Rész, Fejezet

 1       I,  VI     |      hangosan az anya. - Én nem is tudtam magamról, mikor elvittek,
 2       I,  VII    |           szentséges úr, csak most tudtam meg haragos szavadról, hogy
 3       I,  IX     |     szõlõvel az augustát.~- Nem is tudtam, hogy testvéred van, Quintus.~-
 4       I,  X      |            Mindent elmondtam, amit tudtam, uram.~- Most arról beszélj,
 5       I,  XV     |     ijedtemben, és soha többet nem tudtam véres áldozatot nézni.~-
 6       I,  XVII   |         élet értelmét keresik. Nem tudtam nekik mást válaszolni, mint
 7       I,  XVII   |            sauromatákkal!~Mindjárt tudtam, hogy ebbõl nagy baj lesz.
 8       I,  XVIII  |         macskafarkat.~- Csak aztán tudtam meg, hogy valóban hõstettet
 9       I,  XXI    |            sötéten. - Talán én meg tudtam volna szólaltatni. Mi bizonyságod
10      II,  XXII   | legmagasabb szikla csúcsáról.~- Ha tudtam volna, hogy titeket temetett
11      II,  XXIII  |             Én még akkor semmit se tudtam arról az új istenrõl, akit
12     III,  XXVII  |             és nagyot sóhajtott.~- Tudtam, Gránátvirág, hogy egy holdújulásnál
13     III,  XXXI   |        szaladozás után csak ennyit tudtam szerezni.~- Micsoda ez? -
14     III,  XXXII  |          messze csapongott. Sohase tudtam, hogy hol.~- A lelkemet? -
15     III,  XXXII  |         kacagta el magát a lány. - Tudtam, hogy bolondos kisfiú vagy,
16      IV,  XXXV   |           szólítottad?~- Benoni.~- Tudtam, hogy valami szíriai idióma.~-
17      IV,  XXXVII |             Gránátvirág, én mindig tudtam, hogy Te hogy szeretsz engem.
18       V,  XXXVIII|          ne ismernélek meg, atyám? Tudtam, hogy el fogsz jönni a kislányodhoz,
19       V,  XXXIX  |         volna.~- De ezt csak akkor tudtam meg - buggyant ki szemébõl