Rész, Fejezet
1 I, III | anélkül, hogy jóváhagyását kérte volna. S amikor a senatus
2 I, VI | palotában az öreg rabszolgát kérte meg, aki éppen útjába vetõdött,
3 I, IX | enni, a császár erõltette, kérte, azzal fenyegette, hogy
4 I, X | udvar levegõjét sem. Arra kérte a császárt, engedje meg
5 I, XV | imádság némította meg. Arra kérte a püspököt, hogy segítsen
6 I, XVI | imádság után, amelyben arra kérte az istent, hogy világítsa
7 I, XVI | testvéreket. Nemcsak arra kérte õket, hogy hallgassák meg
8 I, XVI | viselt. Aztán fölébredt, és kérte az Istent, világítsa meg,
9 I, XVI | csodatevõ nagy püspök arra kérte az Istent, hogy az õ kedvéért
10 III, XXVIII| A caesar különben arra kérte a császárnét, másnap, elutazása
11 III, XXIX | imádkozott is hozzájuk. Arra kérte õket, hogy gyógyítsák meg
12 III, XXXI | ismeretlen helyre költözött. Kérte, hogy nyugodjon meg az istenek
13 III, XXXII | a lucrinusi tóban, arra kérte az isteneket, úgy egyesítsék
14 III, XXXII | kamasszal, s itt, ezen a helyen kérte az istennõt, hogy vagy õt
15 III, XXXIII| szemem, mióta megbetegedtem - kérte a lány a fiút. - Hiszen
16 III, XXXIII| betegség is bujkál még benne. Kérte a fiút, kísérje vissza,
17 IV, XXXIV | visszaalázatoskodta. Arra kérte, hogy mindentlátó szemei
18 IV, XXXV | belefogott a levélbe. Arra kérte a császárt, vegye elõ azt
19 IV, XXXV | jelentkezett a császárnál, és kérte az udvari szolgálatból való
20 IV, XXXV | filozófusoktól, tehát világtalanoktól kérte a világosságot, Krisztust
21 IV, XXXVI | és mély hajlongások közt kérte a közönség elnézését. Pár
22 V, XXXIX | Tagestõl naponta kétszer is kérte a jeleket, s az augur a
23 V, XXXIX | kincstári lovak átengedését kérte a magister vehiculorumtól.
|