Rész, Fejezet
1 I, V | keresztre feszíttethetett volna. Vad, kegyetlen és alattomos,
2 I, V | csak úgy felnõttem, mint a vad olajfa. Hányódtam, vetõdtem,
3 I, V | hallottad még, hogy engem a vad nobilissimának hívnak? Hát
4 I, VIII | az erdõ hátrál a mezõk, a vad, a nyájak elõl, a sziklákat
5 I, XI | akarat volt, amelynek a vad nobilissima mindig szót
6 I, XIV | elõtt Galerius caesar, a vad szemû óriás is úgy meghunyászkodott,
7 I, XIV | akkor harcban állottunk. Vad és erõszakos emberek voltak,
8 I, XIV | beszélni - gyulladtak ki a vad csordás-szemek. - Anyám
9 I, XV | Pergett-forgott a kövön a vad tekintetû filozófus, és
10 I, XVIII | Quintipor igazán nem félt már a vad nobilissimától, csak mindig
11 I, XVIII | Mert hiába mondta magát vad nobilissimának, Quintipor
12 I, XIX | fekete ember volt, akinek vad tekintetéhez nem jól állt
13 II, XXII | férfiszemélyre nevet!” Egy pillanatra vad örömet érzett azon a gondo
14 II, XXII | megmondja a princepsnek. A vad nobilissima ujjongott, mikor
15 II, XXII | ének volt, hanem valami vad harci sikongás. Amaleket
16 III, XXVII | valahogy bátortalanná tette a vad nobilissimát. Még most is
17 III, XXVIII | találjanak! Nem gondolsz a vad nobilissima jóhírére, magister?
18 III, XXIX | Barulas nevû, megijedt a vad tekintetû emberektõl, és
19 III, XXX | kötél való.~Fölmutatott a vad körtefára, amely alatt megálltak.
20 III, XXXI | tudod már, hogy én vagyok a vad nobilissima? Nem ajánlom,
21 IV, XXXVI | hízott szarmata, mások valami vad britanniainak nézték, mert
22 V, XXXVIII| parancsolt neki katonásan, míg a vad csordásszemekbõl kibuggyantak
23 V, XXXVIII| anyámnak szólítsak. Én a vad nobilissima voltam. Engem
|