Rész, Fejezet

 1       I,  I     |      vagy Germaniában? Akinek az apja oly szerencsés, hogy az
 2       I,  I     |          görög visszacihegett.~- Apja vére az. Az is leereszkedett
 3       I,  III   | nevelésben nem részesült császár apja az irodalomnak élt. (Tudniillik
 4       I,  III   |        volt, mikor õt szülte. Az apja az az altiszt, aki itt lovagol
 5       I,  IV    |        neve, de arra nem ért. Az apja Titanillának nevezte el,
 6       I,  VI    |      futott ki a nobilissima.~Az apja, vállán hátra vetve a bíbort,
 7       I,  IX    |           szelíd fiúcska, nem az apja fajtája. Vagy fáradt vagy,
 8       I,  IX    |     Eddig én is szíveltem. De az apja azt mondta, hogy tizennyolc
 9       I,  X     |          kívánta a homlokára! Az apja is mit mondhatna neki? A
10       I,  X     |         jobb volt hozzá, mint az apja?~- Én nem haragszom rád,
11       I,  XI    |          vadat lõtt, amelynek az apja párduc volt, az anyja teve,
12       I,  XI    |          nézett rá egy percre az apja is, az ura is.~- Minervina
13       I,  XI    |        csak azt értette, hogy az apja parancsol. Az egyetlen akarat
14       I,  XI    |         katonákat összebújni. Az apja rendesen közéjük szokta
15       I,  XI    |    inkább vitte, mint vezette az apja elé. Kicsit fújtatott, mire
16       I,  XIII  |          nagyanyjától hallott az apja erejérõl. Csordáskorában
17       I,  XIII  |      lüktetését. De volt annyira apja lánya, hogy a pillája se
18       I,  XVII  |           s meglátta a lángot az apja hálószobájában. Hogy a tûz
19       I,  XXI   |       fölgyújtotta, hogy gyûlölt apja a lángok közt vesszen. Ebbõl
20      II,  XXV   |      királyfitól, akit megbékült apja hazahívott, tudta, hogy
21      II,  XXV   |      tornyából kiszabadulhat; az apja és bátyja a kérést nagy
22     III,  XXVIII|          beszélgetésben, amelyet apja carrhaei megszégyenítõje
23     III,  XXXI  |         az én fiamat?~- A kedves apja - mosolygott Tit. - De talán
24     III,  XXXI  |    császár tudatta vele, hogy az apja, Quintus kertész meghalt,
25     III,  XXXI  | Quintipor nem is szomorodott el. Apja, anyja, a császár, az egész
26      IV,  XXXIV |         mint a tûzoltókat. Ha az apja meg õ lehetnének egyszer
27      IV,  XXXIV |          semmitõl, mert õ meg az apja résen vannak, és igen, természetesen
28      IV,  XXXIV |        lesz akkor a te gyermeked apja?~Maxentius néhányszor végigjárta
29      IV,  XXXVII|       úgy elgirhesedett volna az apja mellett, mint egy gazdátlan