1-500 | 501-728
Rész, Fejezet
501 III, XXXII | ahogy megláttalak. Mikor már nem volt ott... Mikor már
502 III, XXXII | már nem volt ott... Mikor már nem voltak ott...~A lány
503 III, XXXII | riciniumot.~- Láttad te már nõnek a térdét, Gránátvirág?
504 III, XXXII | vállára.~- És csakugyan mertél már te nõre nézni, kisfiú?~A
505 III, XXXII | gondolta volna, hogy nekem már ilyen nagy kisfiam van!
506 III, XXXII | kisfiam van! Borzasztó, már majdnem megcsókolt egy korinthoszi
507 III, XXXII | s Diana szentélyét most már olyan kevesen látogatják,
508 III, XXXII | járnak meztelenül -, de azt már elvitte a flamen. Egy azúr
509 III, XXXII | mutogattad a szép Chelidonét, ~Már ezután jaj, csak szomorú
510 III, XXXII | hogy hiába nyújtja. A fiú már kint álldogált az oszlopok
511 III, XXXII | kapsz. Ezt a hálacsókot már akkor neked szántam, mikor
512 III, XXXII | Jó darabig kergetõdztek már, mikor a lány csakugyan
513 III, XXXII | nyaklánc gyöngyszemei.~- Már közeledünk Bajaehoz, Gránátvirág -
514 III, XXXII | Kitaláljam, mit gondoltál már megint?~Gránátvirág sohase
515 III, XXXII | Gránátvirág?~Hátuk mögött már akkor zúgott a vihar. Aquila
516 III, XXXII | járták a táncot. Fejük fölött már nyiladozott a felhõk zsákja,
517 III, XXXII | kigyúlt az ég. A jégpattogásra már bent kuporogtak a szekér
518 III, XXXII | lehetett nagyon megijedve, mert már tréfázni is tudott. - Látod,
519 III, XXXII | készültek, szinte ijesztõbb volt már, mint a dörgés. Ilyenkor
520 III, XXXII | Tit? - kérdezte a fiú. Azt már kezdte érezni, hogy a lába
521 III, XXXII | észre, hogy a szénabarlangot már beáztatta az esõ.~- Nem -
522 III, XXXII | sohase. Mire megszólalt, már el is ernyedt a szorítása.~-
523 III, XXXII | jéghideg. Hány kézben pihent már ez a forró kéz, és hány
524 III, XXXII | hogy mind elfelejtette már - nem, dehogy, mindent tud,
525 III, XXXII | mozogja a lányra. Az esõ már csak szemerkélt, s a szekér
526 III, XXXII | mire fölemelkedett, kis Tit már a nyakában volt.~- Ne félj,
527 III, XXXII | rajtad, nem bír a szél.~A nap már lement, de annyi világosságot
528 III, XXXII | találkozásuk, de keserûsége forrása már tisztulni kezdett. A harag
529 III, XXXII | hanem a harsogás is -, már egészen besötétedett.~A
530 III, XXXII | nevetett.~- Kisfiú. Hiszen már régen megismerhettél volna,
531 III, XXXII | utána a kezemet, és mikor már azt hittem, benne van, messze
532 III, XXXIII | a küszöbödön, azt hiszi, már meg is haltál, csak nem
533 III, XXXIII | nagyon sajnálja, és hogy õ már rég megszabadította volna
534 III, XXXIII | keresztül, éjjel-nappal, úgyhogy már térdig elkopott a lába,
535 III, XXXIII | mondta másnap Trulla. - Már látom, hogy addig nem múlik
536 III, XXXIII | fújta el fáklyáját.~- Én már láttam egy-két nászágyat -
537 III, XXXIII | copája emlegetett.~Délután már kimentek a romok mögé. Fogták
538 III, XXXIII | szabad valakit fölébreszteni.~Már nem voltak se pillék, se
539 III, XXXIII | Gránátvirág? Tudod, itt már nem szabad.~A fiú most már
540 III, XXXIII | már nem szabad.~A fiú most már még ijedtebb lett, és elhatározta
541 III, XXXIII | aznap nem. Félóra múlva már indult hozzá. Fele úton
542 III, XXXIII | csak rálehelt.~- Ugye, most már nem fáj, kis Tit?~- Nem
543 III, XXXIII | kis Tit.~Mire odaértek, már oszladozott a tömeg. A selyembe
544 III, XXXIII | hogy Tit félrebeszél. Most már nem törõdött vele, mi szabad,
545 III, XXXIII | Azt is tõled kérdezzük már meg, hogy milyen ágyba feküdjünk?
546 III, XXXIII | szalajtott utánad. Most már te szaladj õutána. Lent
547 III, XXXIII | elriasztotta és szétszórta.~A lány már messzirõl lengette feléje
548 III, XXXIII | semmit, majd aztán. A nap már a hegyen ül, látod? Segíts
549 III, XXXIII | piros öregek, de fölöttük már ezüst fátylak kezdtek összesûrûsödni.~
550 III, XXXIII | tudták meg, hogy mögöttük már magasan áll a hold.~A lány
551 III, XXXIII | trabeával és a gyûrûvel. Most már mindenki elõtt foghatom
552 III, XXXIII | Gránátvirág... én... most már... megmutatom neked a lelkemet...
553 III, XXXIII | neked a lelkemet... Én... már Antiochia óta... menyasszonya
554 III, XXXIII | Feje lekoppant a padra. Már hajnalodott, mire magához
555 IV, XXXIV | az esküvõje az õszön, de már többet van a mi úrnõnkkel,
556 IV, XXXIV | sugarakat vetett oda, de már lemenõben, s a keleti herélt
557 IV, XXXIV | századparancsnokok tiszti jelvénye. Most már csak régi divatú, öreg centuriók
558 IV, XXXIV | szuszoghatott volna, Maxentius már megtaszította a vállát térdig
559 IV, XXXIV | fölpillantott az ablakra, de már csak egy tûzszínû fátyol
560 IV, XXXIV | látta. Mire fölért, Hormizda már tükre elõtt ült, háttal
561 IV, XXXIV | válláról.~- Titanilla! - most már szinte magánkívül kiáltott
562 IV, XXXIV | vele közöljem.~- A császár már nem tudja, mit beszél -
563 IV, XXXIV | kikiáltanak caesarnak, akkorra már a gyermekedet is beletakargathatod
564 IV, XXXIV | Máskor is szóba került már ez, de akkor a princeps
565 IV, XXXIV | Ravennában megbetegedett, és most már harmadik hónapja ott nyavalyog.
566 IV, XXXIV | nyelte a princeps szavát. Már rég ezt szerette volna hallani.
567 IV, XXXIV | birodalom fölött.~- Érted most már, istennõ, mért nem szabad
568 IV, XXXIV | én nevemben kéred, neki már úgy sincs arra szüksége.
569 IV, XXXIV | a lányt. - Legalább most már engedj, hogy ne találjon
570 IV, XXXIV | hideg nevetéssel.~Az eunuch már akkor jelentette is a lovagot,
571 IV, XXXIV | epedõ tekintettel, amelyet már kipróbált Maxentiuson.~-
572 IV, XXXIV | mosolygott - ez a kis Tit már nem volt a világon sehol,
573 IV, XXXIV | pillanatig tartott, addig se, s már nem a bajaei vércsék vijjogtak,
574 IV, XXXIV | összehasonlítást tehetne köztetek.~Már akkor ment is, fölcsapva
575 IV, XXXIV | a princeps után. Õ látta már egyszer ezt a jelenetet
576 IV, XXXV | csörömpölése a bazaltkockákon már hajnalban kezdõdött.~- Inkább
577 IV, XXXV | Elõbb Ravennába, most már Nikomédiába. Mintha a fiú
578 IV, XXXV | istenére mondom, hogy most már én is kezdem hinni, amit
579 IV, XXXV | életvonala felé fordult. Most már biztosra meri venni, hogy
580 IV, XXXV | az aratás, mert fehéredik már a határ. Tüze most már önmagát
581 IV, XXXV | fehéredik már a határ. Tüze most már önmagát kezdte pörkölni.
582 IV, XXXV | Elesel, és amikor fölkelsz, már nem az leszel, aki voltál.
583 IV, XXXV | boldogabb Trajanusnál. Õ már most is rá merné bízni e
584 IV, XXXV | kormányzását is.~- Olvastál már ma Acta Diurnát? - fogta
585 IV, XXXV | nem szoktam unatkozni. Te már annyira vagy? Mindig azt
586 IV, XXXV | És gondolod, hogy most már csakugyan megszûnt a harc?~
587 IV, XXXV | te megváltani? A tiedet már megváltotta a Krisztusod.~-
588 IV, XXXV | fatáblákat.~A Via Nomentana már teljesen sötét volt, s inkább
589 IV, XXXV | csak huszonkét éves, és már többet összenyert másfél
590 IV, XXXV | életébe. Ezen a napon ez már második találkozása volt
591 IV, XXXV | Igaz, persze, tudom már. Az Judeának a fõvárosa.
592 IV, XXXVI | tisztviselõ lesz. Ezen az estén már a harmadik pályázó adta
593 IV, XXXVI | egyfelvonásos bohóságot, amely talán már az õs Róma parasztjait is
594 IV, XXXVI | leste reggel, hogy nyitva-e már az ablaka, mért nem tudta
595 IV, XXXVI | fejjel ült a helyén. Most már õ hallgatott, és kis Tit
596 IV, XXXVI | téged nem ismertelek. Te már ismertél engem, a te szíved
597 IV, XXXVI | ismertél engem, a te szíved már járt egy táncot az enyémmel,
598 IV, XXXVI | táncot az enyémmel, a te szád már ismerte az enyémnek az ízét,
599 IV, XXXVI | enyémnek az ízét, a te szemed már csukódott le az enyémmel
600 IV, XXXVI | az enyémmel együtt, neked már minden porcikád emlékezett
601 IV, XXXVI | várakozóan néz a színpadra. Most már õ is odatekintett. A háttérben
602 IV, XXXVI | itt lesz az archimímus, már elküldték érte a város leggyorsabb
603 IV, XXXVI | akkor megfordult, s most már a kereszt elõtt kezdett
604 IV, XXXVI | felcsattogott a taps, de most már nem követelésképp, hanem
605 IV, XXXVI | Az ünnepelt színész most már csakugyan ott állt a színfalak
606 IV, XXXVI | inget, amit szerepe kívánt, már magára öltötte, de az arcát
607 IV, XXXVI | azt kérdezte tõle, kezdi-e már.~- Várj egy kicsit. Nagyon
608 IV, XXXVI | közepén. Ötvenedszer játszotta már ebben az istenteleneket
609 IV, XXXVI | szólalt meg, de Quintipor már hallotta a hangját. Úgy,
610 IV, XXXVI | Mikor úgy éreztem, hogy te már nem fogod az enyémet. Mikor
611 IV, XXXVI | s akkor is a vacsorámnál már félretettem neked az elsõ
612 IV, XXXVI | idegen lányra értettem. Az már nincs, az csak addig volt,
613 IV, XXXVI | fejemet az õ ölében. Most már nincs, ma alkonyat óta nincs.
614 IV, XXXVI | és elfutottam, és abban már nem vagyok bizonyos, hogy
615 IV, XXXVI | mondta:~- Látjátok, én most már keresztény vagyok! Kövessétek
616 IV, XXXVI | lehetett Genesius, mert már harmadszor ismételte meg
617 IV, XXXVI | hangon.~- Látjátok, én most már keresztény vagyok! Kövessétek
618 IV, XXXVI | a színész felé. Az most már leeresztette a karjait,
619 IV, XXXVI | csillogtak, s arccsontjairól már lemosták a vért.~- Rosszul
620 IV, XXXVI | meg, rómaiak, hogy én most már valóban keresztény vagyok,
621 IV, XXXVI | példádat.~Az utolsó szó már belehalt az ordítások zûrzavarába. „
622 IV, XXXVI | Bizonyosan otthon találjuk már - nyugtatta magát Bion. -
623 IV, XXXVII | A fiú csakugyan feküdt már akkor, de még nem aludt.
624 IV, XXXVII | szokott éreztetni a gyerekkel. Már Antiochiában sokat hallott
625 IV, XXXVII | amikor gondolatai kezdtek már elszéledni, a kormányozha
626 IV, XXXVII | álom. Fölült, mert most már a hangját is hallotta.~-
627 IV, XXXVII | hogy szeretsz engem. Most már te is tudod?~- Tudom, kis
628 IV, XXXVII | Tit.~- Azt is, hogy most már sohase válunk el egymástól?~-
629 IV, XXXVII | bronzasztalba.~Fölriadt, és most már csakugyan fölült. Eddig
630 IV, XXXVII | elfújva a mécsest, most már csakugyan nekikészült a
631 IV, XXXVII | jobban.~Jobban megnézte. Már nem éjszaka volt, hanem
632 IV, XXXVII | cseresznyepiros övét. Most már olyan mélyen beúszott az
633 IV, XXXVII | akart kapni a kezével, de már akkor keze se volt. Pedig
634 IV, XXXVII | indulni keresésükre, de akkor már lába se volt. Azért nem
635 IV, XXXVII | megtalálta a magyarázatot. Õ most már lélek, azért nincsen se
636 IV, XXXVII | de egyre közeledett. Most már egészen közelrõl hallatszott.
637 IV, XXXVII | Genesius beszélt.~- Én most már igazán keresztény vagyok.
638 IV, XXXVII | minek is szólítsalak most már? Lovag! - megnyomta a szót. -
639 IV, XXXVII | õmiatta, pedig némelyiket már jobban szerettem, mintha
640 IV, XXXVII | nyújtotta ki érte, mikor annak már megdermedt keze-lába, a
641 IV, XXXVII | le róla, aki ráadta. Most már arról vallattak, mondjam
642 IV, XXXVII | Neki is azt adott az anyja már háromnapos korában, s ezért
643 IV, XXXVII | egyet se életében, pedig már százötvenharmadik esztendejébe
644 IV, XXXVII | esztendejébe fordul. Hova lettél már, te büdös? Ezen kellene
645 IV, XXXVII | dékba kaptam a magistertõl. Már nem tetõled, hanem az igazitól,
646 IV, XXXVII | megtudja. De azt se bánnám már, csak a hagyma meglenne!~
647 IV, XXXVII | fölkapta a kosarat.~- Tudom már! Bizonyosan a Dea Bona oltárán
648 IV, XXXVII | címere. Jaj, megyek, megyek, már itt se vagyok.~Ki is ment
649 IV, XXXVII | megint visszafordult. A lovag már akkor arcára feküdt az ágyban.~-
650 IV, XXXVII | arcára feküdt az ágyban.~- Már megint alszol? Akár az én
651 IV, XXXVII | kicsi drágám! Ugyan most már te is teheted.~Quintipor
652 IV, XXXVII | volt. Talán eszedbe se jut már, mit ígértél neki. Vagy
653 IV, XXXVII | neki. Vagy igen? Ej, ej, már látom az arcodon, hogy valami
654 IV, XXXVII | kópéságot ígértél neki. Tudod már, mit?~- Tudom - mosolyodott
655 IV, XXXVII | egész éjszaka láttam, most már nem látom.~Quintipor mosolyogva
656 IV, XXXVII | emlékû Titus császárnak, már több mint kétszáz éve elnyelte
657 IV, XXXVII | szórakozottan hallgatta, s most már csak arra emlékezett, hogy
658 IV, XXXVII | templomból megmaradt.~- Mondtam már neked, hogy zsidó nem léphet
659 IV, XXXVII | mondani, hogy mostanában már nem veszik olyan szigorúan
660 IV, XXXVII | beeresztik Jeruzsálembe.~- S van már annyi pénzed, amennyiért
661 IV, XXXVII | engedélyt?~- Arra talán már elég lenne. Valamennyit
662 IV, XXXVII | Tit, te is így köhögsz?~De már akkor megint mosolygott,
663 IV, XXXVII | eszébe jutott kis Tit. „A nap már a hegyre ült.”~- Ide hallgass,
664 IV, XXXVII | lesznek. Elmégy a lictorokhoz már holnap, megegyezel velük,
665 IV, XXXVII | számítasz körülbelül?~Ezt már ujj nélkül számította, mert
666 IV, XXXVII | nélkül számította, mert ez már nem idõszámítás volt, hanem
667 IV, XXXVII | játszani, uram.~- Arra pedig már nincs idõm, hogy visszakísérjelek.~
668 IV, XXXVII | hogy visszakísérjelek.~Már akkor a Tiberis balpartján
669 IV, XXXVII | kezdte olvasni. De aztán már nemcsak mosolygott, hanem
670 IV, XXXVII | mert õ is régen készült már oda, megnézni azt a villát,
671 IV, XXXVII | a bírósági palota elõtt már nagy sokadalom van. Az azonban
672 IV, XXXVII | befurakodott a terembe, a praetor már kimondta a halálos ítéletet,
673 IV, XXXVII | idõ. Gyere holnap.~- De én már ma is keresztény vagyok.~-
674 IV, XXXVII | nagyobb viaszos táblát.~- Te már a huszonharmadik vagy reggel
675 V, XXXVIII| és goromba görög, dél óta már negyedszer próbált Galerius
676 V, XXXVIII| beteg lánya hívására, aki már ötödik hete feküdt a nikomédiai
677 V, XXXVIII| úgy viselte magát, mintha már nem is tudná, hogy vendége
678 V, XXXVIII| vagy feleslegesnek tartja már, vagy olyan dühre lobbantotta
679 V, XXXVIII| elhalkította a szót, mert már közeljártak a legnaposabb
680 V, XXXVIII| utánasompolygott gondok. Sõt most már az is eszébe jutott, hogy
681 V, XXXVIII| annak jeléül, hogy õk most már az alvilág isteneihez tartoznak.~-
682 V, XXXVIII| szemem elõtt, orvos. Most már te olvass!~Az orvos ugyan
683 V, XXXVIII| kémlelt elõre, mert a nap már lement, kezdett barnulni
684 V, XXXVIII| anyám - mondta szomorúan. - Már azt hittem, engedsz elmenni.~-
685 V, XXXVIII| most szóltak, mikor apád már el is utazott, hogy látni
686 V, XXXVIII| akartam addig útra kelni.~- Már kérdeztelek, hová mennél
687 V, XXXVIII| sötétben, gyermekem? Ilyenkor már mind elalszanak az ilyen
688 V, XXXVIII| akar, hanem akit tud. Most már nagyon tudlak szeretni.
689 V, XXXVIII| öregasszony torkát.~- Úgy, most már elhiszem, hogy szeretsz.
690 V, XXXVIII| elhiszem, hogy szeretsz. Most már merek tõled valamit kérdezni.~-
691 V, XXXVIII| megkönnyebbedve. - Akkor nekem már régen van lelkem, mert régen
692 V, XXXVIII| is neki adtam az enyémet.~Már alig lehetett érteni a szavát.~-
693 V, XXXIX | pollinctorok bebalzsamozták, már negyedik napja feküdt az
694 V, XXXIX | meg kell nyilatkozni. Ha már a temetés egyszerû volt -
695 V, XXXIX | katonai gyakorlóteret, amelyen már nyüzsögtek az ünnepi díszbe
696 V, XXXIX | ketten, de a matematikus, aki már kezdte nyugodtságát visszanyerni,
697 V, XXXIX | császárt és a császárnét látta már maga elõtt, hanem két reszketõ,
698 V, XXXIX | a ládában fekszik - Bion már akkor nyitogatta a deszkákat
699 V, XXXIX | heverõ aranynyelû tõrével - õ már régen ismeri. Elõször Antiochiában
700 V, XXXIX | volt, mint Batseba. Rómában már nem látta a szép dominát.
701 V, XXXIX | szemébõl a könny -, mikor már ki kellett váltanom azok
702 V, XXXIX | Úgy, mint egy gránátvirág.~Már rég elhallgatott, mikor
703 V, XXXIX | ajtót, nyilván nem elõször már.~A matematikus odaugrott.
704 V, XXXIX | kiáltott a zsidóra.~De az már akkor a vestibulumban alkudozott
705 V, XXXIX | Nagyot lélegzett, most már csak azon az egy-két vágáson
706 V, XXXIX | és embereiknek jóvoltából már kora reggel elkezdték a
707 V, XXXIX | folytatta beszédét:~- Nekem már nem kell semmi abból, amit
708 V, XXXIX | mondta fáradtan.~- Nevedben már parancsot küldtem hajód
709 V, XXXIX | is odahordattam. Kocsisod már szerszámozta az öszvéreket,
710 V, XXXIX | indultam.~A könnyû kis kocsi már várta is a császárt a palota
711 V, XXXIX | rögtön visszafordult.~- Már nincs itt, uram.~- Magához
712 V, XXXIX | S különben is hallotta már a császárné zokogását, amelyben
713 V, XXXIX | alig értek be a városba, már hallották az új imperator
714 V, XXXIX | üldözni fogják, s talán azóta már üldözik is a princepset,
715 V, XXXIX | az üldözést.~Az éjszakát már Byzantiumban töltötték,
716 VI, XL | címen szólít téged, amely ma már talán kedvesebb neki, mint
717 VI, XL | lábunkon Fortuna kegyelméből már új saru csikorgott. De te
718 VI, XL | magam még most is, noha már rég nem méricskélem a közömbös
719 VI, XL | kékek és zöldek, sőt most már a feketék is mind kihullottak
720 VI, XL | Mondom, öreg ember vagyok már én, régi dalok fogatlan
721 VI, XL | dúdolója, s azokat is felejtem már, nemhogy újakat tudnék tanulni.~
722 VI, XL | elsõ kérdésed az, belátom-e már, hogy az istenek nem voltak
723 VI, XL | ellenkezõjét. Nekem az istenek már azóta gyanúsak voltak, amióta
724 VI, XL | isteneink haltak meg, hanem már õelõttük hosszú nemzedéksora
725 VI, XL | is nevetségesnek, hogy a már majdnem egészen keresztény
726 VI, XL | Talán csak annyit, hogy én már öreg ember vagyok, aki nem
727 VI, XL | egymáshoz tartozik, mikor már kiszáradóban van belõle
728 VI, XL | Lactantiusom. Énhozzám már csak ez a haldokló palota
1-500 | 501-728 |