Rész, Fejezet
1 I, I | se!~A paraszt eltátotta a száját.~- Arany? - makogta hitetlenkedve.~
2 I, IV | csókkal érintette a piros száját.~- Varanes! - nevetett a
3 I, IV | vett, és térdre ereszkedve száját erõsen rászorította a lányéra,
4 I, IV | ezüsttükrébõl a haját igazgatta, a száját pirosította, az arcát fehérítette,
5 I, VI | Somnus isten megkeni az alvók száját. Megfüstölték a szent Apis
6 I, VII | Apert, mielõtt az csak a száját is kinyithatta volna védelmére.~-
7 I, IX | árnyék. Nyújtaná feléd a kis száját, és nem tudnád megcsókolni,
8 I, XVI | kezdett, a szeme fölakadt, a száját hangtalanul mozgatta, majd
9 I, XXI | széthúzta a zsinegre járó száját, s kihúzott belõle egy levágott
10 II, XXII | nem bírja szétnyitni a száját. Pedig csak összecsukni
11 II, XXIII | Háromszor is fölnyitotta a száját, míg ki bírt szabadulni
12 II, XXVI | nobi...~A lány befogta a száját.~- Nem úgy! Titanilla! No,
13 II, XXVI | összeszorított, keskeny száját.~A bokrok közt zörgés hallatszott.
14 III, XXVII | mindig be kellett kötni a száját, ha együtt játszottak, éppen
15 III, XXVII | hozzá, ha neki is bekötné a száját? Persze, ha volna mivel -
16 III, XXVII | pusillára pedig rászorította a száját. Azután szétnyitotta a
17 III, XXVIII| és szájára szorította a száját. Még csak körül se nézett,
18 III, XXVIII| Elõször a tenyerét, aztán a száját tapasztotta rá a fiú mellére.~-
19 III, XXVIII| tátotta el a dajka a száját. - Mit beszélsz te, kis
20 III, XXX | szomját a nektár.~Nyújtotta a száját, és behunyt szemmel várta,
21 III, XXX | Megfordult, mihelyst a fiú száját a tenyerén érezte, és ujjait
22 III, XXX | találta olyan bátornak a fiú száját. Tarkára festett csónakukkal
23 III, XXXII | tartotta oda a lány a száját. - Ez nem igazi csók, azt
24 III, XXXII | magához a fiú, és nyújtotta a száját. - Addig nem!~A lány közel
25 III, XXXII | egy kicsit. Csak elõbb...~Száját kereste a szájával.~- Látod -
26 IV, XXXIV | csókolva vállát, nyakát, haját, száját. Hormizda félig vonakodva
27 IV, XXXIV | hallani. Nyújtotta neki a száját, amely nem hidegszik meg
28 IV, XXXVII| megvetõen lepittyesztette a száját.~- Ura? Maxentius? Úgy ura
|