1-500 | 501-572
Rész, Fejezet
1 I, I | mit tökéletlenkedsz ott? Azt hiszed, most is a bölények
2 I, I | amit Jupiter kigondol, azt Hercules hajtja végre.~A
3 I, I | menyasszonya a princepsnek, azt mindenki tudja. Úgy házasodnak
4 I, I | halkabbra fogta a sugdosódást.~- Azt én jobban tudom, te, mert
5 I, I | udvarhölgyet vízbe fojtatott, aki azt suttogta, hogy sírni látta
6 I, I | tárgyalására nem került sor. Nonnus azt hitte, megérkeztek a taurusi
7 I, I | rázva.~- Meg, ugye? Hát azt honnan tudom meg, hogy hová
8 I, I | eladóét, vevõét, hanem azt is megostoroztatta, aki
9 I, I | hívták az igazságkeresõknek azt a fajtáját, amelyet a korábbi
10 I, I | gyõzelemrõl. Õ kiolvasta azt a csillagokból.~- Jó - mondta
11 I, II | olyan istent, de a püspökük azt mondja, éppen azért különb
12 I, II | teutánad. Mnesternek hívják, azt mondja, barátod volt valamikor
13 I, II | vizet, mint a füvet. Mnester azt hitte, hogy talán Memnón,
14 I, II | rhetor-nemzedéknek.~- Az más, Bion. Nem azt mondom, hogy én nem értem
15 I, II | sodorgatta a szakálla hegyét.~- Azt hallottam, hogy mikor Maximianust
16 I, II | hasonlította, õistensége azt kérdezte, ki volt az a Hannibal.~-
17 I, II | adta fel a kérdést, mikor azt este magához rendelte. Egész
18 I, II | kezem alá adott a császár. Azt kérdezte tõlem, tudok-e
19 I, II | is, hogy viselje gondját. Azt hiszem, nem panaszkodhatsz,
20 I, II | tõlem? Honnan tudjam én azt, fiam? Rabszolgája vagy,
21 I, II | fiam? Rabszolgája vagy, azt tesz veled, amit akar. Ha
22 I, III | reggeli kenyerezés közben azt beszélte, hogy álmában a
23 I, III | várja haza az imperatort, azt felelte, hogy õ nem egy
24 I, III | lehetett. Az új császár azt mondta neki:~- A római birodalom
25 I, III | is megérezte a veszélyt. Azt a megtisztelõ ajánlatot
26 I, III | gondba ejtette. Galerius azt pletykázta neki, hogy Constantius
27 I, III | fürdõk, s a törzsek fõnökei azt hitték, a keleti caesar
28 I, III | lehûtötte õket.~- Galerius azt akarja megtudni, megtanultam-e
29 I, III | Rhenus és a Sequana közt, azt a barbár elõkelõségek vetekedve
30 I, III | írta Galerius, s hozzáfûzte azt, amit legalkalmasabbnak
31 I, III | Nem énhozzám hasonlítasz.~Azt akarta mondani, hogy a princeps
32 I, III | remélte, hogy a fia se teszi azt. Hiszen egész piciny gyerek
33 I, III | felismerte a princepset, akirõl azt rebesgették, hogy jó szívvel
34 I, III | van az egyistenhivõkhöz. Azt is tudták, hogy a világ
35 I, III | Pedig nem történt semmi baj. Azt a medvét, amelyik a combjába
36 I, III | sötétedett el a caesar arca. - Azt is mástól kellett megtudnom,
37 I, III | lecsúszott a fiú válláról.~- Azt neked kell tudni. Hiszen
38 I, III | keresztények istene. A presbiter azt mondja, a halottakat is
39 I, III | rólad, mint én. Írását, azt mondod, még sohase láttad.
40 I, III | csodálkozott a caesar. - Én azt hittem, az még egész kis
41 I, III | egy... egy piros szájért?~Azt akarta mondani, hogy „egy
42 I, III | Anyám hatalma visszaadja azt neki. Te mondtad, hogy föl
43 I, IV | odábblökte a kincset.~- Én azt kérdeztem, hogy a hír igaz-e?~-
44 I, IV | ki a pecsenyét. Nemcsak azt sajnálta, hogy hiába tanulta
45 I, IV | társadalomra is rávetik magukat. S azt gondolta ki, hogy egy titkos
46 I, IV | Parancsold a scalpellumot is, ha azt hiszed, hogy egy kis vakarással
47 I, IV | menteni az isteneket. De azt nem ajánlom, hogy vallásfilozófiára
48 I, IV | átadnom a praepositustól. Azt mondta, hogy bizonyosan
49 I, IV | pajzánkodva a matematikus.~- Hát azt mondták, Titanillánál keresd?~-
50 I, IV | fogadna a nobilissima. Tudja azt a praepositus, kit küldjön
51 I, IV | aranykarikát visel minden ujján. Azt mondja, a vastag pecsétgyûrû
52 I, IV | nem való ilyen melegbe, õ azt csak télen bírja el. Ha
53 I, IV | Quintipornak.~- Hozd ide azt a törlõkendõt! Azt a fehér
54 I, IV | Hozd ide azt a törlõkendõt! Azt a fehér selymet az asztalról!~
55 I, IV | mosollyal.~- Hogy is hívják azt az isteneteket, aki egyszer
56 I, IV | leplemet!~- Vigyem én magam?~- Azt mondtam, küldd vissza. Az
57 I, V | Felelj, mit nevettél?~- Azt, hogy hát én addig mit csináltam
58 I, V | tenni? Le tudnád vágatni azt az erõs karodat? Nini, az
59 I, V | Jönnél-mennél a világban, az emberek azt hinnék, olyan vagy, mint
60 I, V | egyetlen gyereke. Az én nevem azt jelenti, hogy Quintus fia
61 I, V | szép, mint a Maxentiusé. Az azt jelenti, hogy még a legnagyobbnál
62 I, V | Legnagyobbacska” vagyok. Mit, azt hiszed, sokkal kisebb vagyok
63 I, V | Quintipor térdet hajtott. Azt hitte, el van bocsátva.
64 I, V | a lány. - A princepsnek azt parancsoltam, hogy menjen
65 I, V | el, mert már untam. Neked azt parancsolom, hogy maradj,
66 I, V | nem unlak. Különben még azt se mondtad el, mi üzenetet
67 I, V | hoztál nekem.~- A fõkamarás azt a jelentést kapta, hogy
68 I, V | Ne hazudj. Én nem hiszem. Azt csak az apám tudja, hogy
69 I, V | nagyanyám nem tud róla semmit. Azt hiszem, végigeresztené a
70 I, V | te is. Mondd el már végre azt az üzenetet.~- Már elmondtam,
71 I, V | rabszolga? Maxentius és Varanes azt mondták, sohase láttak még
72 I, V | Ki tudja, talán annak is azt mondták valaha, akinek készült
73 I, V | az én anyám volt. Az apám azt mondja, már nem nagyon emlékszik
74 I, V | gondolok. Ha kitaláltad azt a verset is, ami az eszemben
75 I, V | az apám elhagyta. Trulla azt mondja, valami zsidó királylány
76 I, V | Ettõl ijedtél meg? És te azt mondod, meg tudnád tenni,
77 I, V | szoborban is. Cyprusban.~- Azt mondd meg, megér-e fél kezet?~-
78 I, V | dadogva.~Érezte, illene azt mondani, hogy õ két kezét
79 I, V | egy-két aranyat tán ád érte. S azt juttasd el ahhoz a rabszolgához,
80 I, VI | vette körül katonai csapat azt a hintót, amelyben Nikomédiából
81 I, VI | megállapodtak abban is, hogy ha azt egyszer sikerülne elûzni,
82 I, VI | az udvari fõorvos erre azt tanácsolta, hogy forduljanak
83 I, VI | Két kezemmel fojtanám meg azt a gyereket, akit az én méhem
84 I, VI | nyájas szava se hozzám.~- Azt hiszi, boldog vagy.~- Semmit
85 I, VI | centurióm eldobta a lándzsáját. Azt mondta, õ nem ont keresztény
86 I, VI | mondta a püspöknek, aki azt felelte, õ meg azon csodálkozik,
87 I, VI | de azért ölték meg, mert azt hitték, keresztény.~Az orvos
88 I, VI | halotton meg lehetne tenni azt a próbát, amire a püspök
89 I, VI | Nekem úrnõm, a nobilissima azt parancsolta, hogy azonnal
90 I, VI | utasított tehozzád, mert azt mondta, te az õ halott fiát
91 I, VI | valahol egy kutat.~- Láttál? Azt nem veszed észre, hogy itt
92 I, VII | megszólított egy decuriót. Azt kérdezte meg tõle, hogy
93 I, VII | mentes a katonáskodástól.~- Azt hittem, valamelyik csatában
94 I, VII | az elõkelõségek. Némelyek azt intették, hogy hagyja rá
95 I, VII | a szentséges úrra, mások azt akarták vele megértetni,
96 I, VII | után jár. Hát te jóváhagyod azt, szentséges úr, hogy a gyerekeimet
97 I, VII | másik istennel. Õk csak azt nézik, hogy nekik megadják-e
98 I, VII | birodalmat, neki építeni kellett azt. Nem a romokból, mert azzal
99 I, VII | évében fia született. Ösztöne azt súgta neki, hogy ezzel az
100 I, VII | Numerianus, az ifjú császár. Azt rebesgették, hogy tulajdon
101 I, VII | gondolt rá, hogy a fõvezér azt a fatális nevet viseli,
102 I, VII | tisztelettel a tojást.~- Azt, hogy az isteneknek öröme
103 I, VII | másik patakokban zuhogtatta azt eléje. Maximianus szóbeszéd
104 I, VII | Maximianus szóbeszéd közben azt kérdezte tõle, ismeri-e
105 I, VII | gyalogság fõparancsnoka azt jelentette Maximianusnak,
106 I, VII | halántékába. Akkor kiabálta azt, hogy mentõl jobban szétverik
107 I, VII | Tudta, hogy uralkodótársa azt tette, ami kötelessége volt,
108 I, VII | ami kötelessége volt, õ is azt cselekedte volna a helyében,
109 I, VII | Elmentek koldusnak a városba. Azt mondták, ott nem kínozzák
110 I, VII | császárnak, ami a császáré.~- Azt mondtátok, semmitek sincs,
111 I, VII | megsuhogtatta a vesszejét.~- Nekem azt beszélték, hogy a keresztényeknek
112 I, VIII | nevetett. Pár nap múlva már azt is hírlelték, hogy a Domina
113 I, VIII | császárné megsimogatta õket, és azt mondta, olyan színük van,
114 I, VIII | vele egyszerre látta meg azt, amitõl nekik kettejüknek
115 I, VIII | felsõruháikat terítgetve a földre, azt kiabálták:~- Áldott, ki
116 I, IX | hogy mind megcsipdesték azt a szép fekete szõlõt, amit
117 I, IX | csak nem lopattad már el azt is?~Sapricia jobbnak látta
118 I, IX | császár?~- Hogy gondolod azt, Quintus? A praepositus
119 I, IX | nem csókolta meg, még csak azt se kérdezte tõle, mi fáj.
120 I, IX | beszélünk - nyöszörögte. - Csak azt mondd meg, Diocles, bizonyos
121 I, IX | gondolatod.~- Pantaleon azt mondta, még visszakaphatom.
122 I, IX | Valeriának?~- Pantaleon azt mondja, nagy bûnös.~- A
123 I, IX | Gyûlölködõ. És Pantaleon azt mondja, a gyûlölet a legnagyobb
124 I, IX | császárné szerette volna azt mondani, hogy Galerius vérszagú,
125 I, IX | országos dolgokról beszélni, de azt többször hallotta tõle,
126 I, IX | zsidónak álltál be? Nem õ, azt mondja, hanem kereszténynek.
127 I, IX | hanem kereszténynek. Elõször azt hittük, részeg, de aztán
128 I, IX | föl Quintipor elpirulva. - Azt mondta a praepositus, majd
129 I, IX | szentséged parancsolja.~- Azt kérdeztem, szeretnél-e katona
130 I, IX | se nem marasztalták. Még azt se tudta meg, mért hívatta
131 I, IX | bánom, hogy te úgy szereted azt a fiút. Eddig én is szíveltem.
132 I, IX | is szíveltem. De az apja azt mondta, hogy tizennyolc
133 I, X | matematikus -, és ha te azt is be tudod tölteni szellemeddel,
134 I, X | Minek mennél el? Várj csak, azt hiszem, az udvarmester nem
135 I, X | a Jupiter együtt álltak. Azt mondtad, a legszerencsésebb
136 I, X | Venusszal kapcsolódik.~- Azt mondtad, a Venus szemben
137 I, X | Kicsoda?~- Apollinaris. Neked azt tudnod kell.~- Hogy tudhatnám
138 I, X | kell.~- Hogy tudhatnám én azt, uram? Én csak a jövõt vizsgálom,
139 I, X | volna eltalálni, hogy õ is azt nézhetné. Tudja Titanilla
140 I, X | csattant föl a császár. - Azt hiszed, megbékítesz vele,
141 I, X | vérét, akirõl Quintipor azt mondta az imént, hogy jobb
142 I, X | titkot, amelyrõl az istenek azt akarták, hogy csak az én
143 I, X | után, uram. Úgy látszik, azt is az istenek akarták, hogy
144 I, X | a tiéd érintkezik.~- És azt akarod, hogy én ezt elhiggyem
145 I, X | jósolta meg, hidd el neki azt is, amit a maga fiának jósolt.
146 I, X | láthatatlanok meglátására, nem. Azt õ se tudta, hogy csinálja.
147 I, X | a tanyájuk. Plutarchosz azt mondja, a meleg párák a
148 I, X | viselni, és megéred-e te még azt? És én még most is látom,
149 I, X | lehetne róla írni.~A császár azt felelte, hogy ha az öreg
150 I, X | udvari tisztségben?~Bion azt felelte, hogy nem született
151 I, X | Quintus, uram?~A császár azt felelte, hogy a kertész
152 I, X | becsületes emberekre, s azt a magukénak kell vallani.
153 I, XI | Nigrina nevû matrónáról azt beszélik, hogy rövidre vágatta
154 I, XI | még meg lehet érteni, de azt már nem, hogy erre a tiszt
155 I, XI | neki tetszik. Hátha egyszer azt jut eszébe, hogy neki csupán
156 I, XI | kívánságát. Érted?~Titanilla csak azt értette, hogy az apja parancsol.
157 I, XI | televették borral a szájukat, s azt hátraszegett nyakkal úgy
158 I, XI | csészébe hullott vissza, s azt úgy süllyesztette az alatta
159 I, XI | jobboldali csésze alá.~- Én is azt szántam neked - csípett
160 I, XI | szokta vágni a botját, mert azt tartotta róluk, hogy vagy
161 I, XII | Constantinus princeps fölhasználta azt a pillanatot, amikor mostohája
162 I, XII | neki, hogy keljen fel.~- Azt látom, hogy szép vagy -
163 I, XII | kérdezte meg, hogy szereti-e azt a férfit, akit Constantinusnak
164 I, XIII | augusta lesz, hanem augustus! Azt hiszem, nem is sok idõ telik
165 I, XIII | és éljen száz esztendeig, azt nem bánom. De a fõistentelent
166 I, XIII | dühében. Õ ugyan eddig mindig azt hitte, hogy a szemével csinált
167 I, XIII | eszébe jutott, hogy a dajkája azt mondta egyszer, annak kivágják
168 I, XIII | nyelvét, aki arról beszél. Azt hitte, tréfa, de a csaták
169 I, XIII | a markomba tartani. Vagy azt akarod, hogy az öreggel
170 I, XIII | kevesellte a római haderõt, s azt tanácsolta Galeriusnak,
171 I, XIII | került, szék, vánkos, ruha, azt bõszülten rugdosta szét.~-
172 I, XIII | Diocles befogja a szemét. De azt nem éri meg! Akkorára a
173 I, XIV | fényûzés ellen hoztak, és azt magyarázta Quintipornak,
174 I, XIV | megkérdezte, hogy aludt, sõt még azt is, álmodott-e valamit.
175 I, XIV | Hogy honnan ez az érzés, azt nem tudta volna megmondani.
176 I, XIV | istenek nem fogadták el azt az áldozatot, amelyben olyanok
177 I, XIV | hisznek bennük. Az istenek azt is tudják, hogy gyûlölõik
178 I, XIV | jelentette, s ezzel nemcsak azt fejezték ki, hogy valóban
179 I, XIV | ingerelte fel õket, hanem azt is, hogy meg fogják áldani,
180 I, XIV | aki mindig kénytelen volt azt elfogadni, noha nem mindig
181 I, XIV | értek. A pénzügyminiszter azt javasolta, hogy a bort illõ
182 I, XIV | fogadják vissza szívesen; azt, aki csak rézpénzt és római
183 I, XIV | a dologban veszedelmet. Azt hiszi, a római birodalom
184 I, XIV | természetû indítványt tett. Azt, hogy az uralkodók tiltsák
185 I, XIV | fölállt trónusáról, ami azt jelentette, hogy vége van
186 I, XIV | megfontolásra.~Galerius azt kérdezte, hangjában és arcán
187 I, XIV | foglalkoztatják, amelyek õt. Azt felelte, hogy a keresztények
188 I, XIV | a keresztények tagadják azt, hogy õk istentelenek volnának.
189 I, XIV | égben élnek. Úgy hallotta, azt szokták mondani, hogy nekik
190 I, XV | mindenesetre csak utána jön. Azt azonban maguk a keresztények
191 I, XV | az ilyen bolondságokat. Azt rikácsolta, hogy egy esztendõ
192 I, XV | Gyere, meg akarom hallgatni azt a filozófus faunt!~- Te,
193 I, XV | hökkent meg a fiú.~- Én, én. Azt hiszed, csak az öregasszonyokat
194 I, XV | magister bácsi. Legföljebb azt mondják rád a komoly férfiak,
195 I, XV | velem. Velem olvastatja föl azt a könyvet, amit Pantaleon,
196 I, XV | az irányból közeledett. Azt hitte, neki szól a kézmozdulat,
197 I, XV | tenyereit.~- Honnan tudja azt a magamfajta együgyû zsidó?
198 I, XVI | mi istenünk nem kívánja azt, hogy a piacon ordítozzuk
199 I, XVI | felelte megsértõdve a követ. - Azt hitte, nem tollseprû van
200 I, XVI | a ti fületeket, hogy ne azt hallja, amit én mondok,
201 I, XVI | hogy el ne mondjam nektek azt a látomást, amelyet a Sinai
202 I, XVI | bánt bennünket.~- Isten azt akarja - fejezte be szavait -,
203 I, XVI | nincsenek látomásai, de azt hiszi, nemsokára olyan lélek
204 I, XVI | meghatotta a gyülekezetet. Azt mondta, hogy Diocletianus
205 I, XVI | Mármost az Isten megtette azt, hogy angyalaival kiemeltette
206 I, XVI | praefectus hívatta a püspököt. Azt kérdezte tõle, emlékszik-e
207 I, XVI | nem tudott róla semmit. Se azt, hogy ki volt, se azt, hogy
208 I, XVI | Se azt, hogy ki volt, se azt, hogy hová lett. Arról természetesen
209 I, XVI | keresték ugyan az illetõt, de azt nem tudatta a leirat, miért.
210 I, XVII | fejedet, öreg Bionom, és azt kérded magadban, a párkák
211 I, XVII | istenek térdein nyugszik, azt parancsolta nekem, forogjak
212 I, XVII | engem az isteni dolgokban, s azt hiszem, nem puszta kíváncsiságból,
213 I, XVII | nyiladozik a szemünk, és azt látta meg elõször, hogy
214 I, XVII | nekik mást válaszolni, mint azt, hogy õk még boldogok, mert
215 I, XVII | az alvilágba, folytatni azt az árnyékéletet, amely öreg
216 I, XVII | amint õk állították. Nos, azt kezdem hinni, nekik van
217 I, XVII | mindent, de amit mondhatok, azt hitelesnek veheted.~Újév
218 I, XVII | talán nem is alap nélkül - azt vitatta, hogy nem szabad
219 I, XVII | akik a többségrõl nyíltan azt hirdetik, hogy örök kárhozat
220 I, XVII | húzott a keresztényekhez, s azt rebesgetik, hogy itt a keresztséget
221 I, XVII | azonban, hogy Valeria, akirõl azt beszélték, eddig nem is
222 I, XVII | nagyon szerette. Õ adta neki azt a tanácsot, hogy mutassa
223 I, XVII | is ki a szeretetét, bár azt igazán nem gondolta volna,
224 I, XVII | a tûz hogy keletkezett, azt nem tudták megállapítani.
225 I, XVII | megállapítani. Galerius azt mondta, biztosra veszi,
226 I, XVII | figyelmeztetni akartak. Hogy mire, azt nem tudta megmondani a fõpap,
227 I, XVII | sompolyogni. Tartásáról azt hiszi, vallotta, hogy katona
228 I, XVII | járt, de hogy mi céllal, azt nem vallotta ki. Megmondta
229 I, XVII | nem vallotta ki. Megmondta azt is, hogy semmi kínzással
230 I, XVII | teljes határozottsággal azt válaszolta:~- Rhetor, ez
231 I, XVII | a szegények táplálására, azt elharácsolták, s a szent
232 I, XVII | elrendelte templomaik bezárását. Azt hiszem, ezzel be is érte
233 I, XVII | szétverte a hirdetõtáblát, és azt kiáltotta:~- Az ártatlan
234 I, XVII | többen vannak, de ez csak azt jelenti, hogy sokkal több
235 I, XVII | teszi át székhelyét. Csak azt várjuk meg, míg a te Quintiporod
236 I, XVII | is. Amint botorság volna azt állítani, hogy a fekete
237 I, XVIII | mikor a nobilissima egyszer azt mondta neki, hogy ha fiú
238 I, XVIII | ha tudott volna olyant, azt éppen úgy meggyûlölte volna,
239 I, XVIII | meggyûlölte volna, mint azt, aki csakugyan térdre borult.~
240 I, XVIII | mint az öröm. Quintipor azt gyûlölte volna, aki a nyilat
241 I, XVIII | kikötõsoron. A nobilissima is azt mondta volna? Quintipor
242 I, XVIII | nobilissima is szereti õt, s hogy azt meg is lehetne kérdezni
243 I, XVIII | Quintipor. Mért nem felelted azt, hogy mind a három Khárisz
244 I, XVIII | vénemberekkel akarod tölteni? Ugyan azt hiszem, Canopusban még õk
245 I, XVIII | Láttad már játszani?~- Nem.~- Azt mondják, még ilyen színész
246 I, XVIII | aranykorong ragyogott. Elõször azt hitte, valamelyik halhatatlan
247 I, XVIII | holdfénytõl megtermékenyítve azt a fekete Apis-bikát, amely
248 I, XVIII | könyvet hozott a városba, hogy azt mutassa be a nagy könyvtárban,
249 I, XIX | zattal Heptaglossust.~- Azt régen beolvasztották. Ez
250 I, XIX | kriptától visszafordult, s azt is sejtette, miért. Nem
251 I, XIX | Gonoszt láttam, a bujtogatót! Azt az Ammoniust, aki fel akart
252 I, XIX | dolgokról. Körülnézett, és azt kérdezte tõle:~- Nem vagy
253 I, XIX | keresztény könyveket másolsz?~- Azt kellene csodálnod, ha nem
254 I, XIX | kell tenni, de ami szellem, azt meg kell menteni akkorra,
255 I, XIX | arany combú Püthagorász. Azt merném mondani, hogy az
256 I, XIX | takarodás sorrendjét.~- Azt hiszem, azok ma késõn szabadulnak -
257 I, XIX | összefüggéseket. Barátunk azt akarja mondani, hogy Alexandriában
258 I, XIX | volt az egész Rhacotis, és azt követelte a helytartótól,
259 I, XIX | adja ki a katonát, hogy õk azt engesztelésül megetethessék
260 I, XIX | tehetett mást, mint hogy azt mondta, a legionárius zsidó
261 I, XX | Lactantiust parancsolta magához, azt elég hamar elbocsátotta
262 I, XX | bezárkózva.~Lactantiustól csak azt kérdezte a császár, hogy
263 I, XX | fia volt a világhódítónak, azt is Alexandernek hívták,
264 I, XX | császárt.~- Ó, Bion, ha te azt tudnád, nekem mit kell kiállnom,
265 I, XX | marhatenyésztõk és marhakereskedõk azt állították, hogy nemcsak
266 I, XX | kelyhekre és poharakra, csak azt kívánják, hogy azok kereszttel,
267 I, XX | Még az se volna baj, bár azt nem lehet tagadni, hogy
268 I, XX | igénybe vette, mint ahogy azt a kereszténység érdemli.
269 I, XX | ingatta meg a földet. Csak azt nem tudta, Jupiter volt-e
270 I, XXI | ültettetett oda. Az elsõ nap azt is beszélték, hogy a kriptákat
271 I, XXI | felidézték? Több omladékra azt a figyelmeztetést írták
272 I, XXI | maguk is kárvallottak, azt hirdették, hogy a bálványimádók
273 I, XXI | gondba ejtett a földrengés. Azt, hogy a neki szentelt oszlop
274 I, XXI | közben nem húzza le ujjáról azt a gyûrût, amelynek kövébe
275 I, XXI | el árulást istenük ellen, azt ettõl tisztelhetik úgy,
276 I, XXI | kiterjesztett szárnnyal. A kereskedõ azt mondta, van benne néha légyforma
277 I, XXI | csillagokhoz is ért. Vajon azt olvassa-e ki belõlük, amit
278 I, XXI | leselkedett a fiára! Tehát nemcsak azt tudják, hogy van, hanem
279 I, XXI | tudják, hogy van, hanem már azt is akarják, hogy ne legyen!~-
280 I, XXI | rejtekhelyükön. Elõször azt mondta, a lelkiismerete
281 I, XXI | nevetséges. Az istentelen ugyanis azt híresztelte gonosztevõ társai
282 I, XXI | lángok közt vesszen. Ebbõl azt lehetne hinni, hogy az orvos
283 I, XXI | feleség gyanánt élt, mert azt az õ istenük soha nem tiltotta
284 I, XXI | akik életedre leselkednek. Azt hiszem, Constantius Chlorus
285 I, XXI | teremtése. És hogy mit tudok? Azt, hogy nincs az a bûn, amit
286 I, XXI | álmomban megint beszéltem vele. Azt mondta, hogy sok idõ telik
287 I, XXI | megállapítani. Amikor láza megszûnt, azt ajánlották neki, hogy tegyen
288 II, XXII | megszolgálják híveiknek azt a szénaköteget vagy azt
289 II, XXII | azt a szénaköteget vagy azt a falat húst, amit azok
290 II, XXII | lábszárába. Szokássá vált csak azt tartani világlátott embernek,
291 II, XXII | látták halálba dermedni azt az országot, amely piramisokat
292 II, XXII | nézték, mint előkelő úrnak. Azt senki se gyanította, hogy
293 II, XXII | Auletesnek megjelent álmában, és azt parancsolta neki, hogy
294 II, XXII | azonban melyik istennő ez, azt nem lehet tudni. A szobor
295 II, XXII | ugyanis fátylat visel, és azt még nem merte föllebbenteni
296 II, XXII | talapzatába az van vésve, hogy aki azt megteszi, az soha nem nevet
297 II, XXII | félrecsúszott a fátyol, s ez azt állította, hogy a jövendő
298 II, XXII | hegyével. Ha fölneszel rá, azt hiheti, éjjeli pille szárnya
299 II, XXII | õt meg merte csalni. Vele azt hitette el, hogy szemérmes
300 II, XXII | mondatja vele még egyszer azt a gyûlöletes verset. Próbálta
301 II, XXII | Mért is volna az? Mert azt merte mondani, hogy minden
302 II, XXII | hogy minden istenasszony azt adta neki, ami a legszebb
303 II, XXII | tekintetet, amelybõl csak azt lehetett kiolvasni:~- Látod,
304 II, XXII | szándékos. Õ nem szánta azt a verset a caesar lányának.
305 II, XXII | úton való állandó együttlét azt jelentette, hogy nincs menekülés.
306 II, XXII | Maga is csalódott, amikor azt hitte, hogy a nobilissima
307 II, XXII | meg az istenek közül. Mert azt állítják magukról, hogy
308 II, XXII | a szükség kívánta. Most azt próbálom, hogy miképp bírom
309 II, XXII | hallotta a Sátán nevét, s azt hitte, az is valami ismeretlen
310 II, XXII | nem vettem volna magamra azt a bûnt, hogy megmentselek
311 II, XXII | boltozat gyanánt zárta be éppen azt az útszakaszt, amelyen a
312 II, XXII | Titanilla azonban kivárta azt a percet, amikor fölhajtották
313 II, XXIII | elültette volna õket. De azt egészen jól eltalálta, hogy
314 II, XXIII | telepedett át. Galerius azt jelentette, hogy aránylag
315 II, XXIII | keresztény feje felett.~A fõpap azt válaszolta, hogy nem ér
316 II, XXIII | Egyenrangú az istenekkel.~- Azt kérdeztem, ki az?~- Feleséged
317 II, XXIII | egész városon. Elõször csak azt zúgták, hol a császárné.
318 II, XXIII | Az istenhivõk azok, akik azt kiabálják, hogy kezdjük
319 II, XXIII | õk diadalmaskodnának? S azt hitte, a feleségét is jól
320 II, XXIII | gyermeket szült.~A császár azt hitte, ez a legjobb alkalom
321 II, XXIII | õrültséget tettet, az asszony azt el fogja neki hinni. De
322 II, XXIII | fiával. A szíve nem jó, azt érezte õ maga is. Az elõbb
323 II, XXIII | Apollinaris a mi fiúnk.~- Azt a nevet el kell felejteni -
324 II, XXIV | magában is megmagyarázta volna azt a tiszteletet, amellyel
325 II, XXIV | többi vászongyárosok már rég azt rebesgették, hogy Salsula
326 II, XXIV | gyanús hírbe. Mivel ugyanis azt tapasztalta, hogy a rabszolgák
327 II, XXIV | városába, s alázatosságában azt is meri hinni, Istennek
328 II, XXIV | testvérek! Mert nektek nem azt mondja Isten fia, amit a
329 II, XXIV | többiek felszólalását, se azt a szomorú szertartást, amellyel
330 II, XXV | Diocletianus, noha eddig is azt tartották róla, hogy Augustus
331 II, XXV | nagyon magára maradt. De azt is valószínûnek tartotta
332 II, XXV | elárulja magát. A császárné azt írta, megerõsödött, s levelei
333 II, XXV | ruha áll neki legjobban? Azt a gyönyörû haját ne mossa
334 II, XXV | tölteni egy kisvánkost. Bion azt mondja, hogy a magisternek
335 II, XXV | Biztosat csak egyet tudott: azt, hogy Quintipor szereti
336 II, XXV | fõvárosa a világnak. Hanem azt nem tudják megbocsátani,
337 II, XXV | fecsegte a császárnak - azt fogadta, hogy soha asszonyra
338 II, XXV | hogy tengeri útra kél, s azt megmondta, hogy mikor tér
339 II, XXV | Kleopátra fájának hívták. Azt tartották róla, hogy Antonius
340 II, XXV | összehozott, akik elõször azt próbálták ki, hogy ketten
341 II, XXVI | A platán azóta levetette azt a ruháját. - Hogy is tehette?
342 II, XXVI | is hallatszottak, amelyek azt mutatták, hogy Isisnél hatalmasabb
343 II, XXVI | megszámítom. Vagy talán azt az istennõt ajándékozod
344 II, XXVI | ne találhatnál. De igazán azt hittem, teutánad keresgélt
345 II, XXVI | átnedvesedett a mellén. Azt hitte, csak a harmattá lecsapódott
346 II, XXVI | nobilissima nem vehette észre azt a bûnös mozdulatot, hiszen
347 II, XXVI | partra lépsz.~A nobilissima azt a sikoltást hallatta, amiben
348 III, XXVII | leghíresebb fürdője. Mindenki azt kérdezte a lictoroktól,
349 III, XXVII | köpönyegét. Ami parancs, parancs. Azt rebesgették, hogy az aedilisszel
350 III, XXVII | Alexandriából megérkeztek. Azt mondta neki, a magános lánynak,
351 III, XXVII | elsimulni a ráncok. Nem tudhatta azt, hogy az anyai féltésnek
352 III, XXVII | mostohagyerekét látta benne, s azt az aranyfényt, amit a császár
353 III, XXVII | ragaszkodott hozzá, mihelyt azt érezte, hogy el akarják
354 III, XXVII | közömbösség álarcában legalább azt a délutáni órát vele tölthette,
355 III, XXVII | tette, kinyújtott jobbjával azt a kis gödröt simogatta,
356 III, XXVII | egyik bokor megzördült. Azt hitte, a fiú. De csak egy
357 III, XXVII | bizonyosra vette, hogy az, s azt is tudta, melyik.~- Te vagy
358 III, XXVII | szerelmesek voltak, hogy azt találták mondani, nem cserélnének
359 III, XXVII | füvet, amelyen Tit lehevert. Azt nem vallotta be, hogy a
360 III, XXVII | kihunyó világossággal.~- Azt hiszem, Hadrianus császáré.~-
361 III, XXVIII | hitt, mint Diocletianus, azt nem vette biztosra, hogy
362 III, XXVIII | kiejtette Maxentius nevét. Azt ígérte, mikor Keletre ment
363 III, XXVIII | te szíved még kisebb, és azt egészen betelem? Nézzem!~
364 III, XXVIII | tartozik terád, vénség. Inkább azt a híres pecséttisztítódat
365 III, XXVIII | van az arcodon, kis Tit.~- Azt pedig nem szabad emelgetni,
366 III, XXVIII | tisztított tógát, kikereste rajta azt a helyet, ahol kis Tit ujjai
367 III, XXIX | csókolgatja, de csak amikor azt hiszi, hogy õ nem látja!~
368 III, XXIX | augustát. A festék megadta neki azt a biztonságot, amit a páncél
369 III, XXIX | tudhat ezekrõl! - A császárné azt hitte, akkorát kiáltott,
370 III, XXIX | lehetett megérteni.~- Én is azt hiszem, nem tud - igazított
371 III, XXIX | ezekkel a balgatagokkal. Azt üzentem nekik, hogy kergessenek
372 III, XXIX | de a császárné megelõzte. Azt kérdezte a caesartól, mindezt
373 III, XXIX | maga mellé az emelvényre, azt kívánta tõle, csak ennyit
374 III, XXIX | tömegben. Most már megszólalt. Azt kiáltotta neki, ne szégyellje
375 III, XXIX | augustát fölizgatni, csak azt akarta bizonyítani, hogy
376 III, XXIX | a beteg fiú. Az asszony azt állította, a keresztények
377 III, XXIX | a szíve is elsápadt. De azt is tudta, hogy most erõsebbnek
378 III, XXIX | gondolhatta egy pillanatra is azt a képtelenséget, még egyszer
379 III, XXX | kapták, hogy elõször szinte azt se tudták, mit kezdjenek
380 III, XXX | harapással a fiút kínálta.~- Hát azt melyik istennek szántad,
381 III, XXX | téged, kis Tit. Én csak azt vehetem el tõled, amit magadtól
382 III, XXX | ejts kétségbe, Gránátvirág! Azt hiszed, mindig így lesz
383 III, XXX | neked mondani, mit kívántam. Azt, hogy legyél te csak egy
384 III, XXX | villájának peristyliumában azt a két mérföldkõ formájú,
385 III, XXX | Gránátvirág is egyet, s azt dobják hátra a válluk fölött.
386 III, XXX | antiochiai palotában. Mikor azt a csókpróbát játszották!~
387 III, XXX | ne tegyél le addig, míg azt nem mondom, elég volt; majd
388 III, XXX | megint a holnapot kergeted? Azt, ami nincs?~Már akkor hazafelé
389 III, XXX | kisfiú? - nevetett Tit. - Azt hiszed, egy percnyit is
390 III, XXX | a Dominának, ha egyszer azt találja kérdezni, mirõl
391 III, XXX | tiltakozott fiú. - Epiktétosz azt mondja, többet ér, ha az
392 III, XXX | táncolták az apám elõtt. Azt mondják, ezt lejtették a
393 III, XXX | kedve még másnap is tartott, azt mondta, vihart érez. Csakugyan
394 III, XXX | ilyeneket mondasz, nemsokára azt fogod olvasni az Acta Diurnában,
395 III, XXXI | boltost:~- Te is árulod azt a híres véreshurkát? Mert
396 III, XXXI | esznek, mint Puteoliban. De azt ott kell enni a helyszínén,
397 III, XXXI | látom, nagyon is félted te azt a copát - incselkedett Tit.~-
398 III, XXXI | amit a kocsmán keresünk, azt elfizetjük a bolton, mert
399 III, XXXI | Ha a lábad nem félteném, azt mondanám, gyerünk át Puteoliba,
400 III, XXXI | úgy ültébõl. Úgy látszik, azt tartotta, hogy az udvariasságot
401 III, XXXI | egyikrõl se tudta, micsoda, azt felelte, mind a kettõt.
402 III, XXXI | percekig csak õ beszélt. Azt is az õ szavaiból vették
403 III, XXXI | hívták a régi öregek. Hát azt tudjátok-e, hogy még az
404 III, XXXI | hajkenésé Unxia. Én még azt is tudom, hogy mikor a gyerekem
405 III, XXXI | Mit tagadjam, megtették azt nálam különb urak is, elég
406 III, XXXI | testvér? - kíváncsiskodott.~- Azt már nem nagyon tudom. Nézd,
407 III, XXXI | adogatták az ujjpercet, a hajós azt mondta, most már emlékszik
408 III, XXXI | keresztények mondják. De meg azt is hallottam, hogy Rómában,
409 III, XXXI | kis Tit?~- Vedd meg nekem azt a kis csontot attól az embertõl.~-
410 III, XXXI | jön a veszedelem?~- Ha én azt megtudom, szerzek neked
411 III, XXXI | Kibõl?~- Az édesanyámból. Azt hiszem, vigyáz rám. Én õhozzá
412 III, XXXI | Ezután én is imádkozom. Azt amit te. Reggel?~- Este.
413 III, XXXI | Ez az, látod. Ma éjszaka azt fogom álmodni, hogy te ülsz
414 III, XXXI | homályosan emlékezik, de azt tudja, hogy nem kívánja
415 III, XXXI | lehetett. Bajaeban a szú is azt percegte, amit a vércse
416 III, XXXII | lucrinusi tóra. Egy nap alatt azt is kényelmesen meg lehetne
417 III, XXXII | gránátvirágszín lett. De azért azt felelte, hogy nem tudja.~-
418 III, XXXII | úgy beletébolyodott, hogy azt hitte, mindjárt meg kell
419 III, XXXII | Tit.~- Mért nem hordod te azt soha, Gránátvirág?~- Eltettem,
420 III, XXXII | száját. - Ez nem igazi csók, azt most nem adok, ez csak olyan
421 III, XXXII | ez csak olyan osculum. Ha azt nem akarod, hogy rögtön
422 III, XXXII | Nagyon megijedsz, kis Tit, ha azt mondom, hogy vissza kell
423 III, XXXII | járnak meztelenül -, de azt már elvitte a flamen. Egy
424 III, XXXII | elismételte mondókáját. De most azt is hozzátette, bocsánatkérõ
425 III, XXXII | oldalán. Amelyik hozzákap, azt mind föláldozzuk. Hét rózsaszín
426 III, XXXII | hogy akik itt elhaladnak, azt mondják neki: légy üdvöz,
427 III, XXXII | kis Tit? - kérdezte a fiú. Azt már kezdte érezni, hogy
428 III, XXXII | hogy a lába zsibbad, de azt nem vette észre, hogy a
429 III, XXXII | Martialist emlegette. Hát azt kivel olvasta együtt? A
430 III, XXXII | bibircsós tök. Kitõl kapta azt a rózsaszín pecsétes levelet,
431 III, XXXII | valaki. Mindenki, akitõl azt a mozdulatot tanulta, akire
432 III, XXXII | színébõl? Ki látta tõle elõször azt a mozdulatot, amellyel ma
433 III, XXXII | meg ne lehetne fogni, mint azt. Hányszor nyújtogattam ki
434 III, XXXII | a kezemet, és mikor már azt hittem, benne van, messze
435 III, XXXIII | tördösi a kezét a küszöbödön, azt hiszi, már meg is haltál,
436 III, XXXIII | táblácskákat a feje alá. Csak azt tette a szívére, amely a
437 III, XXXIII | árnyak laknak ott! ~Élõ azt el nem érheti! ~Nem hervadó
438 III, XXXIII | nem felelt neki, amikor azt kérdezte tõle, merre kell
439 III, XXXIII | megsimogatta a bokáját, mert csak azt érte föl, megmondta neki,
440 III, XXXIII | sarokra nyitotta a kaput, és azt mondta: gyere be, kislányom,
441 III, XXXIII | valahonnan szárított gyíkot, és azt Aesculapius templomának
442 III, XXXIII | aranyvirág!~Tit odanézett, és azt mondta, nagyon szép. S azon
443 III, XXXIII | törte a fejét, minek hívják azt a másik ágyvilágító istent,
444 III, XXXIII | egy zöldkötényes varga azt sóhajtotta, hogy bár inkább
445 III, XXXIII | szíjnyaklóval a nyakában, azt felelte általános tetszés
446 III, XXXIII | megelégelte a felolvasást. Azt mondta, megfájósodott a
447 III, XXXIII | mindenbe belekotnyeleskedsz? Azt is tõled kérdezzük már meg,
448 III, XXXIII | Mintha nem tudnánk mink azt magunktól is! Mit szólsz
449 III, XXXIII | ereszkedett, oda mellé, és azt felelte neki, míg arcát
450 IV, XXXIV | Dalmatiába.~- A Styxre! Azt próbálja meg! - villant
451 IV, XXXIV | máris eldöntött dolgot: azt, hogy a praetorianusok praefectusának
452 IV, XXXIV | gonosztevõ volt! - Maxentius azt hitte, örömet szerez vele
453 IV, XXXIV | kiabáltad.~- Ne juttasd eszembe azt a sápadt lárvát! Hát azért
454 IV, XXXIV | Hormizda -, Quintipor is azt mondja, hasonlítok a feleségedre.~-
455 IV, XXXIV | fel dühösen a princeps. - Azt hiszi, az egész világ az
456 IV, XXXIV | vissza fogja adni a lányát. Õ azt hitte, nõt vesz feleségül,
457 IV, XXXIV | a szavára, s Maximianus azt reméli, hogy az adoptálás
458 IV, XXXIV | istennõ, mért nem szabad azt senkinek tudni, hogy ki
459 IV, XXXIV | Hormizda duzzadt ajkait. - Csak azt nem tudom, hogy ki lesz
460 IV, XXXIV | szerszámot talált az asztalon, azt kihordogatta a szobából.
461 IV, XXXIV | elcsábítsam a császár kegyencét.~- Azt nem kívánom - fortyant föl
462 IV, XXXIV | föl Maxentius. - Én csak azt gondoltam, hogy jó lenne,
463 IV, XXXIV | az a fickó.~- De én meg azt akarom, hogy itt találjon -
464 IV, XXXV | kérte a császárt, vegye elõ azt a horoscopiumot, amelyet
465 IV, XXXV | huszadik évébe lépett fiúról. Azt fogja látni rajta, hogy
466 IV, XXXV | elragadta az elsõ napokban, és azt a kijelentést tétette vele,
467 IV, XXXV | csak a bölcs mérsékletnek azt az elvét képviselte, amelyet
468 IV, XXXV | nem fejezné-e be elõbb azt a munkát, amellyel megbízta?
469 IV, XXXV | munkát, amellyel megbízta? Azt felelte neki, hogy úgy érzi,
470 IV, XXXV | elhamarkodott lépést? Õ azt felelte, elérkezettnek látja
471 IV, XXXV | mert ellentmondani, vagy azt a titkos reményt táplálta,
472 IV, XXXV | mikor eljövök hazulról. Azt mondják, Vespasianus óta
473 IV, XXXV | magát.~- Mit nevetsz?~- Azt, hogy majd megfúltam, olyan
474 IV, XXXV | megfúltam, olyan nagyot nyeltem. Azt akartam mondani, „Zeuszra!”,
475 IV, XXXV | múlja: a zsugoriságban. Azt mondják, még ilyen piszkos
476 IV, XXXV | állatmutogatótól a Mars-mezõn. Azt is hiába várták tõle, hogy
477 IV, XXXV | visszakövetelik az õsi szabadságot. Azt mondják, hogy cirkuszt vagy
478 IV, XXXV | tovább, ott, ahol abbahagyta. Azt hiszi, Quintiport minden
479 IV, XXXV | is lett, mint Aegyptius. Azt hiszi, õ lesz az az uralkodó,
480 IV, XXXV | már annyira vagy? Mindig azt hittem, hivatalos lapot
481 IV, XXXV | is meg is mondta, miért. Azt akarta, fia legyen az, aki
482 IV, XXXV | kell letelni. S a császár azt hitte, módját találta annak,
483 IV, XXXV | újra felébresztették benne azt az iszonyodást a vértõl,
484 IV, XXXV | Mindezek tudatában Bion azt felelte, hogy nagyon is
485 IV, XXXV | katonáit. A fegyverszünet azt jelentené, hogy a szentek
486 IV, XXXV | Antikrisztusnak az ördög sugallta azt a gondolatot, hogy a harc
487 IV, XXXV | becsületes férfiú. Szavaiból azt vettem ki, hogy maga az
488 IV, XXXV | munkálható anyag vagy. Te csak azt tudhatod, hogy az oktalan
489 IV, XXXV | királylányt? Reggel még azt terveztétek, nem? A rabszolgáidtól
490 IV, XXXV | városának ajándékozott. Azt mondják, ezzel újabb örömet
491 IV, XXXV | arról issza a Tiberis vizét, azt nem leli ki tõle a harmadnapos
492 IV, XXXV | nek õ nevezte el magát, azt mondja, az is marad addig,
493 IV, XXXV | rongyházi?~- De tudja. Csakhogy azt mondja, pénzért mindent
494 IV, XXXVI | nagyrahivatottságának. A hirdetõtáblákon azt ígérte, hogy harminc gladiátort
495 IV, XXXVI | aranyszalaggal. Némelyek azt mondták, lótejen hízott
496 IV, XXXVI | virágot? Hiszen az övé, azt tehet vele, amit akar, simogathatja,
497 IV, XXXVI | mellett eltáncolja Párisznak azt az ígéretet, hogy a szépség
498 IV, XXXVI | nagyszerû histrio. Némelyek azt vélték, hogy nem lehet más,
499 IV, XXXVI | kezében vödröt lóbálva, azt kérdezte tõle, kezdi-e már.~-
500 IV, XXXVI | vödörrel, és fölnyújtotta azt a keresztre a szamárfejûnek.
1-500 | 501-572 |