Rész, Fejezet
1 I, I | szomszédjának. - Úgy értem, méltó arra, hogy istennõt ringasson.~
2 I, II | sem az én tehetségemhez méltó feladat.~- Nem féltelek,
3 I, V | szépségedre csak magad vagy méltó a világon, nobilissima -
4 I, VII | biztosak benne, õ-e az, aki méltó arra, hogy befogadják örökkévalóságukba.
5 I, X | ragyogó szemû, bíborra méltó, trónra érett! Tudod te,
6 I, XII | vetett, aztán fölemelkedett méltóságosan, de könnyedén, kezébe
7 I, XIV | hogy az hatalmas isten, s méltó arra, hogy befogadják a
8 I, XIV | s amit mondani fog, az méltó lesz a megfontolásra.~Galerius
9 I, XIV | szólalt meg.~- A tiszteletre méltó Romula birtokán Rhea szentélyét
10 I, XVII | ennek a különben tiszteletre méltó vallásnak, amely mostanában
11 I, XVIII | szállni se képes, ~Nem méltó isten fegyverihez kicsi
12 I, XVIII | önmagáért volt szeretetre méltó, válogatás nélkül mindenkihez
13 I, XXI | kétségtelenül hazaáruló, és méltó a halálra. De ellensége
14 II, XXII | tehet valami tiszteletre méltó isten. Most már nehezen
15 II, XXIV | mutat be a bálványoknak, az méltó arra, hogy úgy Isten, mint
16 II, XXV | olyan lányt a világon, aki méltó lesz a fiúhoz. Tisztaságban,
17 II, XXV | az istennõ, aki mindenben méltó Quintiporhoz. Frigyük a
18 II, XXVI | ajándékozod meg vele, aki méltó lett volna rá, hogy Salamon
19 III, XXXIII| ami szent és tiszteletre méltó, s Róma azért emelkedett
20 IV, XXXIV | apának derék fia is van, aki méltó az õ szõlõvesszejére.~Veturio
21 IV, XXXIV | szõlõvesszõvel.~- Akkor a Tartaroszra méltó gonosztevõ volt! - Maxentius
22 IV, XXXV | úgy éreztem, nem vagyok méltó a vértanúk pálmaágára, s
|