Rész, Fejezet
1 I, IV | skarlátlepedõt a lányról, aki egy pillanatra födetlen maradt felgyûrõdött
2 I, VII | borjúkat?~A császár egy pillanatra lehunyta a szemét.~- Hány
3 I, VII | esztendõkért, serlegét egy pillanatra se hagyja üresen.~Pessinushoz
4 I, VIII | karját fölemelve, fejét pár pillanatra eltakarta tógájával, mintha
5 I, VIII | kezét.~Válla fölött egy pillanatra megjelent a fiú feje.~-
6 I, VIII | kisebb a holdkorongnál. Egy pillanatra olyan volt, mintha állna,
7 I, IX | szelíd, kék tud lenni. - Egy pillanatra egy másik változó szempár
8 I, X | császári pompával, amelyben egy pillanatra mindig a szegénysoron született
9 I, XI | Constantiusra nézni. Látta, hogy egy pillanatra megvonaglott a szája sarka,
10 I, XVII | barátom. Nem tagadom, egy pillanatra megszédített a múlt illata,
11 I, XVIII | is - mondta a lány, s egy pillanatra egész tenyerét ráfektette
12 I, XVIII | elhelyezkedett a princeps ölében. Egy pillanatra megállt, aztán elõreengedte
13 I, XX | császár elszundikált egy-egy pillanatra. Elaludni azonban nem engedte
14 I, XXI | az orvos?~Galeriust egy pillanatra zavarba hozta a kérdés.
15 I, XXI | fiára gondoltak. Az egy pillanatra se jutott eszébe, hogy Bion
16 II, XXII | férfiszemélyre nevet!” Egy pillanatra vad örömet érzett azon a
17 III, XXVII | állhatta meg, hogy legalább egy pillanatra rá ne nyugtassa megint a
18 III, XXVIII | ruhákat, az ágytakarót, s egy pillanatra ráhajtotta a fejét a tórusz
19 III, XXIX | Hogy is gondolhatta egy pillanatra is azt a képtelenséget,
20 III, XXX | ki a kötõkosarából, egy pillanatra odatartotta a fiú elé -
21 III, XXXII | kettejüket, hogy többet egy pillanatra se válhassanak el egymástól,
22 III, XXXII | piros fejû madarai egy pillanatra kíváncsian nézték õket,
23 IV, XXXIV | szolgának érezné magát. Csak egy pillanatra hajtotta meg a fejét, és
24 V, XXXVIII| férfiak dolgaira.~Vejérõl egy pillanatra leánya is majdnem eszébe
|