Rész, Fejezet

 1       I,  I     |            az udvari ember csak a szája szélével nevet. Nos, hol
 2       I,  V     |         szomorúsággal az arcán, a szája keskeny, remegõ gyûrûvé
 3       I,  VIII  |           vette észre a családot. Szája szétnyílt a meglepetéstõl,
 4       I,  IX    |       hogy nem vigyáz, és eljár a szája. Ezért nem szabad volt az
 5       I,  IX    |           összeszorított, keskeny szája nem arra vallottak, hogy
 6       I,  IX    |      megcsókolta, nem tudta, az õ szája nagyon forró-e, vagy a császár
 7       I,  X     |          mások elõtt is. Akinek a szája eljár, az meghal. Biztos
 8       I,  XI    |         pillanatra megvonaglott a szája sarka, és tudta, hogy neki
 9       I,  XIII  |         olyan halvány rózsaszín a szája. Ártatlan száj. A szeme
10       I,  XIII  |        Neki már többet tud szeme, szája.~Nehéz lépések döngtek a
11       I,  XIII  | fodorodott mosolyra a lány sápadt szája.~Galerius tréfás fintort
12       I,  XIV   |          csikorgása, s kicsordult szája szélén a hab.~- Morbus sacer -
13       I,  XV    |      beleburkolózott, csak szeme, szája és kíváncsi kis orra látszott
14       I,  XVIII |    magának is nevetésre szaladt a szája.~Igen, a magister sokat
15       I,  XVIII |        volna érte az életét, ha a szája is megégett volna.~- Most
16      II,  XXII  |      ereszkedve énekelt barlangja szája elõtt, amely fölött, csak
17     III,  XXXII |  csúfolódott. - Hát kinek van adó szája, kinek van kérõ szája? Azért
18     III,  XXXII |         adó szája, kinek van kérõ szája? Azért is most csak basiumot
19     III,  XXXIII|           míg só-ízt nem érzett a szája szélén. Ijedten kapta vissza
20      IV,  XXXIV |           mindjárt meghidegszik a szája, mihelyst meg akarják csókolni.
21      IV,  XXXV  |   mosolyféle szigorúságra szokott szája körül. Régi élõ mosolyok
22      IV,  XXXVI |         lehajtott feje felé. Az õ szája az enyémet kívánta, de az
23      IV,  XXXVII|         elõször a szeme, azután a szája is.~- Gyere ide - parancsolt
24      IV,  XXXVII|         szeme megüvegesedett, s a szája olyan hideg lett, mint a