Rész, Fejezet

 1       I,  IV    |      jelentést. Maxentius derûs arccal hallgatott, de a kétségbeesés
 2       I,  IV    |      ült Constantinus, eltûnõdõ arccal nézve az alkonyodó napba.
 3       I,  IV    |      újra ásított, és kelletlen arccal mondta:~- Borzasztóan megijesztettél,
 4       I,  V     |    szerint kellett volna, hanem arccal elõre.~Rohant lefelé, végig
 5       I,  VI    |         járkált, aztán mosolygó arccal suttogni kezdett maga elé.
 6       I,  VI    |  kinézett az atriumba. Vértelen arccal jött vissza.~- Galerius
 7       I,  VI    |       halt meg?~Az orvos derült arccal fordult oda.~- Mária is
 8       I,  VII   |      elkomorodva, de méltóságos arccal adta meg a magyarázatot.~-
 9       I,  VIII  |    háborúban.~A császár ragyogó arccal fordult Maximianushoz. Szerette
10       I,  VIII  |        ruhákra lépve barátságos arccal haladt el a rongyosok sorfala
11       I,  X     |        A császár újra földerült arccal nyújtotta csókra a kezét.~-
12       I,  XI    |    egyik ablakfülkébe húzódott. Arccal az égnek, háttal a társaságnak.~
13       I,  XII   |  azonban kellõ távolról ragyogó arccal kísérték Helena fiát. Mind
14       I,  XVIII |         három közül.~Kigyulladt arccal ugrott föl.~- Bocsáss meg,
15       I,  XIX   |       fejjel, megszõrtelenített arccal roskadozott mögöttük.~-
16       I,  XX    |     föld kerekségét.~És sugárzó arccal kezdte meg a rendszere ismertetését,
17       I,  XXI   |           kiáltotta égnek emelt arccal, amely az extázis fényében
18      II,  XXII  |      módjára, gömbölyûre dagadt arccal. A láng hamar föl is csapott,
19      II,  XXIII |         A császár vörösre gyúlt arccal lihegett. Még nem eszmélt
20      II,  XXVI  |  szerelemtõl részeg szavak. Égõ arccal hallga­tózott. Egy éles
21     III,  XXVIII| lehorgasztott fejjel, elzöldült arccal. Ruháján mint nagy kerek
22     III,  XXIX  |          Mindezt félrefordított arccal mondta. Még nem volt ideje
23     III,  XXXI  |       anyus.~Hirtelen földerült arccal fordult a favágó felé.~-