Rész, Fejezet
1 I, I | azonban az élet küzdelmeiben hamar elhajlott egymástól, mint
2 I, III | eltakarására is, s a világ hamar meggyõzõdhetett róla, hogy
3 I, V | mit is akartam mondani? Hamar, Quintipor! Neked ezután
4 I, VI | kettõnknek a feje alatt van.~Hamar elaludtak, s álmuk mély
5 I, VII | ugyan, amelyben született, hamar kiszabadították, de az egykori
6 I, IX | vénasszony, mit mondtam? Hamar a fonott tálcára a fekete
7 I, IX | megmenteni. A süketséget hamar megszokta, s mint nem szemlélõdõ
8 I, X | A nagy háborúk éveiben hamar feledésbe ment a dolog.
9 I, XIII | emlékezett, de Galerius szavaitól hamar eltakarodott a köd.~- Nemhiába
10 I, XVIII | amilyennek látszom. Olvass hamar hangosan valamit, jönnek.~
11 I, XVIII | a közeledõk beszédét.~- Hamar! - sürgette a lány.~És Quintipor,
12 I, XX | parancsolta magához, azt elég hamar elbocsátotta a magister
13 I, XX | mosolygással -, hogy nagyon hamar meg kell gyújtanod alattam
14 I, XXI | szabadonbocsátását. A caesar hamar rendet csinált, néhányat
15 II, XXII | gömbölyûre dagadt arccal. A láng hamar föl is csapott, mert a nobilissima
16 II, XXV | mossa mindennap, mert akkor hamar hullani kezd. Melyik isten
17 II, XXVI | gerlicék burrogását. Csakhamar más hangok is hallatszottak,
18 III, XXVII | örültek is az új rendnek. Hamar kiderült, hogy a köpönyeget
19 III, XXVIII| híres pecséttisztítódat hozd hamar. Itt vagy-e már?~Egy dobozka
20 III, XXXI | boltos szemei pilla nélkül is hamar átláttak a szitán, s pergõ
21 IV, XXXV | sem volt a gyõzelemben. Hamar rájött azonban arra, hogy
22 IV, XXXVI | más, csak Genesius. Ennek hamar híre szaladt, s újra felcsattogott
23 V, XXXIX | is elcsigázva, a princeps hamar álomba merült, s különös
|