Rész, Fejezet
1 I, I | meg a matematikus is -, látom, úgyis megkapta már a magáét.~
2 I, IV | mûhelyekkel bõvítette ki.~- Úgy látom, ez õtitánsága - mutatott
3 I, V | nobilissima... az...!~- Látom - rúgta odább a lány a kézfejet
4 I, VI | az impluviumban? No már látom, hogy ha lánynézõbe mégy,
5 I, VII | cirkusznál. Még most is látom az öreg szószólót, akit
6 I, IX | elijesztgetnie a tõkékrõl. Hát reggel látom, hogy mind megcsipdesték
7 I, X | még azt? És én még most is látom, amint homályos tekintete
8 I, XI | hozzá, Constantiusom?~- Úgy látom, máris megkedveltétek a
9 I, XII | apád? Nem vagy kegyetlen, látom, de vigyázz, hirtelen haragú
10 I, XII | hogy keljen fel.~- Azt látom, hogy szép vagy - szólította
11 I, XV | himbálta meg magát Titanilla.~- Látom a szemedrõl, hogy te is
12 I, XV | Tûzd csak a ruhádba, hadd látom, szép keresztény lenne-e
13 I, XV | nem vagyok gödölye. Hadd látom, tudsz-e bátor fiú lenni,
14 I, XX | jótevõt megilletõ hálát látom, de egy sugarát se a szeretetnek!
15 II, XXVI | a hangyák!~- Hol? Én nem látom õket.~- Itt! A lábamnál,
16 II, XXVI | nevetett.~- Én a lábadnál se látom õket. Már a bokron se. Sehol
17 III, XXX | himnuszodon dolgozol, amely, mint látom, ha nem is olyan ragyogó,
18 III, XXXI | magukkal pohárnoknak.~- Úgy látom, nagyon is félted te azt
19 III, XXXI | hogy itt nincs õ is. Úgy látom, teveled is meglehetne csinálni,
20 III, XXXIII| mondta másnap Trulla. - Már látom, hogy addig nem múlik el
21 IV, XXXV | tartogat még valamire. Most látom, hogy erre tartogatott.
22 IV, XXXVII| Vagy igen? Ej, ej, már látom az arcodon, hogy valami
23 IV, XXXVII| éjszaka láttam, most már nem látom.~Quintipor mosolyogva bólintott.
24 VI, XL | káposztafejek, ezt itt Salonában látom, csak olyan kerekek, kövérek
25 VI, XL | ajánlat ebben az életben. Látom belõle, hogy azt érzed,
|