Rész, Fejezet
1 I, III | szembeszállásért, mint másnak, Valeria mostohalányával, Maximillával
2 I, VI | végre mégis engedett leánya, Valeria könyörgésének.~A beárnyékolt
3 I, VI | kérdezte:~- Mért bántasz engem, Valeria?~- Én bántalak? Mivel bántottalak,
4 I, VI | tudom, anyám! - kapta föl Valeria hevesen a kezét. - Az én
5 I, VI | fölvetette magát az ágyban.~Valeria visszanyomta a vánkosokra,
6 I, VI | mit tesz anyának lenni!~Valeria visítva kacagott.~- Én?
7 I, VI | uralkodókat fogadni szokták. Valeria fölugrott, és kinézett az
8 I, VI | nyájõrzés és nyájrablás.~Valeria szótlan meghajlással köszöntötte.
9 I, VI | mindenkivel törõdik, aki szenved.~Valeria csak most nézte meg jobban
10 I, VI | orvos sugárzó arcára.~Most Valeria sírt fel.~- Hát engem ki
11 I, VI | keresztet a takarón hagyta, Valeria a kezébe vette.~- Hiszen
12 I, VI | vagy, anyám - lágyult el Valeria, s végignyúlva az ágy szélén,
13 I, VIII | Anyám, látod? Idenéz. - Valeria megszorította az anyja kezét.~
14 I, IX | megbántják õket.~- És kit gyûlöl Valeria? - mosolyodott el.~- Az
15 I, XI | Constantinus is felállt, Valeria is.~- Te nem jössz, Caesar? -
16 I, XV | mosolyodott el a lány. - Valeria is mindig megborzong a vértõl,
17 I, XVII | feltûnõbb volt azonban, hogy Valeria, akirõl azt beszélték, eddig
18 I, XVII | orvosnak az a véleménye, hogy Valeria azért gyûlölte úgy az urát,
19 I, XVII | az elõkerült, akkorra már Valeria elnyomta a tüzet. Mint mondta,
20 I, XXI | a Dominus lányát. Õ mint Valeria ura nem szívesen beszél
21 I, XXI | gonosztevõ társai közt, hogy maga Valeria volt az, aki a nikomédiai
22 II, XXIII| átnyújtotta a lánya levelét. Valeria halott gyermeket szült.~
23 III, XXIX | érkezett meg váratlanul, Valeria, s neki üzenetet hozott
|