Rész, Fejezet

 1       I,  III   |     Noricumot. Diocletianus félt attól, hogy a rövidlátó embert
 2       I,  III   |      amint az katonák szokása, s attól fogva Galerius, bár nem
 3       I,  VI    |           óvjanak meg az istenek attól, hogy valamikor te is úgy
 4       I,  VI    |         méhem szülne! De ne félj attól, augusta, hogy az unokád
 5       I,  VIII  |        akkor istene se menti meg attól, hogy az õ sorsára ne jusson.
 6       I,  VIII  |   halhatatlanokat a földre, mert attól fél, hogy a ti birodalmatokból
 7       I,  XIV   |        Olümposzra, mert megijedt attól, hogy minden betegség meggyógyításával
 8       I,  XIV   |     lelkesedett az indítványért. Attól félt, hogy a kiszolgált
 9       I,  XIV   | elégedetlen volt.~- És nem félsz attól, Dominus, hogy az istentelenek
10       I,  XVII  |        makacsság lenne benne. De attól tartok, hogy míg megveti
11       I,  XXI   |         jobbra fordult. Mégpedig attól a naptól kezdve, amikor
12      II,  XXV   |       Bajaeba kell menni. Inkább attól tartott, hogy a fiú szíve
13      II,  XXV   |         érezte meg az apát, mint attól, hogy Prisca elárulja magát.
14     III,  XXVII |      jólelkűsége tartotta vissza attól, hogy nyíltan kimutassa
15     III,  XXVII |          hozzánőtt volna. Hiszen attól még mindig megmaradt volna
16     III,  XXIX  |         el is lobogott. Most már attól a gondolattól volt kacaghatnékja,
17     III,  XXIX  |       állt a mocskos kapualjban, attól kérdeztem meg, mi történik
18     III,  XXIX  |        az elsõ szóra megtagadja, attól az ura se várhat hûséget.~
19     III,  XXXI  |        csak egytõl kell félteni, attól, hogy ha az istenek egyszer
20     III,  XXXI  |          nekem azt a kis csontot attól az embertõl.~- Minek volna
21     III,  XXXII |    öntögetik urnáikat.~- Ha csak attól nem félsz, hogy úgy jársz
22      IV,  XXXIV |      száj és kehely közt. Minden attól függ, mire szánta rá magát
23      IV,  XXXV  |        öreg napjaira. Nem tart-e attól, hogy megbánja ezt az elhamarkodott
24      IV,  XXXV  |           csak duruzsolj tovább, attól én írhatok.~És írta tovább,
25      IV,  XXXV  |          uram, hol vagyok én még attól! - nevetett fájdalmasan
26      IV,  XXXVII|        haza, mint az ázott ürge. Attól kezdve van a köhögés meg
27       V,  XXXIX |     bohóságok, de sejtette, hogy attól a Gránátvirág nevû rabszolgától
28       V,  XXXIX |  szerzett önfegyelmezés óvta meg attól, hogy le ne szaladjon az
29      VI,  XL    |     volna elõ, ha félnem kellene attól, hogy megbotránkoztatlak