Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         figyelt rájuk. Mindenki a szegény Minervina küzdelmét nézte
 2       I,  III   |          volna. Palotám ma megint szegény és üres, s én ma már újra
 3       I,  III   |  halárusok, vízhordók, lótó-futó, szegény szolgaemberek valamelyike -
 4       I,  VI    |       foglalkoztatták. Íme ezen a szegény halotton meg lehetne tenni
 5       I,  VII   |           e filozófusok többnyire szegény éhenkórászok voltak. S talán
 6       I,  VII   |            Illõ, hogy én ruházzam szegény özvegyet.~Diocletianus mindig
 7       I,  IX    |    rájöttünk, hogy bolond biz az, szegény, nemhiába hogy másodszor
 8       I,  X     |            ahol én vért vetettem. Szegény anyja talán megsejtette
 9       I,  XIV   |        vette körül. Bion csak egy szegény matematikus volt, nem is
10       I,  XIV   | keresztények fogadták. Igaz, hogy szegény embereknek látszottak, de
11       I,  XVII  |        meggyõzõdésem szerint ez a szegény világtalan ember, aki már
12       I,  XX    |        különb is nála, s amikor a szegény örömére a túlvilágon örök
13     III,  XXX   |      szolgálnom örökkön-örökké.~- Szegény kisfiú! - legyintett a lány. -
14     III,  XXXII |        Egész csinos fiú volt ez a szegény Lollius, nem? - mosolygott
15      IV,  XXXVII|         Ejnye no! Hát annak, hogy szegény kicsi drágám még mindig
16      IV,  XXXVII|        minden embernek, de bizony szegény emberbe nem való. Minden
17      IV,  XXXVII|         megint alszol? Akár az én szegény kicsi drágám! Ugyan most
18      IV,  XXXVII|          akartam megmondani, hogy szegény kicsi drágám téged is emlegetett,
19       V,  XXXIX |          merje az ő hatáskörét.~A szegény kis halott, miután a pollinctorok
20       V,  XXXIX |   származhatnak, akinek a nevével szegény kis Tit kilehelte lelkét.
21       V,  XXXIX |    szalmán, de látni nem az ilyen szegény, köhögõs, öreg zsidónak