Rész, Fejezet

 1       I,  I      | rákiáltottak.~- Megállj, fiú!~Két öregember lépett ki az oszlopok közül,
 2       I,  VI     |           elõtte ment, fehér hajú öregember, arcára borult, és reszketve
 3       I,  VI     |          hívnak, orvos vagyok.~Az öregember megint arcra vágta magát,
 4       I,  VII    |          Egy hajlott hátú, kopasz öregember, akinek fehér szakálla több
 5       I,  VII    |        vagy? Meg a többiek is?~Az öregember alázatosan, de határozottan
 6       I,  VII    |     istenük nem kerül semmibe.~Az öregember hátrakiabált valamit egy
 7       I,  X      |           szentséges úr, mint más öregember.~- Tudod, hogy meg kell
 8       I,  X      |        alexandriai könyvtárba. Az öregember szeret visszatérni ifjúsága
 9       I,  XII    |          szolgaféle, görbe derekú öregember fogta.~- Ülj a hátam mögé,
10       I,  XII    |  rongyosok háza elõtt leugrott az öregember Minervianus mögül, és kétfelé
11       I,  XII    |         Derült arcú, tiszta szemû öregember volt. Constantinus akaratlan
12       I,  XIV    |           látta, hogy a vézna kis öregember elõtt Galerius caesar, a
13       I,  XXI    |         akkor õ fogja kezdeni! Az öregember szemében fellobbant az a
14      II,  XXII   |          tán nem hisznek neki. Az öregember megnyugtatta, hogy egy szavát
15      II,  XXII   |      hozott udvari cseléd, ha egy öregember segítségre szorul. Néha
16      II,  XXII   |          család tagját.~A császár öregember volt, aki fiatal korában
17      II,  XXII   |            kicserzett bõrû, magas öregember volt, kócos sörénnyel, a
18      II,  XXII   |        nekik a vizet. Ellenben az öregember hangja megnyikordult.~-
19      II,  XXIII  |     mielõtt visszaadtad volna?~Az öregember átkarolta az öregasszony
20      II,  XXIV   |          tévedés volt. A roskatag öregember termete kiegyenesedett,
21     III,  XXXII  |           csak egy mosolygó szemû öregember, rõzsével a hátán. Nagyot
22     III,  XXXII  |          Vadásza vagy hajtója?~Az öregember sekrestyése volt a kis erdei
23      IV,  XXXIV  |          volt, fülönfüggõs, kövér öregember. Szõnyeget csomó­zott az
24       V,  XXXVIII|         ez a rejtélyes, vézna kis öregember, akit két ujja közt összeroppanthatott
25       V,  XXXIX  |     borotválatlan, gyûrött bíború öregember és az ólomszürke arcú, elkócosodott,
26       V,  XXXIX  |          Amikor azonban a bíboros öregember fölemelte két karját, olyan
27       V,  XXXIX  |       hogy az elsõ szavakat a kis öregember elé térdeltette, aki kuszált,