Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         Olykor ügyes csalók, máskor igazán tanult és jóhiszemû emberek,
 2       I,  III   |             Ezt aztán a te korodban igazán nem kell szégyelleni. Az
 3       I,  V     |               Ez igaz? Nem álmodom? Igazán mondod? A Szapphó-verset?
 4       I,  VI    |      Varanesszel ültünk a lugasban. Igazán nekem adod? Ó, milyen nehezek
 5       I,  VII   |           addig, míg az olümposziak igazán uralkodtak. A régi nagy
 6       I,  IX    |     éjszakai jajveszé­keléseiben.~- Igazán? Nem is gondoltam rá, anyácska.~
 7       I,  XIV   |         csak azért búsul, mert most igazán senkije se marad az udvar
 8       I,  XVI   | megostorozását és fölfeszítését, mi igazán türelemmel elviselhetjük,
 9       I,  XVII  |            ki a szeretetét, bár azt igazán nem gondolta volna, hogy
10       I,  XVIII |          feje alatt. Nem, Quintipor igazán nem félt már a vad nobilissimától,
11       I,  XVIII |        volna nevetségessé válni, de igazán nem mondhatta volna meg,
12       I,  XVIII |          Egyszer Atreusz szerepében igazán leszúrt egy szolgát a színpadon.
13       I,  XXI   |            s az augustát, szegényt, igazán nem vádolhatta senki azzal,
14       I,  XXI   | borostyánnak nagyon megörült.~- Ezt igazán nekem adod, Diocles?~- Hát
15      II,  XXIII |             csak most kezdõdött meg igazán. Belátta, hogy Tagesnak
16      II,  XXVI  |       fehérebbet ne találhatnál. De igazán azt hittem, teutánad keresgélt
17      II,  XXVI  |         nyúlt.~- Igaz, Gránátvirág? Igazán igaz? Mindig vártál azóta?
18     III,  XXIX  |         szereket, bár a te arcodnak igazán semmi szüksége rájuk.~Szeretett
19     III,  XXIX  |           istenek kegyének, azoknak igazán nem jutottak eszükbe a keresztények.
20     III,  XXX   |        szájára legyintett.~- Ilyent igazán ne kérdezz, Gránátvirág.
21     III,  XXX   |          isteneké. Még nem láttalak igazán sírni.~Kis Tit felhúzta
22     III,  XXX   |          rájuk.~- Vagy te, kis Tit, igazán vagy te? - kérdezte a fiú,
23      IV,  XXXVII|     Genesius beszélt.~- Én most már igazán keresztény vagyok. Kövesd