Rész, Fejezet

 1       I,  I     |         te keresztény?~A paraszt arcán látszott az õszinte megbotránkozás.~-
 2       I,  IV    |       Varanes megszólalt, komoly arcán csúfolódó mosollyal.~- Hogy
 3       I,  V     |  kimondhatatlan szomorúsággal az arcán, a szája keskeny, remegõ
 4       I,  VII   |    készült üdvözlõbeszédeket, de arcán látszott a megelégedés.
 5       I,  VIII  |     betanult beszédet. A császár arcán észrevette a tetszést, s
 6       I,  IX    |        legnagyobb bûn.~A császár arcán értetlenség látszott. Bûn
 7       I,  XI    |  megcsókolta a lányt jobb és bal arcán. - Ez az apa csókja. Ez
 8       I,  XIII  |      tivornyának semmi nyomát az arcán. A bõre fehér volt és friss,
 9       I,  XIV   |        egyszer. S mivel látta az arcán, hogy nem érti, meg­magyarázta,
10       I,  XIV   |     hirtelen mosoly suhant át az arcán, amit még soha nem látott
11       I,  XIV   |     tanácsteremig, de az augusta arcán is, a fiúén is meglátszott
12       I,  XIV   |       azt kérdezte, hangjában és arcán az indulat minden nyoma
13       I,  XX    |         tudnak magukba sûríteni.~Arcán, hangján, mozdulatain érzett,
14      II,  XXII  | tisztelet, se alázat nem volt az arcán, csak az ujjongó szeretet
15     III,  XXVIII|        Antinous-fej.~A császárné arcán most nyílt ki az elsõ olyan
16     III,  XXXI  |          Sohase ragyogott még az arcán ennyi szelídség, tisztaság,
17     III,  XXXII |          szomorúság ömlött el az arcán. Magatudatlan mozdulattal
18      IV,  XXXVII|        látszott. Nemcsak a mímus arcán látta ugyanazt a ragyogást,
19      IV,  XXXVII|    fényességet, amely a Genesius arcán visszatükrözõdött, s amelyet
20      IV,  XXXVII|         indultok.~Benoni beesett arcán lázrózsák gyúltak ki. Számolt
21       V,  XXXIX | bíborszalagjával és üveges fényû arcán azzal a mosolygással, amelyet