Rész, Fejezet

 1       I,  I     |        az öregem is kerülgette valamikor.~- Szép volt?~- Szép az
 2       I,  II    |       azt mondja, barátod volt valamikor Alexandriában.~- A Dioszkuroszokra,
 3       I,  II    |      még dühös keresztény lesz valamikor.~Nevetgélve mentek föl a
 4       I,  VI    |     meg az istenek attól, hogy valamikor te is úgy tudd meg, mint
 5       I,  X     |      ahogy Traianus fogadhatta valamikor Pliniust, a filozófust.
 6       I,  XI    | kottaboszt. Õsi játék volt ez, valamikor a pásztorok együgyû idõtöltése;
 7       I,  XII   |   haragú vagy, én is az voltam valamikor! Nagy bûn! Hát a szád? Nem
 8       I,  XIV   |    értelmes arcú, kövér örmény valamikor rabszolgakereskedõ volt,
 9       I,  XVII  |      igazság bizonyára megvolt valamikor, s kell hogy meglegyen ma
10       I,  XVII  |       így volt ez mindig, vagy valamikor közelebb voltak a csillagok
11       I,  XXI   |    Hátha fiú lesz az unoka, és valamikor kinyújtja a kezét Quintipor
12      II,  XXII  |        szentélyek papjai, akik valamikor fejedelmek módjára éltek,
13      II,  XXII  |      egy Bion nevű tudóst, aki valamikor deák volt Alexandriában,
14     III,  XXVII |  szelek tömlõjét. A jégmadarak valamikor emberek voltak. A nõt Alküonénak
15     III,  XXVIII|     palotát a Via Nomenta­nán. Valamikor bizonyos Anulinus szenátoré
16     III,  XXVIII|   kamea-arcod van még most is. Valamikor egészen ilyen lehettél.~
17     III,  XXX   |    együtt tudja õt elképzelni? Valamikor átcikázott volna rajta az
18     III,  XXXII |   mondta, még Enehás alapított valamikor. Akkor még olyan nagy város
19     III,  XXXII |        ha itt a titánok voltak valamikor az urak, akkor õ mint örökös
20      IV,  XXXVI |        lelkedet - õ mondta ezt valamikor kis Titnek? Hát a maga lelkét