Rész, Fejezet

 1       I,  II  | gázolta a vizet, mint a füvet. Mnester azt hitte, hogy talán Memnón,
 2       I,  II  |   hordozom” - mondta az óriás. Mnester fohászkodott hozzá, hogy
 3       I,  IV  |   császárlátogatástól remélte. Mnester, a püspök nemhiába volt
 4       I,  XII |       kikiáltott az udvarra.~- Mnester!~Antiochia püspöke lépett
 5       I,  XII |  találkozott elõször közelrõl.~Mnester és Minervianus azonban kellõ
 6       I,  XV  |       neked, hogy szólalj meg! Mnester püspök, az Isten szolgája.
 7       I,  XVI |   diaconusoktól, hogy vezessék Mnester püspök elé. A püspökhöz
 8       I,  XVI |    küldött meghitt embereivel. Mnester biztosra vette, hogy a gyanús
 9       I,  XVI |   küldi ezt Nikomédia püspöke.~Mnester véteknek tartotta volna
10       I,  XVI |    püspök mellett bizonyított. Mnester maga, aki a pogány filozófusok
11       I,  XVI | személyére.~Most már restellte Mnester, hogy bizalmatlankodott,
12       I,  XVI |    elmaradtak a gyülekezetbõl. Mnester sokat látta reggeli sétáján,
13       I,  XVII|    elõttem a fény, amelyet már Mnester is mutogatott nekem mint
14       I,  XVII|       járok itt. Házigazdámat, Mnester püspököt akarom megmenteni
15       I,  XIX |       most jutott eszébe, hogy Mnester már az elsõ kriptától visszafordult,
16       I,  XIX |   amazok beszélgetve követték.~Mnester csakugyan olyan volt, mintha
17       I,  XIX |     tóga.~- Biztos vagy benne, Mnester? Vigyázz, máglyára ne juttass
18      II,  XXIV|     testi erejében meggyöngült Mnester helyett, aki ezekben a nehéz
19      II,  XXIV|       szabadkozása ellenére is Mnester jobbján jelölték ki, általános
20      II,  XXIV|     Minden hang elhalt, amikor Mnester odalépett a kereszt lábához,