Rész, Fejezet

 1       I,  V     |         apád micsoda?~- Quintus, a kertész. Itt az udvarnál.~- Van
 2       I,  V     |         Itt az udvarnál.~- Van itt kertész? Nem láttam még. Téged se
 3       I,  VI    |            semmit, hogy Quintus, a kertész láncos álló-létrájával végigcsörömpöli
 4       I,  IX    |     császárt nézni a forumra, de a kertész nem fogadott szót.~- Nem
 5       I,  IX    |       kezûleg írt meghívót küld. A kertész úrnak és becses családjának.~-
 6       I,  IX    | parancsolgass! - feleselt vissza a kertész, régi hadi bakancsba bujtatva
 7       I,  IX    |      szabaduló-levelet. Ilyenkor a kertész mindig beöltözött a régi
 8       I,  IX    |      kopogott, és bemondta Quintus kertész és Quintipor nevét. Úgy
 9       I,  IX    |           császárt.~- Quintipor, a kertész fia. Akarod látni õt is?
10       I,  IX    |  Szerencséjére nem az - csóválta a kertész a fejét. - A te rabszolgád,
11       I,  X     |           nagyszerû ígéret, de egy kertész káposztaágyai és egy tudós
12       I,  X     |        császár azt felelte, hogy a kertész semmit se tud. Akkoriban,
13       I,  X     |           nem fogja többet látni a kertész fia. Holnaptól kezdve már
14       I,  XXI   |    Quintusnak a testvére volt, s a kertész fecseghetett neki a talált
15       I,  XXI   |            hogy gyanút ne fogjon a kertész, kegyelme jeléül egyiptomi
16      II,  XXII  |            rabszolgát nem lehet! A kertész fia nem hagyja magát! Õ
17      II,  XXIII |        mindjárt megakadt a szeme a kertész nevén. Pársoros megjegyzés
18      II,  XXIII |           volt mellé írva. Quintus kertész lezuhant egy körtefa tetejérõl,
19     III,  XXXI  |        vele, hogy az apja, Quintus kertész meghalt, és az anyja ismeretlen
20     III,  XXXIII|         Tit fehér kezét is látta a kertész borostás állán. De nem ezért