Rész, Fejezet

 1       I,  I    |         nem került sor. Nonnus azt hitte, megérkeztek a taurusi medvék,
 2       I,  II   |          mint a füvet. Mnester azt hitte, hogy talán Memnón, Éosz
 3       I,  V    |      Quintipor térdet hajtott. Azt hitte, el van bocsátva. Mehetnékje
 4       I,  VI   |            szót, Titanilla okosnak hitte érdeklõdést mutatni.~- A
 5       I,  VII  |           hadikincstár. Maximianus hitte is, nem is a dolgot, de
 6       I,  XI   |            teve, s mivel õ ezt nem hitte el, a tiszt szeme láttára
 7       I,  XIII |           Õ ugyan eddig mindig azt hitte, hogy a szemével csinált
 8       I,  XIII |     nyelvét, aki arról beszél. Azt hitte, tréfa, de a csaták nem
 9       I,  XV   |           irányból közeledett. Azt hitte, neki szól a kézmozdulat,
10       I,  XVI  |         megsértõdve a követ. - Azt hitte, nem tollseprû van kezedben,
11       I,  XVIII| aranykorong ragyogott. Elõször azt hitte, valamelyik halhatatlan
12      II,  XXII |           is csalódott, amikor azt hitte, hogy a nobilissima majd
13      II,  XXII |      hallotta a Sátán nevét, s azt hitte, az is valami ismeretlen
14      II,  XXIII|          diadalmas­kodnának? S azt hitte, a feleségét is jól ismeri
15      II,  XXIII|     gyermeket szült.~A császár azt hitte, ez a legjobb alkalom arra,
16      II,  XXVI |        átnedvesedett a mellén. Azt hitte, csak a harmattá lecsapódott
17      II,  XXVI |       kapta õket. Szerencsére, úgy hitte, a nobilissima nem vehette
18     III,  XXVII|        egyik bokor megzördült. Azt hitte, a fiú. De csak egy jégmadár
19     III,  XXIX |         ezekrõl! - A császárné azt hitte, akkorát kiáltott, hogy
20     III,  XXXII|          beletébolyodott, hogy azt hitte, mindjárt meg kell neki
21      IV,  XXXIV|   gonosztevõ volt! - Maxentius azt hitte, örömet szerez vele az apának,
22      IV,  XXXIV|         fogja adni a lányát. Õ azt hitte, nõt vesz feleségül, nem
23      IV,  XXXV |           letelni. S a császár azt hitte, módját találta annak, hogy