Rész, Fejezet
1 I, IV | fölé, mikor Mars istennel aludt? Vulcanus, igen? Szólhatnál
2 I, V | jól.~De Quintus fia nem aludt jól. Sokára is ért haza,
3 I, IX | volt, még akkor a császárné aludt, õ lóra ült, köpenyegébe
4 I, XI | a princeps, akkorára már aludt. Maxentius hordozószékért
5 I, XIV | mindig megkérdezte, hogy aludt, sõt még azt is, álmodott-e
6 I, XVII | pedig most a császár is bent aludt. Már lánggal égtek az ágy
7 I, XX | hajtott térdet és fejet -, nem aludt vérû tanítványt neveltem
8 I, XX | tekintete hirtelen elkomorodik. Aludt vérû tanítvány! A felesége
9 I, XXI | karjai közt. Másnap estig aludt, s akkor mosolyogva ébredt.
10 I, XXI | orvosnak, rajtaesett, mikor aludt, megkötözte, s azzal fenyegette
11 II, XXII | lehetett övé a fia, mikor aludt. Nappal még idegenebb volt
12 II, XXII | szóval? - igen, mért olyan aludt vérû? Hogy vele, a császárral
13 II, XXII | oldalára fordulva, és jóízût aludt. Nemcsak az arca, hanem
14 II, XXIII | helyeslést mindenre. Félig aludt már, s még akkor se ébredt
15 II, XXV | rajta, megkérdezhesse, hogy aludt, és mivel fogja tölteni
16 III, XXIX | Eldicsekedett vele, milyen jól aludt, bizonyosan azért, mert
17 III, XXXI | csöndben volt. Talán el is aludt. Mikor megszólalt, kipihent,
18 III, XXXIII | Quintiport, aki csak hajnalban aludt el, s rossz álmokból riadozott
19 IV, XXXVII | feküdt már akkor, de még nem aludt. Sokkal kábultabb volt,
20 IV, XXXVII | nekikészült a szép álomnak. El is aludt mindjárt, de kis Tit nem
21 IV, XXXVII | elõrángatta Severust, aki akkor is aludt egy rossz kádban, és kikiáltatta
22 V, XXXVIII| nobilissima azonban nem aludt. Lesoványodott kezeivel
23 V, XXXVIII| befogta a szemeit. Talán el is aludt, mert egyszer elmosolyodott,
|