Rész, Fejezet
1 I, III | megbízhatatlan, az önállóságtól rég elszokott rabszolgákat.
2 I, III | elszakították, és az udvari élet rég elmoshatta szívében a gyerekszív
3 I, X | Csak most jött rá, hogy már rég nem a csillagokat nézi.
4 I, X | ágyában a jósnõt.~- Már rég haldoklott, uram, s csak
5 I, X | jóslat nélkül talán már rég elvéreztek volna összeesküvõk
6 I, X | szerencsétlenség érte, õk már rég tengeren voltak, útban Illíria
7 I, XIV | csúfolta a praefectura tetején. Rég elfelejthette, most már
8 I, XIV | Mégiscsak szülei, ha gondját rég kivetették is a nyakukból,
9 I, XVI | elpusztította.~Nonnus már rég túlesett ezen a gondon.
10 I, XVIII | kertek illata áradt. A szívek rég elporladtak, amelyekbõl
11 I, XVIII | fegyverihez kicsi cél.~Azzal már rég tisztában volt, hogy szereti
12 I, XVIII | Az antiochiai tüzet ugyan rég kiheverte, de a hosszú fekvésbe
13 I, XVIII | egy-két levelet, de már rég nem tud róla. Sajnálná,
14 I, XIX | kezdte a könyvtárnál. Már rég feledésbe ment akkori neve
15 II, XXIV | többi vászongyárosok már rég azt rebesgették, hogy Salsula
16 II, XXVI | észre, hogy szemébõl már rég csorog a csalódás és keserûség
17 III, XXVII | ölebe között.~Quintipor már rég nem hallotta, mit beszél
18 III, XXXI | nem nevetett. A dajka már rég elment, és õ nem is moccant.
19 III, XXXII | megkerülésére. De ez borzasztó rég lehetett, akkor még a titánok
20 III, XXXII | akit ihletett szobrász rég elporlott keze véshetett
21 III, XXXIII| sajnálja, és hogy õ már rég megszabadította volna magát,
22 IV, XXXIV | nyelte a princeps szavát. Már rég ezt szerette volna hallani.
23 V, XXXIX | mint egy gránátvirág.~Már rég elhallgatott, mikor a császár
24 VI, XL | magam még most is, noha már rég nem méricskélem a közömbös
|