Rész, Fejezet

 1       I,  I     |       Mindegy no, lássunk egyszer boldog embert is.~Odadobott a parasztnak
 2       I,  V     |     istenét. Én csak akkor lennék boldog, ha vissza­eresztenének
 3       I,  VI    |         dalolni gyermekaltatókat, boldog fiatal anyák hangján, karjai,
 4       I,  VI    |           se hozzám.~- Azt hiszi, boldog vagy.~- Semmit sem hisz,
 5       I,  VI    | támasztasz a mi istenünk nevében. Boldog vagyok, hogy én mutathatom
 6       I,  X     |          pillangókergetõ évek sok boldog kacagása s a gyorsan kicsorduló
 7       I,  XXI   |          neveznek, s amely mindig boldog korszakokban születik új
 8      II,  XXII  |      egymáson. Igaz, hogy egészen boldog még itt se lehetett az apa.
 9      II,  XXIV  |         volt a püspök észrevenni, boldog megszégyenüléssel, a megvilágosító
10      II,  XXV   |          istenek megengedik, hogy boldog anyja lehessen gyermekének.
11     III,  XXVII |        fejjel kisebb nála. Nagyon boldog lett volna, ha egy hét óta
12     III,  XXVII |           a férfit Keüxnek, s oly boldog szerelmesek voltak, hogy
13     III,  XXIX  |           arcát két tenyerével.~- Boldog vagy, Domina, hogy nem tudsz
14     III,  XXX   |     boldogtalan, mintha oktalanul boldog.~- Minden filozófusnak hurkot
15     III,  XXX   |          Tudod, mik vagyunk mink? Boldog bolondok. Thainatta-thainatta-tam...
16     III,  XXXI  |         is vállalkozni, s amilyen boldog volt abban a percben, talán
17     III,  XXXIII|    fáklyáját Héliosz, ~Ott ring a boldog fénysziget! ~De jaj, csak
18      IV,  XXXV  |        holttestek, akkor a rhetor boldog volt. A katakombák mélyén,
19      IV,  XXXVI |         Mikor azt hallottam, hogy boldog asszony vagy. De bántani
20      IV,  XXXVI |       Hiszen mi közöm nekem a más boldog asszonyához? Az nem az én
21      IV,  XXXVII|       csipkefodra közt ~Ott vár a boldog fénysziget...~Hallotta kis
22      IV,  XXXVII|     megfelelõ címmel siettethetem boldog­ságodat.~Vaskos kis libellust