1-500 | 501-771
Rész, Fejezet
501 III, XXX | nyikorogtatta a kézi-malmot, de az legalább nem a konyhán,
502 III, XXX | nincs szíved?~- Szív van, de nincs hozzá láb. Lefûrészelte
503 III, XXX | csücsörítette össze ajkait. - De nagyobb baj az, hogy ez
504 III, XXX | megfulladsz - nevetett. De amikor folytatta, mintha
505 III, XXX | fiú eléje hullott.~- Ó, de jó, hogy megmondtad! Igaz,
506 III, XXX | elkérem tõle, és neked adom. De ne kérdezz többet olyant,
507 III, XXX | fiúnak, végigdõlt a fûben. De nem sokáig bírta ki. Nem
508 III, XXX | Nem fordult ugyan vissza, de az egyik kezét hátranyújtotta,
509 III, XXX | kihozta neked az ebédet. De ne nézz nagyon messze! Hátha
510 III, XXX | nekiajándékozta az egész tisztást. De hátha a gyík csak nézelõdni
511 III, XXX | és leskelõdni volt itt, de állandó lakása a romok közt
512 III, XXX | a három grácia közül.~- De csalni nem szabad!~Quintipor
513 III, XXX | félrebillent lychnis-koszorúval.~De az elképedése csak egy pillanatig
514 III, XXX | szarvakat láttam Aktaiónból. De úgy meresztette rád a szemét,
515 III, XXX | szeme. - Valami zabszállító, de nagyon kegyében lehet Plutosznak.
516 III, XXX | elõtt, hol csókolózás után. De az a jó volt benne, hogy
517 III, XXX | szerelem savát érezte bennük. De õ maga sohase sírt, s egyszer,
518 III, XXX | kérdezni nem kérdezett semmit. De másnap látszott kivörösödött
519 III, XXX | legyen a búcsúztatóm, ejnye, de szép volt; de aztán többet
520 III, XXX | búcsúztatóm, ejnye, de szép volt; de aztán többet senkinek se
521 III, XXX | semmit. Holnap megverhetsz, de most vigyél haza, mert nagyon
522 III, XXX | barlangot. Nem nagyobb, mint te, de te megférsz benne, ha az
523 III, XXXI | kicsit sajogta a bokáját, de csak titokban, a lábát azonban
524 III, XXXI | ráolvasással helyrehozza, de errõl hallani se akart.
525 III, XXXI | akármelyik rabszolgával. De bizony nem lehet, erõskö
526 III, XXXI | komoly férfi lesz belõle. De azért a kisfiút mégse lehet
527 III, XXXI | meglát valaki velem!~- Jaj, de szégyellem, hogy ilyen gyáva
528 III, XXXI | szentelte.~- Lépj be, Domina. De azért az urad is jöjjön
529 III, XXXI | esznek, mint Puteoliban. De azt ott kell enni a helyszínén,
530 III, XXXI | vissza kellett volna menni, de nincs kocsisa. Ugyanis az
531 III, XXXI | inas az õ tulajdon gyereke, de azért a fület mégiscsak
532 III, XXXI | olyant, kis Tit?~- Nem, de már egyszer estem le öszvérrõl.
533 III, XXXI | kezét. A gyeplõt inkább. De az öszvér higgadt, öreg
534 III, XXXI | sistergõ kolbász szagával. De se az ajtórepedéseken kitóduló
535 III, XXXI | páratlan tökéletességû copa -, de mióta ismered te az én uramat?~-
536 III, XXXI | egyszer a nyakadat, lusta dög! De azért lehetne annyi esze
537 III, XXXI | apja - mosolygott Tit. - De talán könyörülnél már rajtunk,
538 III, XXXI | kezét az asztal alatt. - De poharat csak egyet!~A copa
539 III, XXXI | ugyan, ki ez az istennõ, de a térdük egymáshoz rándult.~
540 III, XXXI | rándult.~Ízlett nekik az étel, de azért nem sok kárt tettek
541 III, XXXI | mindjárt az ujjadat kapom be.~- De ha ez a sok kolbász ittmarad,
542 III, XXXI | dühöngött az asszony. - De fogadok veled, hogy favágó
543 III, XXXI | Adeona fogta a hóna alatt. De ma? Tán még a császárné
544 III, XXXI | ezzel a nagy perzekúcióval. De már mondom, inkább a gyomor
545 III, XXXI | elhidd, hogy megmondanám, de akkor se nagyon értettem,
546 III, XXXI | Csak egyszer vettük elõ, de azért megmaradt a fejemben.
547 III, XXXI | rendbeszedni borgõzös agyával. De csak Quintipor és Tit lesték
548 III, XXXI | fiatalokkal kellett kicserélni.~- De hát mi károd neked abban? -
549 III, XXXI | csontokat vásárolták el elõlem, de még az istentelenek véréhez
550 III, XXXI | szerzesz te magadnak másikat.~- De nem ilyen fõszentét. Nagy
551 III, XXXI | A keresztények mondják. De meg azt is hallottam, hogy
552 III, XXXI | fiú a fejét a lányéhoz.~- De ha nem foghatjuk egymás
553 III, XXXI | helyett egy egész vértanút.~- De fõvértanút?~- Fõvértanút.~-
554 III, XXXI | Szoktál te imádkozni?~- De furcsákat kérdezel, Gránátvirág.
555 III, XXXI | álmodni, hogy te ülsz benne.~- De csak azért, hogy az ölembe
556 III, XXXI | csak homályosan emlékezik, de azt tudja, hogy nem kívánja
557 III, XXXI | a nyugtalan kis démont. De nem, ez a bajaei mégis másfajta
558 III, XXXI | tán sohase fog megtudni.~De most nem gyûlölte, csak
559 III, XXXI | úrnõm. Idezavart hozzád, de õ még visszafeküdt. Kár
560 III, XXXII | arca gránátvirágszín lett. De azért azt felelte, hogy
561 III, XXXII | szégyenlõs, lányos kisfiú volt. De nemcsak megszerette, hanem
562 III, XXXII | Ketten mentek bele a vízbe, de csak egy lény jött ki belõle,
563 III, XXXII | boldogtalan Aedon leányai. De Quintipor pehelynek érezte
564 III, XXXII | mondhatod, mert vállalom. De a szépségemtõl el voltál
565 III, XXXII | Tetszettél, tetszettél.~- De nem nagyon, ugye?~- A szemed
566 III, XXXII | nõnek a térdét, Gránátvirág? De meg is nézted? Ne mondd,
567 III, XXXII | A fiú eleinte dadogott, de aztán nekibátorodott. Férfinak
568 III, XXXII | magam nem megyek vissza, de még téged se eresztelek
569 III, XXXII | ilyen faunnak a karjaiban.~De azért rögtön lecsúszott
570 III, XXXII | bennünket a kíséretébe?~De nem Apolló szûz nõvére volt,
571 III, XXXII | tartásában is volt valami papos, de az öltözete vadászos volt,
572 III, XXXII | kellett a megkerülésére. De ez borzasztó rég lehetett,
573 III, XXXII | is visz belõlük valamit, de azért van még itt mire vigyázni.
574 III, XXXII | azóta járnak meztelenül -, de azt már elvitte a flamen.
575 III, XXXII | adták-vették, Kleopatra fája alatt. De a lampyrisek elõbújtak a
576 III, XXXII | elismételte mondókáját. De most azt is hozzátette,
577 III, XXXII | Latona a szerelmeseket. De a házába be kell neki fogadni
578 III, XXXII | kívül szolgálja Dianát, de idebent Venus hajtója. Neki
579 III, XXXII | rettent meg a lány. - De én... csakúgy félek a vértõl,
580 III, XXXII | félek a vértõl, mint te.~- De hát én nem gondoltam vérre! -
581 III, XXXII | fehérek kezéhez is tértek, de a feketék nem. Azok felszabadítóikhoz
582 III, XXXII | megdobálta õket píniatobozzal, de a galambok nem ijedtek el.
583 III, XXXII | fiúra.~A fiú igent intett, de összevont szemöldökkel.
584 III, XXXII | érezni, hogy a lába zsibbad, de azt nem vette észre, hogy
585 III, XXXII | Akkor a szánalom eltömte, de ez a csók újra utat szakított
586 III, XXXII | véletlenül vett tudomást, de a másét bizonyosan kívánta.~
587 III, XXXII | esõtõl mehetnénk, kis Tit, de félek, hogy a szél elvisz
588 III, XXXII | szél.~A nap már lement, de annyi világosságot még hagyott
589 III, XXXII | Csak kifelé látni rajtuk, de befelé nem - jutott eszébe
590 III, XXXII | eszébe az elsõ találkozásuk, de keserûsége forrása már tisztulni
591 III, XXXII | nem mondanál fáradtnak. Ó, de jót aludtam az öledben!
592 III, XXXII | vonta volna magával a fiút.~De az visszahúzódott.~- Nem
593 III, XXXII | szemeláttára, ha te nem félsz. De te félsz!~Ezt a hangot még
594 III, XXXII | lány kezét. Sikerült is, de a lány visszarántotta.~-
595 III, XXXII | hogy bolondos kisfiú vagy, de ilyennek mégse gondoltalak
596 III, XXXII | hogy vízbe loccsant a lába.~De a kacagása még akkor is
597 III, XXXIII | ring a boldog fénysziget! ~De jaj, csak árnyak laknak
598 III, XXXIII | menni a Boldogok Szigetére. De õ nem ijedt meg, megkínálta
599 III, XXXIII | lelkendezett Trulla, - de ilyen szépet még nem. Ezt
600 III, XXXIII | mögé. Fogták egymás kezét, de keveset beszéltek. Mindegyik
601 III, XXXIII | gránátvirágszín szájára, de azonnal megfojtotta szülemlõ
602 III, XXXIII | általános tetszés közben:~- De legalább adóba fogadnák
603 III, XXXIII | jobban ért, mint Gránátvirág, de ha nagyon akarja, együtt
604 III, XXXIII | kertész borostás állán. De nem ezért szólt. Meghatotta
605 III, XXXIII | válasza.~- Meghalt az apád? De jó neked, Gránátvirág.~De
606 III, XXXIII | De jó neked, Gránátvirág.~De rögtön ráeszmélt, hogy Tit
607 III, XXXIII | vasvesszõvel verte a hátát, de az az érzése volt, hogy
608 III, XXXIII | beborozott piros öregek, de fölöttük már ezüst fátylak
609 III, XXXIII | Elállíthatatlanul ömlött belõle a könny, de azért mosolygott.~- Köszönöm,
610 IV, XXXIV | volt az esküvõje az õszön, de már többet van a mi úrnõnkkel,
611 IV, XXXIV | Én is oroszlánt kísértem, de nõstényt.~- Megszelídítette
612 IV, XXXIV | barátságos sugarakat vetett oda, de már lemenõben, s a keleti
613 IV, XXXIV | fürgén vágta hasra magát. De mielõtt üdvözletet szuszoghatott
614 IV, XXXIV | mosollyal indult tovább, de az eunuch visszaalázatoskodta.
615 IV, XXXIV | A válasz hideg volt, de gyors és határozott. - Csak
616 IV, XXXIV | felforgathatja a birodalmat. De azért a praetorianusok ne
617 IV, XXXIV | megcsörrentette a kardját, de ugyanekkor elérzékenyedve
618 IV, XXXIV | amfiteatrumban akarták agyonnyilazni, de a nyilak nem ölték meg,
619 IV, XXXIV | császárhoz akart menni érte, de én nem engedtem.~- Te?~-
620 IV, XXXIV | fölpillantott az ablakra, de már csak egy tûzszínû fátyol
621 IV, XXXIV | vele gyötörj! Éppen te!~- De hiszen te süvöltözted a
622 IV, XXXIV | Ügyes ember vagy, caesar. De azért én is tudok ám a madárléppel
623 IV, XXXIV | Az ölelés szerelmes volt, de a hangban keserûség bujkált.~-
624 IV, XXXIV | hasonlítani - valakihez?~- De caesarom, hát elfelejted,
625 IV, XXXIV | A királylány nevetett, de amaz elkomorodott. Erre
626 IV, XXXIV | is szóba került már ez, de akkor a princeps vagy szitkozódott
627 IV, XXXIV | Nem ágyban fekvõ beteg, de sok baja van a gyomrával,
628 IV, XXXIV | jószántából leteszi a bíbort, de legjobb volna az, ha adoptálná
629 IV, XXXIV | amit hozzám vághatnál. De ettõl nem félek, mert ez
630 IV, XXXIV | bánnék egy kis jó barátságot. De csak egészen kicsit, tudod.
631 IV, XXXIV | elmaradt, régi fajta öreg. De a kegyencének és a kegyence
632 IV, XXXIV | találjon itt az a fickó.~- De én meg azt akarom, hogy
633 IV, XXXIV | itatta az édes chiosival. De más volt kis Titet csöndesen
634 IV, XXXIV | a triumfuson, messzirõl, de az egy kis fehér árnyék
635 IV, XXXIV | és akinek suaveolumot ad? De az nem kis Tit. Az egy idegen
636 IV, XXXIV | ütöttek volna a fejére. De azért mégis el kellett mosolyognia
637 IV, XXXV | asztalon. Türelmes ember volt, de most bosszúsan gondolt a
638 IV, XXXV | tegye a lovag serkentésére, de az nyilván felesleges is
639 IV, XXXV | hogy ez nehéz harc lesz, de Alexandriában annyi példáját
640 IV, XXXV | a keresztények nyelvén, de a kereszténység szellemében -
641 IV, XXXV | erényrõl való felfogását, de õ elkeseredésében ezeket
642 IV, XXXV | tisztséget a gyülekezetben, de az összejöveteleken gyakran
643 IV, XXXV | igazság útjára, maga se tudta. De nem is kérdezte magától.
644 IV, XXXV | akartam mondani, „Zeuszra!”, de lenyeltem. Inkább csak olyant
645 IV, XXXV | is alig merte bevallani, de mindjobban meggyõzõdött
646 IV, XXXV | több vitánk egymással.~- De most lesz, az egész istenseregletre
647 IV, XXXV | Krisztus mindenkit megváltott, de nem mindenki hisz neki.
648 IV, XXXV | ellenkezett szelíden, de szilárdan a rhetor - ezt
649 IV, XXXV | a ruhát mocskolhatja be, de nem tisztíthatja meg a lelket.
650 IV, XXXV | ott ma nagy mulatság lesz, de mint zöld érzelmû férfiú,
651 IV, XXXV | fürödhet meg egyszerre, de a mímusnak minden este tizenkétezer
652 IV, XXXV | hívják, mióta a mi kolóniánk. De hát oda nem teheti be a
653 IV, XXXV | se tud ez a rongyházi?~- De tudja. Csakhogy azt mondja,
654 IV, XXXV | volna jövendõt mondani, de itt nem kért tõle jóslatot
655 IV, XXXVI | ezt is asszonynak nézni, de akkor megjelent Bucco, a
656 IV, XXXVI | szerelmest is. Együgyûség, de halhatatlan, mert nem lehet
657 IV, XXXVI | Lehet, hogy valami festék, de az is lehet, hogy igazi
658 IV, XXXVI | nyilván tiltakozni akart, de mivel erre még nagyobb lett
659 IV, XXXVI | újra felcsattogott a taps, de most már nem követelésképp,
660 IV, XXXVI | kívánt, már magára öltötte, de az arcát nem festette ki.
661 IV, XXXVI | kikeresztelkedõ szerepét, de soha még ennyi gyámoltalanság
662 IV, XXXVI | festve!~Még nem szólalt meg, de Quintipor már hallotta a
663 IV, XXXVI | hogy boldog asszony vagy. De bántani akkor se bántottalak,
664 IV, XXXVI | szája az enyémet kívánta, de az enyém csak a tiedet.
665 IV, XXXVI | az enyém csak a tiedet. De nem érte el, kis Tit, mert
666 IV, XXXVI | és utálatos jelenet volt, de utána mindig percekig zúgott
667 IV, XXXVI | megtalálni a nagy kavarodásban. De legalább a fáklyás rabszolgának
668 IV, XXXVII | csakugyan feküdt már akkor, de még nem aludt. Sokkal kábultabb
669 IV, XXXVII | gondolat felborzolta a lelkét, de csak pillanatokra, mint
670 IV, XXXVII | éppen ők az isten szentjei. De se így, se úgy, nem nagyon
671 IV, XXXVII | Lactantiusén ámulatba ejtette, de még a vén szenátorén is
672 IV, XXXVII | nem ilyen hideg fehér, de valami rokonságnak kell
673 IV, XXXVII | egyformán belefáradt pillákra.~De hiába szorította össze a
674 IV, XXXVII | asztalán a cera pusillát, de úgy, hogy kis Tit ne vegye
675 IV, XXXVII | ki a lábát a takaró alól, de kis Tit fülét nem lehetett
676 IV, XXXVII | álomnak. El is aludt mindjárt, de kis Tit nem jött el többet.
677 IV, XXXVII | karom.~Széttárta a karját, de a szobor megint megszólalt.~-
678 IV, XXXVII | hogy ez csak álom lehet, de aztán végignézett magán,
679 IV, XXXVII | Oda akart kapni a kezével, de már akkor keze se volt.
680 IV, XXXVII | akart indulni keresésükre, de akkor már lába se volt.
681 IV, XXXVII | szeme. Nyilván füle sincs. De akkor mivel hall? Most hallott
682 IV, XXXVII | hangot. Messzirõl jött, de egyre közeledett. Most már
683 IV, XXXVII | nem nézte, hová esik.~- De hát volt szíved úrnõdet
684 IV, XXXVII | manipulus vezetõ tizedes volt, de ha a carrhaei csatában agyon
685 IV, XXXVII | hiszi, én vagyok az oka.~- De hát minek az oka, Trulla? -
686 IV, XXXVII | tett vele az a kórságos, de megint csak úgy járt, mint
687 IV, XXXVII | kötõkosarával, néha dúdolgat is, de se nem mosolyog, se nem
688 IV, XXXVII | Trulla, eredj”, felelte rá. „De nem is jövök vissza többet,
689 IV, XXXVII | nem rontom vele magam, de hát tudom én azt megállni?
690 IV, XXXVII | összerezzent.~- Megmenteni?~- Hát. De azért ne egyél meg, hiszen
691 IV, XXXVII | köhögés meg a félrebeszélés. De ne félj, ez elmulaszt mindent.
692 IV, XXXVII | kellene élni minden embernek, de bizony szegény emberbe nem
693 IV, XXXVII | vászonkendõbe kötöttem. De hát hol vegyek én annyi
694 IV, XXXVII | fogja a taglót, ha megtudja. De azt se bánnám már, csak
695 IV, XXXVII | vagyok.~Ki is ment az ajtón, de megint visszafordult. A
696 IV, XXXVII | ígéreted, akkor õ meggyógyulna. De, mondom, ez csak olyan félrebeszéd
697 IV, XXXVII | se sorozza.~Csúfolódott, de azért szeretettel veregette
698 IV, XXXVII | a szobor körül keringve, de vigyázva arra, hogy mindig
699 IV, XXXVII | postaigazgató rabszolgája volt, de nemigen tudták hasznát
700 IV, XXXVII | megérintette Quintipor karját.~- De ha nem akarsz olyan messzire
701 IV, XXXVII | kis libellust húzott elõ, de mire szétnyithatta volna,
702 IV, XXXVII | pénzem kamatozik, uram. De az istenek ott vannak a
703 IV, XXXVII | Törvény van rá.~- Tudom, uram, de az régi törvény. Hadrianus
704 IV, XXXVII | bírok belõle alkudni.~- De útiköltséged nincs, ugye?~-
705 IV, XXXVII | akkor beledobják a tengerbe. De aki Jonát kimentette a hullámokból,
706 IV, XXXVII | Tíz perc húsz sestertius. De aztán meghosszabbíthatja
707 IV, XXXVII | Tit, te is így köhögsz?~De már akkor megint mosolygott,
708 IV, XXXVII | kerülõ Jeruzsálem felé, de annak is megkapnád az árát.~-
709 IV, XXXVII | pártfogója ugyan a tolvajoknak, de azért talán megõrzi holnapig
710 IV, XXXVII | nyugtalankodva kezdte olvasni. De aztán már nemcsak mosolygott,
711 IV, XXXVII | hanem egy bizonyos lovagot, de aztán vele is beérte. Sõt,
712 IV, XXXVII | egyszer meg akart hamisítani. De öreg barátunknak ne szólj
713 IV, XXXVII | hivatalos idõ. Gyere holnap.~- De én már ma is keresztény
714 IV, XXXVII | is mosolyogva a mondta, de nagyon határozottan.~Az
715 V, XXXVIII| éjjel-nappal a szabad levegõn. De a hivatalos ügyek úgy összetorlódtak,
716 V, XXXVIII| korán ugyan gondolt rá, de akkor azt jelentették neki,
717 V, XXXVIII| katonák és udvari méltóságok. De bizonyára Constantinusék
718 V, XXXVIII| az se volt haszonra való, de azért voltak róluk értesüléseik.
719 V, XXXVIII| bölcsõjébe nagy akarást, de kevés értelmet tettek a
720 V, XXXVIII| az asszonyok becsülésére, de szelessége, amelyet nem
721 V, XXXVIII| eszébe jutott Galeriusnak. De ez nagyon rövid pillanat
722 V, XXXVIII| beosztását vették mintának. De kétholdnyi területen feküdt,
723 V, XXXVIII| kitágulás és összeszorulás, de a domina nobilissima esetében
724 V, XXXVIII| latlanul látott feküdni könnyû, de meleg skarlát takarója alatt.
725 V, XXXVIII| gyûrõdve. Kértem tõle fügét, de nem adott. Azt mondta, csak
726 V, XXXVIII| hogy lelke mindenkinek van, de nem egyformán. Zeno tanítása
727 V, XXXVIII| hogy majd megmondja neki, de nem látta sehol. Lehajolt
728 V, XXXVIII| szaladtak a nyugvóágyhoz, de a nobilissima visszaintette
729 V, XXXVIII| Olvasni akarok belõlük, de az én karomnak nehezek.~
730 V, XXXVIII| takarózhatom éjszakára.~De a tizediknél nem bírta tovább.
731 V, XXXVIII| ugyan komoly ember volt, de azért elég folyékonyan olvasta
732 V, XXXVIII| Engem mindenki szeretett, de ti nem.~- Ne mondj ilyet,
733 V, XXXVIII| Úgy mondom, kis Tit.~- De kétszer mondjad. Úgy, hogy
734 V, XXXIX | szertartások rendjéről is, de senki sem tudta, ki fog
735 V, XXXIX | skarlátjával letakarva, de füstölõ serpenyõt nem állítottak
736 V, XXXIX | alvilági istenek megsértése, de mindennél nagyobb érdek
737 V, XXXIX | azok gyerekes bohóságok, de sejtette, hogy attól a Gránátvirág
738 V, XXXIX | rohantában találkozott. De mire hazaért, fájdalma lecsillapult,
739 V, XXXIX | gyászolni meg, ahogy akarja.~- De a joviusokat is szeretném
740 V, XXXIX | minden héten jelentést tenni, de a matematikus elhallgatott.
741 V, XXXIX | legkedvezõbb ómenekkel szolgált. De ez, ha csillapította is
742 V, XXXIX | megmagyarázná a hallgatást, de miért indultak útnak elõzetes
743 V, XXXIX | kényszerítelek, ahol elõször láttad.~De csak könyörgés volt a hangjában,
744 V, XXXIX | ismerõsnek tetszett neki, de nem tudta, honnan, s bár
745 V, XXXIX | fordult Bion a császárnéhoz -, de én ide hozattam.~- Hol van? -
746 V, XXXIX | szaladtak volna mind a ketten, de a matematikus, aki már kezdte
747 V, XXXIX | nyomott a császár elõtt. De se a császár, se a császárné
748 V, XXXIX | volt, mije volt, nem tudja, de majdnem olyan szép volt,
749 V, XXXIX | hogy szót fogadott volna.~- De ezt csak akkor tudtam meg -
750 V, XXXIX | ládába. Bion utánakapott, de ugyanakkor keményen megzörgették
751 V, XXXIX | hogy becsukja az ajtót. De hirtelen olyan kacagást
752 V, XXXIX | megadással várta az ütést. De a szekerce az olümposzi
753 V, XXXIX | csak! - kiáltott a zsidóra.~De az már akkor a vestibulumban
754 V, XXXIX | ólban, a rothadt szalmán, de látni nem az ilyen szegény,
755 V, XXXIX | csak kötekedett Benonival, de nem állta útját. Nagyot
756 V, XXXIX | amit a kapuõrségtõl várt. De a kaput nem õrizte senki.
757 V, XXXIX | császár nem fog ellenkezni. De ha csalódna, akkor - semmitõl
758 V, XXXIX | A matematikus benyitott, de rögtön visszafordult.~-
759 V, XXXIX | Nem találkoztak senkivel. De lépteik kopogására a hálószoba
760 V, XXXIX | mondta ki, amit õ is gondolt, de azért úgy érezte, meg tudná
761 V, XXXIX | érezte, meg tudná fojtani. De ez csak átvillanó érzés
762 V, XXXIX | megpróbáltak hûséget tanúsítani. De harmadik rántásra csak meg
763 V, XXXIX | vágtatott ki a városból, de nem a kikötõ felé, hanem
764 V, XXXIX | Maximianus összeesküvésérõl. De alig értek be a városba,
765 V, XXXIX | postaállomáson újra lovat váltottak. De míg az új lovakat elõvezették,
766 VI, XL | már új saru csikorgott. De te is érts meg engem, rhetorom.
767 VI, XL | halálukban a halhatatlanságra. De nézd, rhetor, az alatt a
768 VI, XL | igen, az istenek halandók, de a föld, amely termi õket,
769 VI, XL | megbotránkoztatlak vele. De tudom, hogy benned az értelem
770 VI, XL | képest, amelyeket jelképez. De nagy hasznára lesz majd
771 VI, XL | van belõle az élet bele. De menni nem megyek, Lactantiusom.
1-500 | 501-771 |