Rész, Fejezet

 1       I,  I      |               azonban már megint fönt ült a katedrán.~- A mai penzumot
 2       I,  IV     |         fekete kõmedencébe. Párkányán ült Constantinus, eltûnõdõ arccal
 3       I,  V      |          lábbal, keleti divat szerint ült a pamlagon.~- Te sohase
 4       I,  V      |        mellett írására hajolva háttal ült a nyitott ajtónak. A vacsora
 5       I,  VI     |    fiatalasszony, ahogy az ágy szélén ült, sötét tunikájában matrónább
 6       I,  VIII   |     megroskadva, elõregörnyedt vállal ült székében, fel se pillantva.
 7       I,  IX     |               császárné aludt, õ lóra ült, köpenyegébe takarta a gyereket,
 8       I,  XI     |              szemben, az asztal végén ült Titanilla mellett.~- Azokra
 9       I,  XIII   |        meggyalázása.~- Õ díszkocsiján ült, oldalán Constantiusszal,
10       I,  XIV    |            rendet szabott. Õ trónuson ült, balján a társcsászárral,
11       I,  XIV    |                  Hallgatunk, Caesar - ült vissza a helyére a császár.
12       I,  XIX    |         merném mondani, hogy az ölébe ült az istennek.~Nehéz lábak
13       I,  XX     | fegyelmezettebb férfi száz év óta nem ült a császárok trónján. Aki
14      II,  XXII   |        leszállt az oltárról, csónakba ült, és egy hónapi tengeri út
15     III,  XXVII  |    mélyítettek a földbe, míg mellette ült. Nem is nézte szemmel, csak
16     III,  XXVIII |             Tit szemével. A császárné ült az asztalfõn, tõle jobbra,
17     III,  XXVIII |       hallgatagon és lesütött szemmel ült az asztal végén. Galerius
18     III,  XXX    |       találhatja.~A fiú csakugyan ott ült a tisztáson, a cserjék hûvösében,
19     III,  XXX    |          ilyent gondoltam.~- Te is? - ült föl a lány.~- Igen. Hogy
20     III,  XXXI   |            Most már a copa is közéjük ült. Sõt néha percekig csak
21      IV,  XXXIV  |              Hormizda már tükre elõtt ült, háttal az ajtónak.~- Titanilla! -
22      IV,  XXXIV  |               Úgy is lesz, Hormizda - ült fel a princeps, és az ölébe
23      IV,  XXXV   |         kérdezte magától. Most is úgy ült Bionnal szemben az Anulinus-palota
24      IV,  XXXVI  |               Valami barbár fejedelem ült benne, mint a birodalom
25      IV,  XXXVI  |      Quintipornak, aki abban a sorban ült, amely a törvény szerint
26      IV,  XXXVI  |            Quintipor lehajtott fejjel ült a helyén. Most már õ hallgatott,
27      IV,  XXXVII |              Tit. „A nap már a hegyre ült.”~- Ide hallgass, Benoni.
28       V,  XXXVIII|                piros füge. Látod, itt ült a takarómon, itt ni, még