Rész, Fejezet

 1       I,  II     |        már elmerülõben volt, egy óriás közeledett felé a Nílusban,
 2       I,  II     |   jövendõt hordozom” - mondta az óriás. Mnester fohászkodott hozzá,
 3       I,  II     |          fel õt is a karjára, az óriás fel is kapta, átlábolta
 4       I,  III    |      kicsinek találta, a salonai óriás palota pedig még csak épülõben
 5       I,  X      |          rakatni az erkélyre.~Az óriás terem szobányi erkélyben
 6       I,  XI     |          az apjára tekintett. Az óriás egészen odahúzta székét
 7       I,  XI     |     parókájú fej rábicsaklott az óriás vállára. A caesar megölelte
 8       I,  XIII   |          mindent.~Látta, hogy az óriás szenved, és sejtette, hogy
 9       I,  XIV    |     Galerius caesar, a vad szemû óriás is úgy meghunyászkodott,
10       I,  XVI    |     püspök bevezette a vendégét, óriás terem volt, jóformán minden
11       I,  XVIII  |     keresztül-kasul bolyongta az óriás várost. Ha a gyárnegyed
12       I,  XVIII  |       melyet láncon vezetett egy óriás núbiai mint kisebb testvérét,
13       I,  XXI    |     istennek fején vékát viselõ, óriás szobra elõtt, s a császár
14       I,  XXI    |     ráköpte a caesar mellére.~Az óriás elbõgte magát, és irtózatos
15      II,  XXII   |      idejük félreugorni annak az óriás sziklatömbnek az útjából,
16     III,  XXVIII |    nyittatott magának. Az emelet óriás csarnokaiba a lábát se tette
17     III,  XXXI   |          kis Apolló tartották az óriás olívaszemet, amelyre ez
18     III,  XXXII  |         heveredett le a lány egy óriás gesztenyefa tövében. - Itt
19     III,  XXXIII |    tartja az eget a vállával. Az óriás nagyon komor volt, és nem
20     III,  XXXIII |      eget - felelte õ bátran. Az óriás erre elnevette magát, és
21     III,  XXXIII |        kislány, kacsintott rá az óriás, és megsúgta neki, hogy
22      IV,  XXXV   | ösztökélte gyorsabb haladásra az óriás termetû lecticariusokat.
23      IV,  XXXV   |   tartották a márványtömböket és óriás fatörzseket cipelõ vasas-szekerek,
24       V,  XXXVIII|      csikorította össze fogát az óriás, míg összeszorított szájával
25       V,  XXXIX  |      erõsebbek lettek, amikor az óriás mint egy gyermeket tette
26       V,  XXXIX  |      karját, olyan csönd lett az óriás mezõn, mint mikor az áldozó