Rész, Fejezet

 1       I,  IV    |       göngyöleget, elfacsarodott a szíve. A papyrust helyenként kirágta
 2       I,  VI    | szemgolyója üvegesen megmeredt. De szíve rendesen vert, és lélegzetvétele
 3       I,  XIII  |        néha azon kapta magát, hogy szíve kútjában annak a komoly
 4       I,  XVIII |      legfeljebb akkor szorult el a szíve, ha úgy érezte, hogy nem
 5       I,  XVIII |      szeress... Összefacsarodott a szíve. Ki lehetett a számoszi
 6       I,  XX    |            ölelte. Érezte szívén a szíve dobogását. Fülét odafordította
 7       I,  XXI   |       tudta, mitõl beteg élettársa szíve. Örült neki, hogy kedvét
 8      II,  XXII  |       ujjai fogták, s azokban az õ szíve vére lüktetett. Ha a nobilissima
 9      II,  XXIII |  találkoznia se szabad a fiával. A szíve nem jó, azt érezte õ maga
10      II,  XXV   |          attól tartott, hogy a fiú szíve a császárnéban éppúgy nem
11     III,  XXVII |  emlegetett, nem vette észre. Az ő szíve, amely sohase vetette le
12     III,  XXVIII|            fogja megtudni. Az anya szíve sokkal erõsebb tudott lenni,
13     III,  XXVIII|           az. Ha kõbõl volna a fiú szíve, akkor is meg fog lágyulni,
14     III,  XXIX  |            valószínûnek, hogy az õ szíve fájdult volna meg utána.
15     III,  XXIX  |       császárné érezte, hogy még a szíve is elsápadt. De azt is tudta,
16     III,  XXX   |         egész házban.~- Mindenki a szíve után jár, szentséges úrnõm -
17     III,  XXX   |          csak csúszkálni. Ha már a szíve után nem mehetett, azzal
18     III,  XXX   |      rabnõnek, és megindult õ is a szíve után. Trullával valami harapnivalót
19     III,  XXX   |          vette, hogy ha mindenki a szíve után jár, akkor Gránátvirágot
20     III,  XXXII |           ha akarnának. Az istenek szíve meg is esett a nimfán, és
21      IV,  XXXIV |    csinálni a vánkoson, elaludni a szíve dobogásán, a kezét fogva
22      IV,  XXXIV |           övé volt, mint a vére, a szíve, az agya, még azoknál is
23      IV,  XXXVII|           hogy a vánkosban kis Tit szíve dobog, akkorra tökéletesen
24      IV,  XXXVII|        láttam, mert én dörgöltem a szíve gödrit szárított szarvasszív
25       V,  XXXIX |    belealudt nagy bíborfoltjaival, szíve fölött a kis cserekereszttel,