Rész, Fejezet

 1       I,  III    |         fejérõl a keskeny karimájú, könnyû úti pileust, és szemébe
 2       I,  IV     |           erõvel szorítva magához a könnyû skarlátot, mintha ólomból
 3       I,  V      |          Silpius szabályos kúpjának könnyû fátylain.~- Nézd, Diana
 4       I,  VII    |       szemeit a császárra.~- Milyen könnyû! - kapta fel Maximianus
 5       I,  VII    |    karpereces fehér karja kinyúlt a könnyû selyemfüggönyök mögül, és
 6       I,  VIII   |           Quintipor elõrelépett, és könnyû leplet eresztett a nobilissima
 7       I,  XIII   |           érzett miatta. Szerette a könnyû mámort, a mosolygó arcokat,
 8       I,  XIV    |            többet látni. Akkor elég könnyû szívvel búcsúzott tõle,
 9       I,  XVI    |          püspökhöz azonban nem volt könnyû bejutni. Az új megtérõk
10       I,  XVII   |             az enyém, barátom, mert könnyû Klio vésõjével bánni, mikor
11       I,  XIX    |             fénnyel, amely­ben mint könnyû lepel ringott az ezüst triposzokon
12      II,  XXVI   |             fényében, hogy a lányon könnyû, puha háziruha van, amit
13     III,  XXVII  |             Tit, olyan kicsi, olyan könnyû, olyan ragyogó és olyan
14     III,  XXIX   |     elmosolyodott.~- Pedig nem volt könnyû dolog tisztán tartani õket.
15     III,  XXXI   |             értekezést. - Neked már könnyû, Septumana, mert te öreg
16      IV,  XXXIV  |           megegyezésre. Akkor aztán könnyû lesz elbánni Galeriusszal,
17       V,  XXXVIII| medvefojtogatáshoz szokott kéznek a könnyû nád toll nem akart engedelmeskedni,
18       V,  XXXVIII|             latlanul látott feküdni könnyû, de meleg skarlát takarója
19       V,  XXXVIII|            Mindazáltal örült, mikor könnyû asszonyi lépteket hallott.~-
20       V,  XXXVIII|          felé emelkedett, amelyeket könnyû szél borzongatott meg, talán
21       V,  XXXIX  |              Császári palotában nem könnyû ilyen közönséges szerszámokat
22       V,  XXXIX  |           atyját...~Olyan tûzzel, a könnyû diadalnak olyan extatikus
23       V,  XXXIX  |              mikor eléd indultam.~A könnyû kis kocsi már várta is a
24      VI,  XL     |             Az istenek adjanak neki könnyû nyugodást az alexandriai