Rész, Fejezet

 1       I,  I     |   elhallgatni, bár senki se figyelt rájuk. Mindenki a szegény Minervina
 2       I,  VI    |            Maxentius nagyon készült rájuk.~Galerius elnevette magát.~-
 3       I,  VI    |        körül velük.~- Vizet akartam rájuk permetezni. Egy kicsit bágyadtak.~-
 4       I,  VII   |             mi kincseink - mutatott rájuk Anthimus. - Isten ránk bízta
 5       I,  VII   |             kopasz keresztet vetett rájuk, õk meg a kopaszra.~Diocletianus
 6       I,  VIII  |       kiáltozták. Amint a fáklyások rájuk világítottak, látni lehetett,
 7       I,  X     |           Ha ugyan lesz még szükség rájuk - folytatta álmodozó derûvel. -
 8       I,  X     |         elesett katonája fiát bízza rájuk mint becsületes emberekre,
 9       I,  XI    |   Titanillát rázta a nevetés, ahogy rájuk nézett. Most úgy érezte,
10       I,  XIV   |         eddig senki se panaszkodott rájuk. Az erõszaknak, mint uralkodótársai
11       I,  XIV   |      tanácsház hátterébõl nézett le rájuk olümposzi derûvel.~Aztán
12       I,  XVIII | bronz-csörgõvel, ami elijesztette a rájuk leselkedõ gonosz démonokat,
13      II,  XXII  |           amely mennydörögve zuhant rájuk. Még látták utánahullani
14     III,  XXVIII|         titokba, mindig úgy gondolt rájuk, mint barátokra, akikre
15     III,  XXIX  |      arcodnak igazán semmi szüksége rájuk.~Szeretett volna szemébe
16     III,  XXX   |    szomorúság repült el fölöttük, s rájuk hullatott egy-egy tollpihét.~
17     III,  XXX   |          amely leereszkedni készült rájuk.~- Vagy te, kis Tit, igazán
18     III,  XXXII |            fiatal arc, s mosolygott rájuk az oltárról a szûz Diana
19      IV,  XXXV  |            hogy Isten haragja ezért rájuk szakítja a tetõt, vagy megnyitja
20      IV,  XXXVII|             Fölemelte a mécsest, és rájuk világított.~Sohase nézte