Rész, Fejezet

 1       I,  III   | Maximianus erre legalább serdülõ fiát, Maxentiust akarta Rómában
 2       I,  III   |      tette császártársának, hogy fiát udvarába veszi, Constantius
 3       I,  VI    |       azt mondta, te az õ halott fiát is életre hoztad. Kövess
 4       I,  VI    |         a fejét. Úgyse találta a fiát sehol. Dörmögve cihelõdött
 5       I,  VII   |          engedte volna elvenni a fiát, az fölért volna egy halálos
 6       I,  IX    |         ellen akarja becipelni a fiát. Csöndesíteni kívánta a
 7       I,  X     |        apának el kell tagadnia a fiát a világtól, az anyjától
 8       I,  X     |       életét megmentette, arra a fiát is rábízhatta. Quintus akkor
 9       I,  X     |      lett belõle, hogy a császár fiát szerencsétlenség érte, õk
10       I,  X     |        hogy egy elesett katonája fiát bízza rájuk mint becsületes
11       I,  XI    |     szemöldökével. Õ védte meg a fiát.~- Az ököl sohase megy ki
12       I,  XII   |   ragyogó arccal kísérték Helena fiát. Mind a kettõnek mozgott
13       I,  XX    |      szólalni. Dicsérni kezdte a fiát, milyen értelmes, és mennyire
14       I,  XXI   |      hiszem, Constantius Chlorus fiát, akinek az anyja Naissusban
15       I,  XXI   |         és a birodalmat, hanem a fiát. Se az orvos nem vallott,
16      II,  XXII  |    faragták, amibõl a Maximianus fiát!~És most már õ is próbálgatott
17      II,  XXII  |          hogy magához rántotta a fiát, s vele együtt temetkezett
18      II,  XXIII |        elküldi hozzá a császár a fiát. Hét hétig az övé lesz,
19     III,  XXVIII|          Rómában magához vette a fiát, Alexandriába menet útba
20     III,  XXVIII|        se gyanít­hatja a császár fiát, még akkor se, ha a szeme
21     III,  XXVIII|    írnokoskodott benne, akinek a fiát arra szemelték ki az istenek,
22     III,  XXIX  | méltósággal fogadta a caesart és fiát a palota tablinumában, amely
23     III,  XXIX  |      hogy gyógyítsák meg a beteg fiát.~- Látod? - csattant fel
24     III,  XXIX  |         még egyszer megmutatni a fiát annak a Constantiusnak,
25      IV,  XXXIV |             Nem ismered a gazdád fiát?~- Nem vagyok beismerkedve