Rész, Fejezet

 1       I,  II     |    ígérkeztél, Quintipor.~- Nem voltam már akkor kicsi, Bion. Haragudtam
 2       I,  III    |        csak ismeretlen centurió voltam - mondta csöndesen a caesar. -
 3       I,  III    |         Eddig mindig engedelmes voltam hozzá.~- Szerelmed az életedbe
 4       I,  V      |         anyámat, még egyéves se voltam, mikor belehalt abba, hogy
 5       I,  VI     |      öreg Sapriciának így is jó voltam eddig. De most már te felelj
 6       I,  IX     |        esztendõs volna... Ezért voltam olyan hozzá.~A császár két
 7       I,  XII    |  hirtelen haragú vagy, én is az voltam valamikor! Nagy bûn! Hát
 8       I,  XV     |           Én titokban mindig az voltam - mondták a szemérmesebbek.~
 9       I,  XV     |        még egészen kicsi gyerek voltam. Akkor láttam ilyent elõször.
10       I,  XIX    |      sincs semmi? Tudjátok, úgy voltam az istenekkel, ahogy a magunkfajta
11       I,  XXI    |       volna rajta. Magam is ott voltam minden próbatételnél, s
12     III,  XXIX   |        Én éreztem, mikor messze voltam is tõled, hogy a te kezeid
13     III,  XXX    |        uram, mikor olyan fiatal voltam, mint te, és én is a szívem
14     III,  XXX    |       jusson eszébe az se, hogy voltam. Látod, ezért nem lesz nekem
15     III,  XXXI   |       egy tálba. Két esztendeig voltam az isteni irgalom kosztosa,
16     III,  XXXI   |         nek a segédje volt. Ott voltam magam is, mikor sütögették
17      IV,  XXXVII |        emlegetett, míg mellette voltam.~Quintipor fölült. Az arca
18       V,  XXXVIII| szólítsak. Én a vad nobilissima voltam. Engem mindenki szeretett,
19      VI,  XL     |  tanítóját és nevelőjét. Sohase voltam különösebben járatos a nagyérdemű
20      VI,  XL     |    támasza a világon. És tanúja voltam gyötrõdéseinek és önmarcangolásainak,