Rész, Fejezet

 1       I,  I  |              figyelve.~Az apadt hasú Nonnus, a császári nagy-iroda legszorgalmasabb
 2       I,  I  |         palotakormányzói állásba is.~Nonnus a címeket és rangokat magyarázta
 3       I,  I  |   notariusnak egy szál haja se volt.~Nonnus megelégedetten bólogatott.~-
 4       I,  I  |               Csönd lett a teremben. Nonnus elégedetten vetette magát
 5       I,  I  |       tiltakozott.~- Minina, Minina!~Nonnus zavarodottan dörzsölgette
 6       I,  I  |        hallgatsz mindjárt! Kis béka!~Nonnus összerezzent a negyven tanú
 7       I,  I  |            és az elûzött Helena fia. Nonnus és tanítványai megadták
 8       I,  I  |             mindenfelé a folyosókon. Nonnus azonban már megint fönt
 9       I,  I  |         tárgyalására nem került sor. Nonnus azt hitte, megérkeztek a
10       I,  I  |        lándzsáját, és azzal célzott. Nonnus odábblökte.~- Ne bõgessétek
11       I,  I  |          uram, könyörülj meg rajtam!~Nonnus a város felé mutatott, ahonnan
12       I,  I  | kullancsaival együtt. Te is az vagy?~Nonnus a torkához kapott, úgy érezte,
13       I,  I  |             notariust: - Mi van itt, Nonnus?~A notarius õszintén gyûlölt
14       I,  I  |              a császár tudott róluk. Nonnus nem remélt ilyen szerencsét;
15       I,  XV |             nevetett Quintipor -, de Nonnus reggel kettõt vett. Egyiket
16       I,  XVI|           dolog.~Hanem pár hét múlva Nonnus látogatta meg a praefectust,
17       I,  XVI|             se hall, se lát - mondta Nonnus az udvari ember tapasztaltságával.~
18       I,  XVI|              világ a keresztényekre.~Nonnus legyintett.~- Majd jár még
19       I,  XVI|             csakugyan elpusztította.~Nonnus már rég túlesett ezen a
20      VI,  XL |    különösebben járatos a nagyérdemű Nonnus halhatatlan tudományában,