Rész, Fejezet

 1       I,  III    |         apám, emlékszik még rám? Ó, én még most is mindig úgy
 2       I,  III    |  megtudni semmit.~- És Fausta?~- Ó, apám, õ még sokáig babával
 3       I,  V      |       vörösödött el Quintipor.~- Ó, hát mi vagy te? Kulcsár?
 4       I,  V      |        titkot adni érte cserébe? Ó, de jó neked, hogy nincs
 5       I,  VI     |    mélyedt a fiatalasszonyéba.~- Ó, lányom, lányom, óvjanak
 6       I,  VI     |     lugasban. Igazán nekem adod? Ó, milyen nehezek ezek a gallyak!
 7       I,  IX     |          éjszaka a vánkosodon?~- Ó, csak egyszer hallhatnám
 8       I,  X      |          szolgálatodra legyek?~- Ó, nem, ez a dolog nem érdekli
 9       I,  X      |      fejjel nézte a csillagokat. Ó, ha Bion tudománya az övé
10       I,  X      |  császárnak az álmát is kilesik. Ó, Bion, milyen kegyetlenek
11       I,  X      |          gyerekkönnyek édessége. Ó, sokat fel kellett áldozni
12       I,  XII    |       könnyel? Nézem az orrodat? Ó, milyen ráncok vannak itt!
13       I,  XVIII  |         lesz. Mutasd a homlokod? Ó, most te jobban ki vagy
14       I,  XX     |      Bion biztatni a császárt.~- Ó, Bion, ha te azt tudnád,
15      II,  XXII   |       lesütötte elõtte a szemét? Ó, mégis az öreg Bionnak volt
16     III,  XXVII  |   ezüstport össze bírt szedni.~- Ó, te nagy kisfiú, te! - törleszkedett
17     III,  XXIX   |       nevet csinált a lánynak.~- Ó, hogyne, augusta - mosolygott
18     III,  XXX    |           A fiú eléje hullott.~- Ó, de jó, hogy megmondtad!
19     III,  XXX    |          Miért kérded? Domina.~- Ó, te bohóka! - borult rá
20     III,  XXXI   |       ismered te az én uramat?~- Ó, már több két esztendejénél -
21     III,  XXXII  | szirmokat. - Vagy csak irigylem? Ó, milyen jó a virágnak! Neki
22     III,  XXXII  |             Milyen hideg a szád! Ó, kisfiú, hiszen neked mindened
23     III,  XXXII  |          nem mondanál fáradtnak. Ó, de jót aludtam az öledben!
24      IV,  XXXV   |         trombitaszó harsogott.~- Ó, hogy fogsz akkor sírni,
25      IV,  XXXV   |      hazafelé.~- Jeruzsálembe?~- Ó, uram, hol vagyok én még
26       V,  XXXVIII|       Nagyon szívbõl nevetett.~- Ó, te bolondka, te! hogy ilyenek