Rész, Fejezet

 1       I,  I      |      nagyobb része a székvárosban maradt, Nikomédiában, a császárral,
 2       I,  I      |   elvágták volna a sírását, tátva maradt szájjal nézett az ajtóra.
 3       I,  I      |            Szájával a meggörbülve maradt Nonnusra nevetett, de szemével
 4       I,  IV     |           egy pillanatra födetlen maradt felgyûrõdött khitonában.
 5       I,  IV     |           már nem volt senki.~Ott maradt a párkányra dûlve, és mikor
 6       I,  VI     |        oldalára fordították, azon maradt. Késõbb, mikor az orvosok
 7       I,  VII    |           tömegekében mozdulatlan maradt az a sötétség, amelyben
 8       I,  VII    |    bizalma ellen vétkezett volna. Maradt tovább is az a kötelességtudó
 9       I,  VII    |          tovább, míg egy ember se maradt a hatezerhatszázból. Diocletianus
10       I,  XII    | útmutatóval, a csuklyás utolsónak maradt, közrevették a szorosan
11       I,  XIV    |        menni, s a császár egyedül maradt, a gonddal, amely az imént
12       I,  XIV    |           köteles morgása most se maradt el, de Galerius piros arca
13       I,  XVI    |         Amint a praefectus magára maradt, bezárta az ajtaját, és
14       I,  XVII   |         meg, hogy a vezetõ nélkül maradt nyájak elszéledjenek. Talán
15       I,  XXI    |          magas vörös gránitoszlop maradt épen, amelyet Pompejus,
16       I,  XXI    |          szentelt oszlop épségben maradt, maga is úgy magyarázta,
17      II,  XXIV   |   keresztséget. Õ maga csak azért maradt meg Mitra követõjének, mint
18      II,  XXV    |      elutazása után nagyon magára maradt. De azt is valószínûnek
19     III,  XXVIII |           oda az asztalra.~Úgy is maradt, háttal fordulva, míg az
20     III,  XXX    |           õ combjának csak a töve maradt. Nem tud menni, csak csúszkálni.
21     III,  XXX    |  beleharapott abba, ami a kezében maradt, és a második harapással
22      IV,  XXXIV  |           adhatták el a gazdátlan maradt bíbort. A princeps igyekezett
23      IV,  XXXIV  |       mint én a legöregebb. Ennyi maradt belõle.~Maxentius megcsörrentette
24      IV,  XXXVI  |  bebútorozott császári páholy sem maradt üresen. Valami barbár fejedelem
25      IV,  XXXVII |      mosoly aztán egész nap le se maradt az arcáról. Mosolyogva szállt
26      IV,  XXXVII |          kiürült, csak két lictor maradt még benn, akik letették
27       V,  XXXVIII|    Gránátvirág.~A császárné addig maradt ráhajolva, míg azt nem érezte,
28       V,  XXXIX  |        föl a császár.~Bion térden maradt, és elkékült szájjal vallott:~-