Rész, Fejezet

 1       I,  I      |  gyereket és rákiáltott, maga is majdnem sírva a méregtõl.~- Fausta!
 2       I,  VII    |     udvara nagy része is kísért, majdnem ennyi hét kellett rá. A
 3       I,  VII    |  szalagok lógtak. Ebben a korban majdnem annyi istene volt már a
 4       I,  VIII   |      jelezte, hogy megindultsága majdnem elfojtja szavát.~A császár
 5       I,  XIV    |          volt Quintipornak, hogy majdnem olyan egyedül él a világban,
 6       I,  XIV    |          érzett.~- Caesar-társam majdnem a családi érzelmesség hangján
 7       I,  XIV    |      tudott biztos választ adni. Majdnem minden városban volt ugyan
 8       I,  XVI    |         mint máskor. Megzavarta, majdnem megrémí­tette a nyáj váratlan
 9       I,  XVI    |          ez a mi császárunk, aki majdnem keresztény már, még életében
10       I,  XVII   |        biztosra veszi.~Gyertyáim majdnem megemésztették már magukat,
11       I,  XVII   |        keveredve egymással, s én majdnem annyi derék fiút ismerek
12       I,  XXI    |          borostyánkereskedõ, aki majdnem a hyperboreusokig fölhajózott,
13      II,  XXII   |       kiásott engem, mert én már majdnem elértem a szakadékot, mikor
14      II,  XXIII  |      való új istenhez, aki õt is majdnem félrevezette, addig, míg
15      II,  XXV    | Constantinus ilyen hosszú úton - majdnem két hónap az Euphratésztõl
16     III,  XXVII  |        akadt alájuk. Megnézte, s majdnem elsikoltotta magát. Régi
17     III,  XXVII  |      lány feltérdelve, és hangja majdnem olyan sírós volt, mint egy
18     III,  XXXII  |      kisfiam van! Borzasztó, már majdnem megcsókolt egy korinthoszi
19     III,  XXXIII |     megörült volna neki, a szeme majdnem olyan vidáman fénylett,
20       V,  XXXVIII|       látogatást. Rosszkedvûnek, majdnem haragosnak találta, az üdvözlést
21       V,  XXXVIII|         egy pillanatra leánya is majdnem eszébe jutott Galeriusnak.
22       V,  XXXVIII|        el kell vetni. A bátorság majdnem biztosítja a diadalt, a
23      VI,  XL     |     embereknek. Lactantiusom, én majdnem azt merném neked mondani,
24      VI,  XL     |        nevetségesnek, hogy a már majdnem egészen keresztény Róma
25      VI,  XL     |          mára rendeztessem meg a majdnem keresztény Rómával az utolsó