Rész, Fejezet

 1       I,  IV    |        lány nyakához.~Az utálkozva intett az elbocsátásra váró Quintipornak.~-
 2       I,  VIII  |            a császárnak. A császár intett, s kilépett a katonák elé.
 3       I,  IX    |         nem, semmit se kívánok - s intett a térdeplésbe merevedett
 4       I,  IX    | elfordította a fejét, és bágyadtan intett a kezével.~- Eredj, fiú!
 5       I,  X     |        fiam.~Bion csak úgy ültébõl intett neki búcsút. A fiúnak úgy
 6       I,  X     |         nem tudott, csak a fejével intett nemet.~- Pedig te láttál
 7       I,  XI    | csendülésre, és fölemelt poharával intett Maxentiusnak.~- Fizetsz,
 8       I,  XIV   |       csíkjait.~- Távozz békével - intett neki a császár, és komoran
 9       I,  XV    |            hogy ránk ne fizessen - intett Quintipornak. - Majd neked
10       I,  XVIII |           hallod?~A nagyterem felé intett. A fiú már régebben hallott
11       I,  XX    |      figyelmünkre fogjuk méltatni.~Intett notariusának, hogy vegye
12       I,  XXI   |           kérdezte rekedten. Aztán intett a két princepsnek. - Menjetek
13      II,  XXII  |    benneteket.~- Bolond vagy te! - intett a császár hirtelen lecsillapodva,
14      II,  XXII  |           Elõrelépett, és boldogan intett a fiúnak, áldva magában
15     III,  XXX   |       tablinumban.~- Maradj csak - intett neki a nobilissima, amikor
16     III,  XXXII |    mosolygott a fiúra.~A fiú igent intett, de összevont szemöldökkel.
17      IV,  XXXIV |        hogy a világszépit hoztuk - intett hátra a fejével a palota
18      IV,  XXXVI |        idegesnek látszott, lihegve intett a rabszolgájának, hogy törölje
19      IV,  XXXVII|        pedig kis Titrõl álmodunk - intett mosolyogva a két szobornak,
20      IV,  XXXVII|          rajtuk a füvet, és búcsút intett az istenkereskedõnek.~-
21      IV,  XXXVII|         zavarodva elméjében. Aztán intett a lictoroknak.~- A többihez!~
22       V,  XXXIX |       falhoz a császár.~Bion igent intett, s átvezette urát a gynaeceumba.