Rész, Fejezet

 1       I,  I     |             a palota toronyõre delet kiáltott, s léptek kopogtak, ruhák
 2       I,  I     |             elhaladt, a rhetor utána kiáltott:~- Hé, nem vagy te keresztény?~
 3       I,  IV    |             kiért a házból, csípõsen kiáltott le rá.~- Ezzel is úgy jártál,
 4       I,  V     |          hajába markolt. Csodálkozva kiáltott rá:~- Milyen puha hajad
 5       I,  VI    |             a kosarat. Türelmetlenül kiáltott le, anélkül hogy megfordult
 6       I,  IX    |          Quintus, a Dominus hívat! - kiáltott lihegve Quintipor.~- No,
 7       I,  IX    |           õket.~- Kicsoda a másik? - kiáltott fel a császár, és izgatottság
 8       I,  X     |            lélek.~- Mondjad, Bion! - kiáltott rekedten a császár.~- Már
 9       I,  XIV   |         kívánják a vértanú-halált! - kiáltott Maximianus.~- Mi nem fogjuk
10       I,  XVI   |         van-e Pantaleon, az orvos? - kiáltott a püspök. Azonban hangja
11       I,  XVII  |          hibát, hogy nem az õrségért kiáltott, hanem maga futott utána,
12      II,  XXII  |            ne legyen.~- Titanilla! - kiáltott, anélkül hogy körülnézett
13      II,  XXIII |        lehetetlen elérni.~- Ki az? - kiáltott sápadtan a császár.~- Egyenrangú
14     III,  XXIX  |         császárné azt hitte, akkorát kiáltott, hogy kihallatszik a palotából.
15     III,  XXXII | megtörülgetett egy kõkést.~- Várj! - kiáltott rá a fiú, s letett az oltárra
16     III,  XXXIII|       narancság.~- Mi hír, Trulla? - kiáltott ki a zörgetésre.~Nem Trulla
17     III,  XXXIII|             Nem akarom, hogy nézd! - kiáltott a fiú, és erõszakkal maga
18      IV,  XXXIV |           most már szinte magánkívül kiáltott a princeps, s ledobva sisakját,
19      IV,  XXXVII|           tetejét, Quintipor akkorát kiáltott rá, hogy összerezzent.~-
20       V,  XXXIX |           Add ide azt a szekercét! - kiáltott Bionra, anélkül hogy a kacagást
21       V,  XXXIX |      segítsen elõbb.~- Gyere csak! - kiáltott a zsidóra.~De az már akkor