Rész, Fejezet
1 I, III | sötétedett el a caesar arca. - Azt is mástól kellett
2 I, IV | mosolygó másik ifjút, s a lány arca fölé hajolva, futó csókkal
3 I, IV | rászorította a lányéra, akinek az arca nevetõre gödrösödött. S
4 I, IV | zöldült el Maxentius arca. - Gyere, kívánjunk neki
5 I, V | valamelyik oszlopsoron. Arca, szeme nyugodtan mosolygott
6 I, VI | döngött a föld. De gömbölyû arca csattanó piros volt, és
7 I, VIII | szétnyílt a meglepetéstõl, arca megmerevedett.~- Anyám,
8 I, X | Bioné mellett? - a császár arca elkomolyodott. - Jó mestered
9 I, XI | Galeriusnak, lángba borult az arca. Theodora pedig lesütötte
10 I, XIII | ajtófüggönyöket. Nagy, piros arca, fekete csordás-szeme tüzelt
11 I, XIV | magáról, se a környezetérõl, arca mindig nyugodt és tartása
12 I, XIV | maradt el, de Galerius piros arca elfakult. A régi ellenség
13 I, XIX | valami történt volna vele. Az arca kipirosodott, a szeme fénylett.~-
14 I, XXI | idejében a kezembe adták.~Az õ arca már kezdett színesedni,
15 I, XXI | unokánk lesz.~A császárné arca sugárzott az örömtõl. Diocletianus
16 II, XXII | jóízût aludt. Nemcsak az arca, hanem még a haja is tiszta
17 II, XXII | magistert. Szökdécselve járt, az arca piros volt, és a szeme ragyogó.
18 II, XXII | volt, neki is kipirult az arca, nevetett a szeme, mintha
19 II, XXIII | jelentkezett. A császár arca derûs volt, a fõpapé komor
20 III, XXIX | császárné látta, hogy az õ arca helyett a kép harsogó piros,
21 III, XXX | baloldalukon egy férfi elképedt arca, kopasz fején a félrebillent
22 III, XXXI | az anyám szent lett.~Zöld arca kivörösödött, nyafogó hangját
23 III, XXXI | mert olyan sárga halott arca van. Nem akarok, nem akarok
24 III, XXXII | Gránátvirágnak az egész arca gránátvirágszín lett. De
25 IV, XXXV | szikár férfiban, akinek arca földöntúli fényben égett,
26 IV, XXXV | tenni, rhetor?~A rhetor arca felragyogott.~- Feljelentem
27 IV, XXXVII| voltam.~Quintipor fölült. Az arca sápadt volt, a homloka,
28 IV, XXXVII| törvénytudók tekercsét viselte, arca fajának vonásait mutatta,
|