Rész, Fejezet

 1       I,  IV    |          selyem-velumait. De csak egyet lépett, aztán gyökeret vert
 2       I,  VI    |        istentelenek.~Dühösen fújt egyet. Mivel a matronák nem fûzték
 3       I,  X     |         férfinak minden nõ Venus. Egyet azonban látok. A Venus itt
 4       I,  XIV   |         De ugyanúgy biztosították egyet­értésükrõl Maximianust is,
 5       I,  XV    |       Gránátvirág? Kettõt vegyél, egyet nekem, egyet magadnak.~A
 6       I,  XV    |       Kettõt vegyél, egyet nekem, egyet magadnak.~A fiú vonakodva
 7       I,  XXI   |     birodalom a császárral jelent egyet, ellensége a császárnak
 8      II,  XXII  |           viselni kell, de ezt az egyet, a nobilissimának ezt a
 9      II,  XXII  |           óta itt élnek, aki csak egyet kapott meg az istenek közül.
10      II,  XXII  |              Itt mintha látnék is egyet belõlük - mutatott a pap
11      II,  XXV   |         tanácsokon. Biztosat csak egyet tudott: azt, hogy Quintipor
12      II,  XXVI  |      lándzsáját.~- Fordulsz velem egyet?~- Ha nem félsz a hûvös
13     III,  XXVIII|  nyüzsögtek, sohase jutott eszébe egyet se megnézni. A rabszolgát
14     III,  XXVIII|        korlát­jának fellökésével? Egyet se adott fel magának ezek
15     III,  XXX   |           fonjanak koszorút. Õ is egyet, Gránátvirág is egyet, s
16     III,  XXX   |          is egyet, Gránátvirág is egyet, s azt dobják hátra a válluk
17     III,  XXXI  |          alatt. - De poharat csak egyet!~A copa megpróbált egy mosolyt
18     III,  XXXIII|           volna benne. Tit ezt az egyet vette kicserepesedett szájára,
19     III,  XXXIII|       bíbortollal. A lány fölvett egyet, aztán visszadobta az elszáradt
20      IV,  XXXIV |            és méltók a bizalomra. Egyet azonban elárulhat mint máris
21      IV,  XXXIV |        princeps vagy szitkozódott egyet, vagy tréfával ütötte el
22      IV,  XXXV  | táplálására adott át a püspöknek, egyet a vértanúk holttestének
23      IV,  XXXV  |      lépést mentek, aztán gondolt egyet, és visszaküldte a fáklyást
24      IV,  XXXVII|           ezért nem köhintett még egyet se életében, pedig már százötvenharmadik