Rész, Fejezet
1 I, I | ember õ, mint amilyennek látszik, nem a földre köpött, hanem
2 I, VI | magát a hosszú útra, de úgy látszik, nemhiába feküdt az isten
3 I, VII | amelyeken lába taposott. Úgy látszik, az öregség hozza magával
4 I, X | a titkod után, uram. Úgy látszik, azt is az istenek akarták,
5 I, XIV | fordult Constantiushoz. - Úgy látszik, a keresztények mégse mindenütt
6 I, XV | isten nem ád jóslatot. Úgy látszik, a hangos imádság némította
7 I, XVI | gyermekkorában, de azért, úgy látszik, papja csínyjét mégis rossznéven
8 I, XVII | fogadtam, s amellyel, úgy látszik, nagy sikert arattam, noha
9 I, XVII | kínzások elviselésére. S úgy látszik, istenük meghallgatta õket,
10 I, XVII | elvesztette szem elõl. Úgy látszik, kelleténél tovább kereste,
11 I, XVII | szálai után. A caesarnak, úgy látszik, szerencséje volt, mert
12 I, XIX | valamit azzal a tintával, nem látszik belõle semmi, mert a szilfiumgyökér
13 I, XXI | Antiochia forumán, amely, úgy látszik, éppoly értelmetlen, mint
14 II, XXII | kénytelen védekezni. De úgy látszik, nem olyan hatalmas isten,
15 II, XXII | Titanillához. - Az én övembõl, úgy látszik, kicsúszott az erszény.~
16 II, XXIII | hátába fúródott a nyíl, úgy látszik, menekülés közben.~A caesar
17 III, XXVIII | rózsaszín virágjuk volt. De úgy látszik, sok gondja közt a princeps
18 III, XXXI | oda csak úgy ültébõl. Úgy látszik, azt tartotta, hogy az udvariasságot
19 III, XXXI | padra az új vendég. - Úgy látszik, ezzel a mesterséggel föl
20 III, XXXIII | istenfélelemmel megfigyelendõnek látszik, amit a római törvények
21 III, XXXIII | megfájósodott a feje, úgy látszik, nem aludta ki magát, s
22 V, XXXVIII| meglepetve nézett rá. Úgy látszik, gondolta, mégis a régi
23 VI, XL | örömedbõl, amely felejteni látszik azt, hogy a mértékletesség
|