Rész, Fejezet
1 I, I | Minervina küzdelmét nézte az egyre jobban megvaduló gyerekkel.
2 I, I | azoknak a száma azonban egyre fogyott. A mindjobban kiépülõ
3 I, I | zûrzavaros idõkben, amikor egyre jobban elhitványodott a
4 I, II | vagytok, kevés esik belõle egyre.~Beértek a császári lakosztály
5 I, V | a madarakról.~Az árnyék egyre mélyebb lett, a hang halk,
6 I, IX | összeszáradt katonabakancs egyre nehezebben fogadta be az
7 I, XIV | komolyodott két hét alatt, s egyre jobban ránehezedett a magánosság.
8 I, XIV | kormányosainak, s az örményeknek egyre újabb ötletekkel kellett
9 I, XIV | motozás, a nemesfém-állomány egyre csökken. A vámosok jelentése
10 I, XVI | fölkiáltások biztatták az egyre jobban erõre kapó Ammoniust,
11 I, XVIII | bikának születik.~A lány egyre az ajtót leste, s már kezdett
12 I, XIX | kedvét keresik.~Az ordítozás egyre erõsebb lett. A nap nyugaton
13 I, XX | izgalomban van.~Ujjainak játéka egyre gyorsabb lett, ahogy az
14 I, XX | nem engedte a kormányzó egyre szárnyalóbb lendülete. Most
15 I, XXI | fog pusztulni. A hangulat egyre izgatottabb lett, a véres
16 II, XXII | kezébe adott az Úr, és hangja egyre szilajabbá erõsödött, úgyhogy
17 II, XXIII | boldogságot eltitkolni.~Az asszony egyre fáradtabban bólogatott.
18 II, XXIII | így, anyácska?~A császárné egyre bágyadtabban bólintott helyeslést
19 II, XXIV | zokogás is hallatszott, amely egyre erõsödött, amikor a püspök
20 III, XXIX | hollók és keselyûk.~A Domina egyre összébb esett székében.
21 III, XXXI | congiusra futja máma?~- Egyre se - csapta le mérgesen
22 III, XXXII | korinthoszi lányt.~Közben egyre jobban belemélyedtek az
23 III, XXXIII | Quintiporhoz, és karját csúsztatta egyre melegebben simogató tenyerei
24 IV, XXXVI | ismételte meg a fölkiáltást, egyre élesebb hangon.~- Látjátok,
25 IV, XXXVI | Kövessétek példámat.~A tetszés egyre viharosabb lett. Sokan fölálltak,
26 IV, XXXVII | hangot. Messzirõl jött, de egyre közeledett. Most már egészen
27 V, XXXVIII| figyelmét, hogy a birodalomban egyre több a sovány ember, ennélfogva
28 V, XXXIX | szóltak, hanem Galeriusnak, s egyre hangosabbak lettek. Déltájban
|