI | magán. Reszketõ szájszéllel, de nyájasan kérdezte meg a
100 I, VI | Maxentius derék fiú, mi? De én nem a jazigokról beszéltem,
101 I, VI | bûzébõl tart, addig csönd van. De az istentelenek rosszabbak
102 I, VI | menyecske és rabszolga. De a keresztények az isteneket
103 I, VI | sorsára juttattam õket. De a legdühítõbb az volt, hogy
104 I, VI | része elhagyatott volt, de a fasorok közt már találkozott
105 I, VI | kuruzslónak gondolta a püspököt, de aztán egy-két elejtett szavából
106 I, VI | asszony kifakadásain.~- Igen, de azért ölték meg, mert azt
107 I, VI | fiú nem volt keresztény, de annál tiszteletreméltóbb
108 I, VI | keresztények istene szégyenül meg, de õ maga nem, mert ez a szedett-vedett
109 I, VI | anyja. Az õ fia is meghalt, de visszatért. Õ minden anyát
110 I, VI | Mosolyogni még nem tudtak, de a könnyük már kezdett csöndesedni.
111 I, VI | Azokat a tölcséres lilákat.~De nem vette el tõle senki
112 I, VI | Jó gusztusod van, fiú. De neked is, amatricula! Hát
113 I, VI | legyen a tied, szaladj vele. De a virágot csak tedd le szépen,
114 I, VI | fricskázni a nobilissima orrát, de Quintipor, aki hasztalan
115 I, VI | így is jó voltam eddig. De most már te felelj nekik
116 I, VII | kényelmesebb lett volna, de Diocletianusnak volt oka
117 I, VII | készült üdvözlõbeszédeket, de arcán látszott a megelégedés.
118 I, VII | nem apasztják a kincstárt, de egész életre boldoggá teszik
119 I, VII | nemcsak ellenségeiknek, de barátaiknak sem jut belõlük.
120 I, VII | nagybirtokos parasztjának a lányát. De ez még húsz esztendõvel
121 I, VII | az elegy-belegy tömeget, de arra már képtelenül, hogy
122 I, VII | oszlopaitól a Paropamisusig, de csak szájjal és nem szívvel.
123 I, VII | fényesebbek voltak, mint valaha, de õk maguk kiköltöztek belõlük
124 I, VII | kímélte az isteneket sem, de sok kárt nem tett bennük,
125 I, VII | volt, akit megköveztettek, de voltak köztük olyanok is,
126 I, VII | Marcus Aurelius szobrát is, de nem azért, mert ennek az
127 I, VII | hamar kiszabadították, de az egykori rabszolga fia,
128 I, VII | volt magának Jupiternek is, de gyermeket is szült neki,
129 I, VII | nem követelt szüzességet, de csak herélt papokat tûrt
130 I, VII | jövõnek. Tiszta szívvel, de szerény zsoldjához mért
131 I, VII | mikor érik meg az aranyalma, de tudta, hogy le fogja szakítani.
132 I, VII | évek azonban teltek-múltak, de Prisca csak egy leánygyermek
133 I, VII | az igazi vadkant elejtem. De az istenek elõbb-utóbb meg
134 I, VII | kettõt is hozott magával, de azok egyikébõl egy lefejeztetett
135 I, VII | tojást.~Tages elkomorodva, de méltóságos arccal adta meg
136 I, VII | öreggyerek.~El is indult, de erre a másik gyaloghintóból
137 I, VII | magyarázat megnyugtató volt, de azért Diocletianus gondolkodóba
138 I, VII | embernek tudta volna magát, de eddig sohase érezte, mintha
139 I, VII | hitte is, nem is a dolgot, de hogy minden kétségét kivesse,
140 I, VII | tiétek, elvehetitek tõlünk. De arra egyikünket se lehet
141 I, VII | községházát is elhaladták, de se emberrel, se semmiféle
142 I, VII | császárnak feltûnt a dolog, de senki se tudott neki magyarázatot
143 I, VII | porba a fényes urak elõtt, de nyilván tudták róluk, kicsodák.
144 I, VII | Az öregember alázatosan, de határozottan válaszolt.~-
145 I, VII | hogy te vagy a császár. De nem vagyunk istentelenek.
146 I, VII | kemény volna-e kefének. De csak tréfából tették, szentséges
147 I, VII | kapnak. Nem tudom, igaz-e, de abban bíznak, hogy húst
148 I, VIII | dúsak, tömöttek voltak, de nem vérvörösek, hanem halványrózsaszínûek.
149 I, VIII | alkonyat meleg volt ugyan, de számítani kellett rá, hogy
150 I, VIII | emelvénnyel szemben álló, de sokkal alacsonyabb pódiumon.~-
151 I, VIII | hogy felbomlik a rend. De a rhetornak, aki karját
152 I, VIII | elragadtatását az is osztja. De a nyugati augustus lekókadt
153 I, VIII | hadonásztak az elsõ sorban, de mögöttük is sokan feketéllettek.
154 I, VIII | összevillant Constantinuséval. De Galerius is megszorította
155 I, IX | császárt nézni a forumra, de a kertész nem fogadott szót.~-
156 I, IX | tésztákig és gyümölcsökig, de úgy látszott, még nem nyúltak
157 I, IX | amely nem ontott vért, de kevesebb lármával és kockázattal
158 I, IX | egyszerû volt és szûkös -, de még egyszer se volt alkalma
159 I, IX | hogy az anyjánál járt, de az nem adott neki enni,
160 I, IX | fölébred, vissza is érnek. De nem jutottak el Pessinusig
161 I, IX | Neki nem lett semmi baja, de Apollinaris szeme láttára
162 I, IX | fölnevelte folyamistennek. De nem lehet az. Pantaleon
163 I, IX | mint elõdei száz év alatt, de a gyûlöletet egyikben se
164 I, IX | õ sohase gyûlölt senkit, de azért az nem lehet, hogy
165 I, IX | hogy Galerius vérszagú, de nem merte. A császárnak
166 I, IX | országos dolgokról beszélni, de azt többször hallotta tõle,
167 I, IX | Mindig szerette az urát, de nem mindig keserûség nélkül.
168 I, IX | eléje térdelõ Quintiporhoz, de gyorsan felegyenesedett,
169 I, IX | Elõször azt hittük, részeg, de aztán rájöttünk, hogy bolond
170 I, IX | uram. Tizennyolc esztendõs, de még egy rendes verekedése
171 I, IX | Eddig én is szíveltem. De az apja azt mondta, hogy
172 I, X | nemcsak hogy gõg nem bujkált, de leereszkedése is inkább
173 I, X | arcok nem voltak kivehetõk, de az alakot ki lehetett találni.
174 I, X | ott minden meg van írva, de halandó szem abból keveset
175 I, X | olvasott tiszteletnél egyebet, de hangjában mintha gúny lett
176 I, X | mondta bizonytalanul -, de azért félek, mégis meg kell
177 I, X | Meg foglak siratni, uram, de nem foghatom meg Atroposz
178 I, X | Az a te dolgod, uram. De ha hittél a pessinusi jósnõnek
179 I, X | A papok is gyûlölték õt, de nem tehettek ellene semmit,
180 I, X | csillagok sugaraiban laknak. De az is lehet, hogy az emberszív
181 I, X | megátkozta ugyan a jóslatot, de aztán nagy áldozatokkal
182 I, X | ezt gondolta olykor -, de vérük egy patakba folyt
183 I, X | kellett áldozni a jóslatért; de sok gyümölcsöt is hozott!
184 I, X | A fiú nagyszerû ígéret, de egy kertész káposztaágyai
185 I, X | emberséges uralkodó lesz, de félõs, hogy ügyesebben írna
186 I, X | született kormányzásra, de nem kívánja az udvar levegõjét
187 I, X | mint szabad lett volna. De ha részeg táncot járt volna,
188 I, XI | szentségesek udvariasan, de hidegen köszöntötték egymást,
189 I, XI | ugyan még meg lehet érteni, de azt már nem, hogy erre a
190 I, XI | eldobják maguktól az életet.~- De istentelen egy sincs köztük! -
191 I, XI | Galeriusszal a veszedelmet. De a tacskó az asztal végén
192 I, XI | tenyerén tart bennünket, igaz. De akkor fordítja lefelé a
193 I, XI | caesar mély lélegzetvételét. De egyéb nem történt. Constantinus
194 I, XI | Én meg nem akarok.~- De érdemes lesz! - biztatta
195 I, XI | te szádba több bor fér.~- De én többet is lenyelek belõle -
196 I, XI | apjához is. Halkan beszéltek, de egy-egy izgatottabb hangot
197 I, XI | Constantiust az elsõ fára... De fiastól... Kiirtani... A
198 I, XI | apjától. Csókot dobott neki, de a caesar nem nézett oda.
199 I, XI | akart neki valami kedveset, de nem fordult a nyelve. Megindult
200 I, XI | fiad nem egészen Parisz, de nézd meg ezt a lányt, hát
201 I, XI | tapsolt a rabszolgáknak, de Galerius ledörmögte.~- Neked
202 I, XII | a második feleségemnek. De a sírban az elsõ feleségemmel
203 I, XII | megeresztették a kantárt, de azért már világosodott az
204 I, XII | volt nagyon ájtatoskodó, de tudta, hogy az imádságnak
205 I, XII | fölemelkedett méltóságosan, de könnyedén, kezébe vette
206 I, XII | fagyossága.~- A homlokod az övé, de a hajad meg a szemöldököd
207 I, XII | Nem vagy kegyetlen, látom, de vigyázz, hirtelen haragú
208 I, XII | vagy - szólította meg. - De meg tudtál tisztának maradni
209 I, XII | magát a régi istenek után, de nem epekedett az újért se.
210 I, XII | mi istenünk is türelmes. De amikor itt lesz az ideje,
211 I, XII | akaratlan tisztelettel, de nyugtalanul is nézte. Több
212 I, XII | kettõnek mozgott az ajka, de nem egymással beszéltek.
213 I, XIII | bor gõze megszédítette, de szégyent vagy lelkiismeretfurdalást
214 I, XIII | annak a komoly képét látja. De mostanában csak olyankor
215 I, XIII | hogy ezután ez lesz a neve. De csakugyan olyan halvány
216 I, XIII | többire nem emlékezett, de Galerius szavaitól hamar
217 I, XIII | Flaviusok megrontották. De nem gyûlölöm. Õt nem. Menjen
218 I, XIII | esztendeig, azt nem bánom. De a fõistentelent minden ivadékostul
219 I, XIII | beszél. Azt hitte, tréfa, de a csaták nem érdekelték,
220 I, XIII | tesz, mintha nem emlékezne. De a hátam mögött mindenki
221 I, XIII | megveszekedett vér lüktetését. De volt annyira apja lánya,
222 I, XIII | városaiban. Nemcsak hadi érdek, de a római büszkeség is követelte
223 I, XIII | edzett légiókat vezetett, de a bennszülött útmutatók
224 I, XIII | láttára!~Nyugodtan kezdte, de most már megint ordítva
225 I, XIII | Diocles befogja a szemét. De azt nem éri meg! Akkorára
226 I, XIII | én az én drágaságomnak, de mit ám! Örömében mindjárt
227 I, XIII | janitor alázatoskodott be. De nem Maxentiust jelentette.
228 I, XIV | hogy unalmas dolgokkal, de azért sokszor eszébe jut
229 I, XIV | nem szabad bízni senkiben, de annak sem, aki közelében
230 I, XIV | szemben zárkózott császár, de nem sokáig törte rajta a
231 I, XIV | közgazdasági viszonyain. De azért nem haragudott meg,
232 I, XIV | ránézett, és aludni küldte, de egy pirongató szó nélkül.
233 I, XIV | kívül nem érdekelte semmi, de tõle mindig megkérdezte,
234 I, XIV | már nem félt a császártól, de valami szorongást mindig
235 I, XIV | nagyon kereste az embereket, de mindig sugárzott az elégedettségtõl,
236 I, XIV | áldozati állat elõkészítésérõl, de az istenek engesztelékenyebbeknek
237 I, XIV | keresztények istenérõl, de amit hallott róla, arról
238 I, XIV | ameddig a szem ellátott. De azok a katonák azért haltak
239 I, XIV | tisztelik többé az isteneket. De vajon szükség van-e arra,
240 I, XIV | szegény embereknek látszottak, de nem kértek kenyeret, és
241 I, XIV | magukkal vitelét megtiltsák. De nagy eredményt lehetne várni
242 I, XIV | nekik zsoldjuk kivitelét, de csak a zsákban szállítható
243 I, XIV | igazat adott Galeriusnak, de hozzátette, hogy nem lát
244 I, XIV | Kedvetlenül fordította el a fejét, de hirtelen mosoly suhant át
245 I, XIV | hallatszott el a tanácsteremig, de az augusta arcán is, a fiúén
246 I, XIV | a császárnak helyeselt. De ugyanúgy biztosították egyet
247 I, XIV | magukat is tûzre hányattad.~- De nem a vallásuk miatt, hanem
248 I, XIV | gyermekeket is nemzenek, de nem teszik ki a nemzett
249 I, XIV | azokat. A földön vannak, de az égben élnek. Úgy hallotta,
250 I, XIV | minden idegen föld hazájuk, de számukra minden haza idegen
251 I, XIV | mennyien vannak keresztények, de bizonyos, hogy szelíd és
252 I, XIV | morgása most se maradt el, de Galerius piros arca elfakult.
253 I, XIV | vágni magát a császár elõtt, de megtántorodott, hanyatt
254 I, XIV | Galerius meghajtotta a térdét. De a hangja elégedetlen volt.~-
255 I, XIV | városban volt ugyan templomuk, de hogy mennyien gyülekeznek
256 I, XIV | Atlanti-óceán partjáig.~- De a fiadat tovább is itt fogom -
257 I, XIV | nyújtott kezet neki a császár. De a lányodat is visszük Nikomédiába.
258 I, XV | szenvedtek az igazságért. De akik olyan ügyetlenül és
259 I, XV | összerótt kis krucifixumokat, de azokat nem kiabálta, mert
260 I, XV | Quintussal a nikomédiai útra, de örömében elfelejtette a
261 I, XV | nevetett Quintipor -, de Nonnus reggel kettõt vett.
262 I, XV | kettõt az istenkereskedõnek. De az nem vette vissza, csak
263 I, XV | szarva is látszana.~- Ejnye, de megnézted, hé! Mit szólnál
264 I, XV | Priapus istennek.~- Ohó! De nemcsak te lennél ám közös,
265 I, XV | pedig magamnak is többe van. De nagyon örülök neki, hogy
266 I, XV | egy ólomkeresztecskét. - De hiszen ez akasztófa! Vagy
267 I, XV | lesz, majd cserélünk elõbb. De tartsd a karod, hogy el
268 I, XV | véres áldozatot nézni.~- De furcsa - mosolyodott el
269 I, XVI | kötelességének eleget kellett tenni, de a jövõjét se akarta valami
270 I, XVI | összeköttetésben volt egymással. De Nikomédia szentéletû püspöke,
271 I, XVI | nagysága meglepte ugyan, de a három solidusnak az a
272 I, XVI | harmadik személy létezését, de nem ismerte el egyenlõ rangúnak
273 I, XVI | csak azután lesz eljövendõ. De nem lévén harcos természetû
274 I, XVI | föllépett az emelvényre. De az is mindjárt megtetszett,
275 I, XVI | Erre új látomása támadt, de az már éberen. A bibliai
276 I, XVI | Neki nincsenek látomásai, de azt hiszi, nemsokára olyan
277 I, XVI | Dominus igazságos ember. De nem minden uralkodó van
278 I, XVI | megüresedett helyére rendelje. De könyörögni kellene az Istennek,
279 I, XVI | beszédére sokan rábólintottak. De Mnesteren nem látszott,
280 I, XVI | mellett jelölt ki helyet, de nem találták. Másnap se,
281 I, XVI | közül valónak látszott. De lassanként fenyegetõ jóslataival
282 I, XVI | keresztényeket belajstromozták ugyan, de se méltóságokat, se földeket
283 I, XVI | rendítette meg hitükben, de a lágytojás-keresztények
284 I, XVI | A püspök emlékezett rá, de nem tudott róla semmit.
285 I, XVI | keresték ugyan az illetõt, de azt nem tudatta a leirat,
286 I, XVI | elkövetett már gyermekkorában, de azért, úgy látszik, papja
287 I, XVI | Ugyan mást is beszélnek, de jobb, ha az ember se hall,
288 I, XVI | még õrájuk rosszabb is. De nem is érdemelnek jót az
289 I, XVI | tûzbe dobta a keresztet, de nem volt nyugta addig, míg
290 I, XVI | hozta meg neki a szerencsét, de félt is tõle, hogy amennyi
291 I, XVII | kevesebb makacsság lenne benne. De attól tartok, hogy míg megveti
292 I, XVII | ismeretlen magasságokba, de a földön járni nem tud.
293 I, XVII | halhatatlanságra sóvárognak, de nem való a halandóknak,
294 I, XVII | saroglyájába kapaszkodva. De azért, sajnos, tudom én,
295 I, XVII | nemcsak hogy nem gyakorlott, de fogékonysága sincs hozzá,
296 I, XVII | tisztelõje az isteneknek, de nyugtalankodva látja, hogy
297 I, XVII | Mindenki szeretne itt hinni, de senki se tudja többé, miben
298 I, XVII | nem állhatna fönn a világ, de elhomályosodott, s csak
299 I, XVII | okairól. Én se tudok mindent, de amit mondhatok, azt hitelesnek
300 I, XVII | keresztséget is felvette, de a vak püspök nem tudta,
301 I, XVII | nagy füstre ébredt föl, de az udvarmester nélkül nem
302 I, XVII | tudta megmondani a fõpap, de úgy gondolta, valami leselkedõ
303 I, XVII | akkor térítette magához -, de amint az augusta meghallotta
304 I, XVII | Különös dolgok ezek, Bionom, de még különösebbeket is fogsz
305 I, XVII | megpörkölõdött ugyan egy kicsit, de a császárt úgy kiragadta
306 I, XVII | tagadta, hogy ott járt, de hogy mi céllal, azt nem
307 I, XVII | befogták a püspököt is, de belõle sem tudtak kivenni
308 I, XVII | azonban, nem indulatosan, de teljes határozottsággal
309 I, XVII | mind a négy gyanúbavettet, de bûnükért nem tette felelõssé
310 I, XVII | valami õrült vagy csaló, de a testvéreket nem tudta
311 I, XVII | ugyan nem volt parancsuk, de tudod, Bionom, hogy a katonák
312 I, XVII | követõi ugyan többen vannak, de ez csak azt jelenti, hogy
313 I, XVII | az üldözés elõl kitérni, de talán rá tudom venni, hogy
314 I, XVII | matematikus, nem lehet veszekedni. De nemcsak a természetemnek
315 I, XVII | könnyebb volna igazságot tenni, de maguk az istenek is igazságtalanok
316 I, XVIII | kecses virágok hajtottak, de az élõ szívek mindig úgy
317 I, XVIII | szereti a nobilissimát, de valahogy másképp, mint az
318 I, XVIII | szokása szerint bánt velük. De sohase jutott eszébe, ha
319 I, XVIII | tüzet ugyan rég kiheverte, de a hosszú fekvésbe belesápadt,
320 I, XVIII | nõt se látott egészben, de mindannyiban talált valamit,
321 I, XVIII | mosolyogva a caesar lányára, de ha együtt volt vele, nehezen
322 I, XVIII | volna nevetségessé válni, de igazán nem mondhatta volna
323 I, XVIII | beszél, mint Antiochiában. De ezzel egyszerre kedvetlenséget
324 I, XVIII | beszélte ezt, mosolyogva, de gyanúsan fénylõ szemmel.
325 I, XVIII | Atlantának akarta megmintázni, de kicsinylette a keblét, és
326 I, XVIII | kapott még egy-két levelet, de már rég nem tud róla. Sajnálná,
327 I, XVIII | Már deresedõ ember volt, de mindig jókedvû és asszonyok
328 I, XVIII | tört a szívébe. Fájt, fájt, de ebben a korban a fájdalom
329 I, XVIII | arannyal: ~Csak te szeress! De ha látsz mással is élni,
330 I, XVIII | csak kifelé lehetett látni, de befelé nem? Az is nevetett
331 I, XVIII | szeleskedtem, ugye, bölcs magister? De tudod, olyan jó, hogy kibeszélgethetem
332 I, XVIII | érte a császár.~- Tudom, de mikor ér az ide vissza?
333 I, XVIII | ezeket is elégették volna. De unom, de unom, de unom a
334 I, XVIII | elégették volna. De unom, de unom, de unom a szenteket,
335 I, XVIII | volna. De unom, de unom, de unom a szenteket, Quintipor!
336 I, XVIII | vagy, ha egyedül vagyunk. De most nem vagyunk egyedül.
337 I, XVIII | onnan valami kacarászást, de nem vetett rá ügyet.~- Megszöktem
338 I, XVIII | beszédbe voltak merülve. De minden percben kereshetnek.
339 I, XVIII | szájára akart lecsapni, de csak a fülébe bírt cuppan
340 I, XVIII | vess meg érte, Genesius, de a szemem a magamé, Aphrodité
341 I, XVIII | kocsmárost hagyta volna helyben, de az akkor már jajgatva vergõdött
342 I, XVIII | isten lakására bukkant rá, de amint megállt találgatni,
343 I, XVIII | testû és totyogó járású, de azért viszonozta a bõgést,
344 I, XIX | mutatott az igazgató a falra. - De az is arannyal volt bevonva,
345 I, XIX | hazaküldte a fölizgult embert, de azért megkérdezte Heptaglossust,
346 I, XIX | szilfiumgyökér láthatatlanná teszi. De ha ráteszem a forró agyvelõt,
347 I, XIX | anyja nem úgy jövendölt, de most már csak így beszélnek
348 I, XIX | világosabb, mintha Apolló teszi. De ezt csak addig gondoltam
349 I, XIX | törvénynek eleget kell tenni, de ami szellem, azt meg kell
350 I, XIX | erkölcsök ugyan kivesztek, de a zsidógyûlöletet éberen
351 I, XIX | meg ezt a szórakozást.~- De fogsz még ilyet sokszor
352 I, XX | zavarosak és hiányosak, de az bizonyos, hogy legalább
353 I, XX | is kiáltotta királynak, de mire emberkort ért volna,
354 I, XX | hallgatta végig a rhetort, de minden megjegyzés nélkül
355 I, XX | meg lehetne gyógyítanom, de nem merem, Bion, nem merem!
356 I, XX | jótevõt megilletõ hálát látom, de egy sugarát se a szeretetnek!
357 I, XX | rátapadt már Alexandriában, de nem hiszem, hogy az övé
358 I, XX | egy kicsit. Aranyfény õ, de... talán... már nem veszélyes.~
359 I, XX | felesége álmára gondolt, de õ nem Pantaleon, hanem Quintipor
360 I, XX | akarják velük kicserélni, de sorsuk nagyon kétséges.
361 I, XX | nem akarom levélre bízni, de hamarosan énmagam kereslek
362 I, XX | ottani keresztények közt. De kegyes cselekedetein kívül
363 I, XX | korában keresztény volt, de rendszerességhez szokott
364 I, XX | elfogadhatónak találta, de keresztény felfogásban túlságosan
365 I, XX | szánva volt, megfelelhetett, de mûvelt embernek nem való.
366 I, XX | érdekeivel is ellenkezik. De ilyen babonáik más szektáknak
367 I, XX | csak most szólt közbe.~- De azért az Alpesek ma is megvannak.~
368 I, XX | emanációiból jött létre a világ. De nem õ teremtette, mert a
369 I, XX | a jónak kívánása lenne, de annak, aki maga a végtelen
370 I, XX | most tele van Pleromával, de annyira tele, hogy önmagán
371 I, XX | császár nem volt ilyen mûvelt, de okosabb volt. Már Alexandriába
372 I, XX | igazságainak hordozóival, de most letett errõl a szándékáról.
373 I, XX | visszatartani. Lefektette, de a sírását nem bírta elállítani.
374 I, XXI | is védelmezi a császárt. De kicsodák akkor azok, akik
375 I, XXI | zsidóknak vallották magukat, de mikor agyonkövezték õket,
376 I, XXI | isteneknek áldozatot bemutatni, de a törvény elõtt se jelenhet
377 I, XXI | év óta nem alkalmazták, de az azért nem veszítette
378 I, XXI | az istenek tartanak fönn, de mivel a birodalom a császárral
379 I, XXI | hazaáruló, és méltó a halálra. De ellensége a birodalomnak
380 I, XXI | a császár szobra ellen, de áldozásra se emeli föl kezét
381 I, XXI | szárnytollához hasonlított, de egyik oldala aranyosan ragyogott,
382 I, XXI | Quintipor felolvasását, de csak a lesütött szemeket
383 I, XXI | a keresztények meséiben, de nem csodálkozott rajta.
384 I, XXI | benne néha légyforma is, de az rosszat jelent. A pillangó
385 I, XXI | jele?~A császár nem látta, de ráhagyta.~- Pantaleon is
386 I, XXI | már kezdett színesedni, de a császáré olyan sápadt
387 I, XXI | tette ezt? - szólalt meg. De kérdése inkább nyögés volt.
388 I, XXI | zavarba hozta a kérdés. De aztán megvallotta, hogy
389 I, XXI | orvos nem vallott, se a pap, de õneki az a gyanúja volt,
390 I, XXI | Bion lehetett az áruló. De Anthimus Quintusnak a testvére
391 I, XXI | Az edictum rövid volt, de határozott, mint a pallos-villanás.
392 I, XXI | császár nem kérdezõsködött, de a gyanú már fel volt benne
393 I, XXI | míg viszontlátjuk egymást, de neki messzirõl is gondja
394 I, XXI | a császárné is elkíséri. De az augusta engedelmet kért,
395 II, XXII | istenek ugyan még uralkodtak, de már nem kormányoztak. Birodalmuk
396 II, XXII | juttatta a halandóknak. De hatalmuk már nem futotta
397 II, XXII | dolgok istennőjét látta, de abban a percben össze is
398 II, XXII | formálja és élteti a világot. De a nép fellázadt ellene,
399 II, XXII | és jótevõjének tartozik. De magától nem kérdezett semmit,
400 II, XXII | meg, amire felszólították, de egy hízelgõ mosoly vagy
401 II, XXII | elképzelte Maxentius dühét, de mindjárt el is mosolyodott.
402 II, XXII | nem fog ránézni.~Ránézett, de csak ha lopva tehette. Mikor
403 II, XXII | vetetteknek viselni kell, de ezt az egyet, a nobilissimának
404 II, XXII | boldogan engesztelné meg vele. De legalább számon kérné tõle,
405 II, XXII | széttépdesi a férfiakat. De õt, a rabszolgát nem lehet!
406 II, XXII | szeme lehet a csillagokhoz, de közeli dolgok megfigyelését
407 II, XXII | lánya bánik így az õ fiával! De értelme azonnal fölébe került
408 II, XXII | hanem az egész világ elõl. De mért olyan sápadt, mért
409 II, XXII | fájdalmas is az apa szívének, de érthetõ. S az mindjárt elmúlik,
410 II, XXII | annyit a gyermekéért, mint õ. De honnan ez a fáradt közömbösség
411 II, XXII | páncéljában öregedett meg, de ez más, nekik volt és van
412 II, XXII | volna kénytelen védekezni. De úgy látszik, nem olyan hatalmas
413 II, XXII | emberi gyûlöletet eltiltó, de a többi isteneket halálosan
414 II, XXII | szentélye, mint Alexandriában, de sokkal ódonabb. A jámbor
415 II, XXII | alakját öltik magukra, de vannak köztük emberformájúak
416 II, XXII | egyik völgyszakadék felé, de hirtelen elakadt a szava.
417 II, XXII | leveleket és gallyakat szórt. De aztán kiderült, hogy csak
418 II, XXII | démon szakállába fújja, de az dörmögve fölállt.~- Babilon
419 II, XXII | jobbra-balra. Kiáltani akart, de úgy érezte, nem bírja szétnyitni
420 II, XXII | a vizet ráloccsantottam. De mindjárt le is csukta, s
421 II, XXII | feddeni a pajkos hangért. De nem szólhatott szigorúan
422 II, XXII | sokat értett a dologból, de azért nagy tisztelettel
423 II, XXII | meg a szikrázó szemmel, de nyugodt hangon adott válaszért.
424 II, XXII | hallotta még eddig a császár, de a megvetõ hangból kiérezte,
425 II, XXII | Éjszaka volt, mikor odaértek, de fáklyák tízezrei nappallá
426 II, XXII | Látni akarta a jövendõjét.~De csak Quintipor feléje fordult
427 II, XXIII | már elültette volna õket. De azt egészen jól eltalálta,
428 II, XXIII | halászok és fügekertészek közt, de öregembernek visszamegy
429 II, XXIII | újabb letartóztatásokról, de egyetlen kivégzésnek se
430 II, XXIII | életét is kockára teszi. De mivel a félelem mindenkit
431 II, XXIII | elnézésével bûnt is követett el, de örült neki, hogy az asszony
432 II, XXIII | Egyedül találta a császárnét, de sírástól kivörösödött szemmel.~-
433 II, XXIII | küzdelem lesz. Szelíden, de elszántan vette védelmébe
434 II, XXIII | azt el fogja neki hinni. De ahogy ránézett az elkínzott
435 II, XXIV | méltónak erre a látomásra. De amit tapasztalt, az is meggyõzte
436 II, XXIV | fejüknek a jámbor és tudós, de testi erejében meggyöngült
437 II, XXIV | nem mindig volt elegendõ, de pénzért szívesen kiállították
438 II, XXIV | gyülekezet kivesse magából. De aki pénzzel meg tudja magát
439 II, XXIV | kenyér süttessék belõlünk. De éppen mert erre rendeltettünk,
440 II, XXIV | amelyeket csak õ ismer. De az bizonyos, hogy Isten
441 II, XXIV | Róma népét és szenátusát, de abban, hogy húsz év múltán
442 II, XXIV | ponyváján a tisztát az ocsútól. De ti ne féljetek, testvérek!
443 II, XXIV | verdesve válaszolt:~- Amen!~De azért hangfojtó szövetekbe
444 II, XXV | ahogy Galerius jósolta, de egy gót vagy szarmata háborúban
445 II, XXV | után nagyon magára maradt. De azt is valószínûnek tartotta
446 II, XXV | veszélyezteti a jóslat teljesedését. De sok olyan dolog van, amit
447 II, XXV | nagy tisztességnek veszik. De kit küldjön követnek? Elõször
448 II, XXV | útban van Alexandria felé. De gyors hajó négy nap alatt
449 II, XXV | hogy mikor tér vissza, de arról hallgatott, hová megy.
450 II, XXVI | fehérebbet ne találhatnál. De igazán azt hittem, teutánad
451 II, XXVI | nobilissima öltözködött. De nem sokáig bírta ki, hogy
452 II, XXVI | lesbe állt az ablak alatt. De hiába várt, a szoba nem
453 II, XXVI | meg, széttárta a karjait, de mindjárt le is kapta õket.
454 II, XXVI | ijedt öleléssel fogta át.~- De nobilissi...~- Nem, addig
455 II, XXVI | Quintipor a földre mutatott.~- De ide nézz! A földön! Mint
456 II, XXVI | elsõ csók bûntudatával, de õszinte töredelem ijedtségével
457 III, XXVII | helyette másik rabszolgát, de annak mindig be kellett
458 III, XXVII | mivel - nézett végig magán. De se kendő, se öv nála. Ventus
459 III, XXVII | gyógyító források vizét, de palotája erkélyéről is elég
460 III, XXVII | öregasszonyos irigységről beszéltek. De azért nem tört ki forradalom,
461 III, XXVII | körül a Galerius lányát, de szeretni sohase szerette.
462 III, XXVII | ha kényére bánhat vele, de kétségtelen, hogy százszor
463 III, XXVII | korán, vagy a fiú mer késni, de érezte, hogy a rosszkedv
464 III, XXVII | fiúnak nem mondta ugyan, de titokban nagyon fájlalta,
465 III, XXVII | magát ezért a gyerekségért. De azért néhányszor elmondta
466 III, XXVII | zavarosabb, ha megcsókolja. De a fiú szégyenlőssége valahogy
467 III, XXVII | megzördült. Azt hitte, a fiú. De csak egy jégmadár tündöklött
468 III, XXVII | hozzá boldogan a lány. - De azért ne gondold, hogy a
469 III, XXVII | mondta, nem panaszképpen, de a fiú annak vette és elkomolyodott.
470 III, XXVII | hiszem, Hadrianus császáré.~- De hiszen a te arcod van rajta,
471 III, XXVII | mentek a síkos lejtõn.~- De te ugye nem teszed meg?
472 III, XXVII | szomszédos volt egymással, de õk nem mertek egy úton menni.
473 III, XXVIII | császártól még nem jött válasz, de nem ez volt az, ami gondban
474 III, XXVIII | maga körül tartotta a fiút, de meg tudta állni, hogy egy
475 III, XXVIII | sírdogált végig a küszöbe elõtt, de reggel mindig száraz szemmel
476 III, XXVIII | ezekért a hetekért fizetni. De aztán megnyugtatta magát,
477 III, XXVIII | ha a szeme megakad rajta. De még ez se valószínû, mi
478 III, XXVIII | lányának tekintetét is.~De valami olyan következett,
479 III, XXVIII | rózsaszín virágjuk volt. De úgy látszik, sok gondja
480 III, XXVIII | a szívben van a gyökere. De ha az arcának nem tudott
481 III, XXVIII | kitotyogott, odatérdelt a fiú elé, de aztán nevetve fölugrott.~-
482 III, XXVIII | fel se akar többet kelni. De a pecsét így se engedett.~-
483 III, XXVIII | Ezt még nevetve mondta, de mire a fiú felöltötte a
484 III, XXVIII | nem vár oda vissza senki. De téged vár az úrnõd. Vigyázz,
485 III, XXIX | mint éjjeli alvó volt, de most még a reggel is ébren
486 III, XXIX | lába nyomát is csókolgatja, de csak amikor azt hiszi, hogy
487 III, XXIX | a birodalom ügye ugyan, de a császárra és reád tartozik
488 III, XXIX | ugyan védte a festékpáncél, de félt, hogy a hang árulója
489 III, XXIX | hogy nem tudsz többet. De én most utaztam keresztül
490 III, XXIX | szeretett volna sikítani, de nem bírt. Nagy erõfeszítéssel
491 III, XXIX | mindenkit, aki meg akar halni, de aki nem hajlandó észre térni,
492 III, XXIX | fordulata. Közbe akart vágni, de a császárné megelõzte. Azt
493 III, XXIX | elvész miattuk a birodalom. De ha nekünk ad igazat, akkor
494 III, XXIX | erõszakkal odahúzta a tûz fölé. De csak addig, míg megcsapta
495 III, XXIX | kiáltotta is a kívánt szavakat, de ugyanakkor rámutatott a
496 III, XXIX | verték agyon vasdorongokkal.~De a legnagyobb hõs talán mégis
497 III, XXIX | nem is vették volna észre, de az anya maga húzta elõ,
498 III, XXIX | még a szíve is elsápadt. De azt is tudta, hogy most
499 III, XXIX | elfelejtette vele a régit. De míg a fiú elõkerült, eszébe
500 III, XXIX | sikoltotta el magát örömében, de leborult, és életében elõször
1-500 | 501-771 |